A közelmúlt botrányai önmagukban mélyen aláásták – eredeti cél szerint független szervként létrejövő és működő – Emberi Jogok Európai Bíróságának komolyan vehetőségét, azonban az elmúlt napokban napvilágot látott, Bíróságot övező antiszemita botrány szintlépésként értékelhető, amely tovább devalválja a bírói fórum tekintélyét, egyben komoly hitelességi kérdéseket is felvet. Az emberi jogok védelmére hivatott intézmény leghosszabb ideig hivatalban lévő bírája ugyanis olyan antiszemita nézeteket vall, amelyek a legsötétebb időket idézik.

Az Európa Tanács által 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) az emberi jogok és alapvető szabadságok európai védelmére irányuló regionális paktum, amely a világon először biztosított kollektív védelmet azalapjogsértések áldozatainak. Ennek keretében, pontosabban az Egyezmény végrehajtására hozták létre az Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB), amely az emberi jogok legfőbb európai bírói fóruma.

Az EJEE 19. cikke értelmében a strasbourgi székhelyű Bíróság feladata „az Egyezményben és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítása”, vagyis az emberi jogi dokumentumérvényesítése és betartatása. E felhatalmazás mentén az EJEB az Európa Tanács 46 tagállamának – amelyek egyben az Egyezmény részesei is – 700 millió lakosa számára őrködik az emberi jogok felett, létrehozása óta pedig több százezer ügyben hozott határozatot. Ítéletei a tagállamokra nézve kötelező érvényűek, amelyek gyakran nemzeti törvények megváltoztatását és egyéb reformokot szorgalmaznak.

E kiemelt rendeltetés természetszerűleg indokolja (indokolná) a pártatlanság és a függetlenség követelményeinek meglétét, amelyet az Egyezmény 21. cikke expressis verbis is deklarál. Ennek ellenére az EJEB már régóta intézményesített baloldali politikai aktorként látja el feladatait, ami az ítélkezési gyakorlatában is egyértelműen megmutatkozik. Elég csak aBíróság hazánkat elmarasztaló döntéseire gondolni, olyan ügyekben, mint az illegális bevándorlás, a baloldalhoz köthető ügyvédi körök hosszútávú megélhetését biztosító börtönperek, vagy további hasonló esetekre, amikor a testület kényszeresen a hazai ellenzék belpolitikai témáihoz igazodva járt el.

Az elfogult működés oka természetesen nem véletlen, már számos korábbi jelentés rámutatott arra, hogy miként hálózta be Soros György és a globalista pénzügyi érdekkör az Európa Tanácsot és az Emberi Jogok Európai Bíróságát, akik és amelyek szervezeteiket, illetve bizalmi embereiket döntési pozíciókhoz juttatva, az említett intézményeket pedig dollármilliókkal lekenyerezve, önös érdekeik mentén manipulálhatják, sőt, relativizálhatják az emberi jogok védelmét és annak jelentőségét.

Ennek következtében nyilvánvaló, hogy miért lett az EJEB a nemzetközi és a magyar baloldal egyik viszonyulási pontja, amelyek előszeretettel hivatkoznak az ideológiailag vezérelt bírói testület elfogult ítéleteire – önmagában tartalmatlan -politikájuk igazolásaként.

Az elmúlt napokban ugyanakkor egyértelmű bizonyítékok láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy az EJEB leghosszabb ideig hivatalban lévő bírája szélsőséges antiszemita nézeteket vall. Minden jel arra mutat, hogy Boštjan M. Zupančič személyében egy olyan bíró szolgálhatott 17 éven keresztül az emberi jogi intézményen belül – sőt, Zupančič 4 éven keresztül a kamarai elnöki pozíciót is betölthette -, akinek a zsidó közösségről alkotott véleménye a legsötétebb időket idézi.

A szlovén exbíró – az antiszemita karikatúrák megosztása mellett – többek között a következő nézeteinek adott hangot az azóta már gyűlöletkeltés miatt felfüggesztett X (korábban Twitter) felületén:

– „A német zsidók bevezettek mindenféle szexuális perverziót, szadizmust, mazochizmust, sok homoszexualitást, mielőtt a nácik hatalomra kerültek.”

– „A német apák milliói vesztették el jövedelmüket, vagyonukat és megtakarításaikat a zsidó bankár-gengszterek miatt.”

– „A fehérek elleni zsidó háború áll a Nyugat felgyújtása mögött, és hacsak a zsidó hatalmat nem nevezik meg rákos daganatként, nincs remény a fehér faj számára.”

– „A zsidók a nyugati civilizáció központi ellenségei, de túl sok a magát a Nyugat önjelölt védelmezőjének valló személy, aki még mindig vak a kapukon belüli ellenség tekintetében.”

E sorok már önmagukban is megdöbbentők, az esetet azonban tovább súlyosbítja, hogy Zupančič tisztsége révén számos olyan tárgyaláson ítélkezhetett, amelyek közvetlenül isérintették a zsidó közösségeket.

Ilyen volt egyebek mellett a Cha’are Shalom ve Tsedek v. Franciaország ügy is, amelyben a Bíróság egy ortodox zsidó egyesület rituális vágását vizsgálta az Egyezmény 9. cikkével(Vallásszabadság) és a 14. cikkével (Megkülönböztetés tilalma) összefüggésben, ennek során pedig azt állapította meg, hogy a szertartásos cselekményre vonatkozó engedély megadásának elutasítása nem valósít meg szabálysértést, ugyanis „az nem jelent beavatkozást a kérelmező vallásszabadságába”, mivel „a megtagadásából eredő eltérő bánásmód” csupán „csekély” szintűnek tekinthető.

