Mindannyian ismerjük az evangéliumnak azt a tanítását, hogy aki megbotránkoztat egy gyermeket az nagyobb kínnal járó büntetésben részesül, mint az, akinek malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe vetik. (Vö. Mt 18 1-10) Ez az a szakasza az evangéliumnak, ahol valóságos horrortörténetet olvasunk, azaz olvasnánk, ha nem tudnánk, hogy ez csak jelképes beszéd. Azt tanítja ugyanis a Mester, hogy „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.” „Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.” (Mt 18 7-9) Sokkoló képeket használ a Mester. De, ami igazán súlyt ad ennek a kinyilatkoztatásnak az egyetlen szó. Jaj!

Jaj!

Az evangéliumban alig 3-4 szakaszában hangzik el, hogy jaj. Ez azt mutatja, hogy a szelíd és alázatos szívű Jézus igazán komoly mondanivaló esetén lesz az igazságos bíróhoz, vagy talán inkább az ügyészhez hasonló. Ha pedig megnézzük ezeket az eseteket közelebbről, akkor láthatjuk, hogy szinte mindegyik az életvédelem körébe tartozik. Lukács szerint a 8 boldogság úgy hangzott el az Úrtól, hogy a négy boldog mondást négy figyelmeztetés követett. Ezek a figyelmeztetések kezdődtek a jaj szóval. Azt gondolnánk, hogy annak, hogy jaj a gazdagoknak, meg a hízelgőknek, nem tartozik a megbotránkozásról szóló igerészekhez. De az ember nem tud a 15 éves fiúval kapcsolatot létesítő pedagógiai asszisztens tekintetében nem felfedezni somolygást. S íme, mit látott a pedagógiai asszisztenshez hasonlót, és mit mondott ezekről a kacagókról az Úr: „Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!” (Lk 6, 25)

De van egy ennél is világosabb eset, amely mutatja, hogy a jaj Jézus ajkát akkor hagyta el, amikor magát a tiszta szerelmet kellett védelmébe vennie. Mátétól ezt olvassuk. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot. Mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek. És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” (Mt 11, 21-24) Mindannyian tudjuk, hogy Szodoma bűnös város volt, és legnagyobb gonoszságait a természetes és Istentől elrendelt házasélet ellen követte el.

Láthatjuk, hát, hogy Jézus akkor kiált igazán nagyot, ha az élet maga kerül veszélybe. Ezért védi fokozottan a gyermekeket. De mit tudnak a gyermekeket megrontók a gyermekről, hogy időnként sikerül megrontani őket?

A mesélés hatalma

A gyermekek évezredeken át a valóságban éltek, miközben mesét hallgattak. A mese volt a legtisztább valóság. A jók, jók voltak, a rosszak rosszak, a róka ravasz volt, a bárány szelíd. A boszorkány gonosz és a vitéz hősies. És ez az a világ, ami sokkal reálisabb, mint a mai rajzfilmek többsége. Mert ez a világ magában hordja az igazságot: Isten a végén megjutalmazza a jókat és megbünteti a rosszakat.

Nem véletlen, hogy a gyermeket megrontani akarók nagyon örültek annak, hogy mesekönyvben mutatják be a gyermekeknek az egy gyermekes és két apás családot. Jól tudják, hogy egy kisgyerek arra a döntésre fog jutni, ha jó sokat adagolják neki az ilyen történeteket, hogy az jó. Mert nehéz egy óvodásnak vagy kisiskolásnak nem érzelmi döntést hoznia. S ha megnyerte őt egy kedves bácsi, aki fölolvasott neki az oviban, akkor a szülőknek nehéz lesz otthon elmagyarázni, hogy a bácsit szeretjük, de amit csinál, meg a meséjét, azt nem.

Mit szól ehhez Jézus Krisztus?

Jajkiáltásait már elmondta. Az élet és a család védelmében minden fontos tudást átadott. Amíg csodákat tett és tisztelték tanítványai, súlyt adott az életvédelmi gondolatainak a jaj szóval. A kereszten, amikor szenvedett és jajgathatott volna pedig azt, mondta, hogy „Szomjazom”.

Rákóczi Piroska