A Szentlélek ajándéka az értelem. Az a képesség, amivel az ember a dolgok lényegéig hatol. Ez a tudományos megismerés alapja is. Ez az adomány különbözik a logikus gondolkodás vagy a tudományokhoz való kimagasló tehetség adományától, de rokonságban van velük. Hogy megvilágítsam az eltérést, két közismert fogalomra hivatkozom.

Van egy emberi törekvés a természet védelmére. Ennek a törekvésnek a mozgatórugója jó esetben az emberiség hosszú távú fönnmaradásáért és jólétéért való aggodalom, illetve a természet gyönyörűségének felismerése, a természet szeretete.

Hívő emberek körében a teremtésvédelem mozgalma bontakozott ki. A keresztények tudják, hogy a természet minden emberé, de egyikünké sem, ahogy mi magunk sem vagyunk egymásé. A természet, a világ, az univerzum Istené. A világ nem véletlenül lett, hanem Isten teremtette. Az embert pedig Isten arra hívta meg, hogy „ápolja és őrizze a kertet”, vagyis hogy védje az őt körülvevő és neki táplálékot adó világot.

Ahogy a természetvédelem viszonyul a teremtésvédelemhez, úgy viszonyul az emberi tudás megszerzése, birtoklása a Szentlélek által adott értelem ajándékához. Az értelem, amit Isten ad, hordozza a tudományos gondolkodás jellemzőit, de több annál. Az értelem segítségével tudjuk meglátni Isten jeleit a világban.

Maga az anyag olyan lenyűgöző felépítésű és összetételű, hogy önmagában csodálatos. Ezért a tudós, aki az anyaggal foglalkozik, csodáról csodára halad. Föltár és megismer törvényszerűségeket. Ha ez a tudós keresztény ember, akkor képes mindezen ámulatba ejtő rendezettségen túl megsejteni a mögöttes isteni szándékot.

Persze, sokkal többen vagyunk nem tudósok, mint tudósok. Az értelemre saját sorsunk történeteinek és eseményeinek megértéséhez is szükségünk van. És ezt meg is kapjuk. Isten jeleit képesek vagyunk fölismerni a leghétköznapibb jelenségekben is. Ehhez csak időt kell adnunk Istennek, imádkoznunk kell. Ő vár, s a Lélek által azt is megmutatja, hogy hol és mikor. Például most!

Rákóczi Piroska