Az EJEE 14. cikke deklarálja a faji alapon történő megkülönböztetés tilalmát: „A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani”. Ezt a tilalmat a későbbiekben a tizenkettedik kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkeis megerősíti.

Az Egyezmény 21. cikke pedig világosan fogalmaz, amikor a hivatalviselés feltételekei között rögzíti, hogy „a bíráknak a legmagasabb erkölcsiséggel kell rendelkezniük”. Az Egyezmény 23. cikke továbbá kimondja, hogy a bírák elmozdíthatók, amennyiben többé már nem felelnek meg az előírt feltételeknek.

A fentiek alapján jogosan tehető fel a kérdés, mégis hogyan fordulhatott elő az, hogy annak az intézménynek, amelynek az emberi jogok legfőbb európai védelmezőjének kellene lennie, 17 éven keresztül nem tűnt fel, hogy kötelékében egy szélsőséges antiszemita nézetek valló személy hoz meg nemzetek és állampolgárok jövőjét befolyásoló döntéseket?

Az eset kapcsán több elismert jogász is az aggodalmát fejezte ki.  Jonathan Turner, az Egyesült Királyság Jogászai Izraelért (UK Lawyers for Israel) szervezet vezérigazgatója kijelentette:„szervezete át fogja tanulmányozni, hogy felül kell-e vizsgálni az Emberi Jogok Európai Bíróságának bármely olyan ítéletét, amelyben a volt bíró részt vett”.

Lord Alex Carlile neves brit ügyvéd, korábbi bíró pedig felszólította a Bíróságot, hogy utasítsa vissza kijelentéseket, valamint vizsgálja meg azokat az ügyeket, amelyek Zupančič-hoz köthetők.

Különösen fontosak ezek a megszólalások annak fényében, hogy az antiszemita bíró munkája során több, a náci Németország által elkobzott zsidó vagyon visszaszolgáltatásával kapcsolatos perben is eljárt. 

Zupančič egyébként strasbourgi munkája során a magyar vonatkozású esetekben is igencsak aktív volt. Részt vett a Karácsony és társai v. Magyarország, illetve a Szél és társai v. Magyarország ügyekben, amelyek során az ismert baloldali képviselők a parlamenti eljárást súlyosan megzavaró magatartásuk (megafon és óriásplakátok használata) következményeként kiszabott büntetés miatt perelték be hazájukat a strasbourgi bírói testületnél.

A Bíróság természetesen – a megszokott menetrend szerint – egyhangúlagállapította meg az Egyezmény megsértését, és kifejtette, hogy a kiszabott pénzbírság „nem volt szükséges beavatkozás egy demokratikus társadalomban”. A jogaikban megsértett ellenzéki politikusok – a rájuk kiszabott büntetésen felül – fejenként 20.000 euró jóvátételt követeltek, amelyből a Bíróság „szigorú mérce szerint eljárva” végül csak 12.000 eurót ítélt meg számukra.

Szintén a szlovén exbíró részvételével született meg az a döntés, amelyben az EJEB vagyoni kártérítést ítélt meg a Magyar Helsinki Bizottság részére, mert az – a magyar bíróságok döntése nyomán – nem juthatott hozzá egyeskirendelt védők személyes adataihoz felmérése elkészítéséhez. A Soros-szervezet a hazánkkal szembeni fellépését arra alapozta, hogy a döntés hatására sérült az információkhoz való hozzáféréshez való joga, s bár a kormány mindvégig hangoztatta, hogy a kérés teljesítése negatívan hatott volna ki a kirendelt védők magánéletének tiszteletben tartásához való jogára, a Bíróság ezt az érvet nem tartotta „olyan jellegűnek és mértékűnek”, amely indokolta volna a mérlegelést (Magyar Helsinki Bizottság v. Magyarország ügy).

A független és a pártatlan működés viszonylatában az már eddig is nyilvánvaló volt, hogy az EJEB – az Egyezményben foglalt világos előírások ellenére – még a saját szabályait sem tartja tiszteletben, azonban az emberi jogi intézménnyel összefüggésben megjelenő antiszemitizmus még a korábbiakhoz képest is szintlépésként értékelhető, egyben számos további kérdést is felvet.

Egyrészt, vajon az ügy hatására változik-e Soros szervezeteinek EJEB-hez való támogató hozzáállása?(Ismerve a hálózat szigorúan érdek és haszonorientáltműködését, ezt a kérdést sokkal inkább lehet költőinek tekinteni, mintsem egy reális forgatókönyvnek.)

Másrészt, ami a tények ismeréteben, talán még ennél is fontosabb: hány olyan ügy lehet a nemzetközi bírói testület ítélkezési gyakorlatában, amelyben különböző ideológiák és egyéb, szélsőséges nézetek befolyásolhatták a döntéseket?Szembe néz-e a történtekkel a Bíróság, és tart-e tényleges önvizsgálatot, amely során érdemben is felülvizsgálja a falain belül tevékenykedő bírák EJEE által előírt erkölcsi alkalmasságát?

Forrás:tuzfalcsoport.blogstar.hu