A Veritone “Track” technológiájának és a digitális követés csendes terjeszkedésének kritikus áttekintése

Miközben az arcfelismerésről, a biometrikus adatgyűjtésről és a totális megfigyelés veszélyeiről szóló nyilvános viták egyre hangosabbak, a tömeges megfigyelés új generációja tör ki az Egyesült Államokban – csendben, hatékonyan és alig szabályozva. A neve: “Track”. A Veritone technológiai cég által kifejlesztett rendszer azt ígéri, hogy arcfelismerés nélkül azonosítja az embereket – és pontosan ez teszi olyan veszélyessé.

A “Track” nem használ biometrikus adatokat, például íriszt vagy arcvonásokat. Ehelyett a szoftver változtatható, ártalmatlannak tűnő tulajdonságok kombinációját használja: magasság, járás, hajszín, ruházat, táskák, sőt karórák vagy logók a pólókon. A szoftver automatikusan felismeri a mozgási mintákat a videofelvételekből, és megbízhatóan követi az embereket több kamerán keresztül – még akkor is, ha azok változnak, a fény változik vagy a kamera minősége gyenge. Ami a bűnözés elleni küzdelem eszközének hangzik, az valójában egy hatalmas kapu a mindenütt jelenlévő, észrevétlen teljes megfigyelés világába.

Számos amerikai város és állam olyan törvényeket fogadott el, amelyek korlátozzák vagy teljesen megtiltják az arcfelismerő szoftverek rendőrség általi használatát. A “Track” azonban okos módon megkerüli ezeket a korlátozásokat: azzal érvel, hogy nem használnak biometrikus adatokat – tehát nem sértik az alkalmazandó jogszabályokat. Ez a jogi szürke zóna különösen vonzóvá teszi a hatóságok számára: megfigyelés politikai ellenállás nélkül, nyilvánosság nélkül – de szinte azonos hatékonysággal.

Számos rendőrkapitányság, valamint az Egyesült Államok Igazságügyi és Belbiztonsági Minisztériuma már használja a Veritone termékeket. A jövőben a “Track” valós időben hozzáférhet az élő közvetítésekhez. Ez lehetővé tenné a nyilvános helyeken tartózkodó emberek állandó és zökkenőmentes megfigyelését – nem csak a gyanúsítottakat, hanem mindenkit.

Mi történik az összegyűjtött adatokkal? Mennyi ideig tárolják őket? Ki férhet hozzá? A válaszok továbbra is homályosak – és ez a probléma része. A “Track” nem ártalmatlan alternatívája az arcfelismerésnek. Ez a funkcionális megfelelőjük – csak rugalmasabb, kevésbé látható és nehezebben támadható. Aláássa az információs önrendelkezés elvét, amelyen a modern demokráciák alapulnak.

Ha a ruházat, a mozgásminták és a mindennapi tárgyak elegendőek egy személy azonosításához, akkor a nyilvános helyeken már nem létezik névtelenség. Mindenki sétáló színész lesz. A “Track” csendes bevezetése ébresztő. Ez azt mutatja, hogy a megfigyelési technológia nem hátrál meg, csak alkalmazkodik, és a demokratikus akadályok tiszteletben tartása helyett a technológiát úgy tervezik, hogy megkerülje azokat. Nyilvánosság nélkül, ellenőrzés nélkül, világos szabályok nélkül.

A kérdés már nem az , hogy megfigyelnek-e minket – hanem az, hogy mennyire észrevétlen . Ha nem akarjuk, hogy a köztér digitális panoptikummá váljon, akkor most kell cselekednünk. Mert a technológia megtanult arc nélkül is látni minket.