Miközben a Gazprom közlése szerint újabb dróntámadások érték a Török Áramlatot és a Kék Áramlatot kiszolgáló délorosz infrastruktúrát, a Brent ára ismét meredeken emelkedik a közel-keleti energialétesítmények elleni csapások hírére. És mit tesz ilyenkor az Európai Unió?

A Reuters szerint a szaúdi Yanbu kikötőjét légitámadás érte, és ugyan a közvetlen kár egyelőre korlátozottnak tűnik, már önmagában az a tény is elég volt, hogy a piac idegesen reagáljon: a közel-keleti háború immár nemcsak hadijelentésekben, hanem az árjegyzésekben is egyre brutálisabban jelenik meg.

A helyzet ennél is súlyosabb, mert nem egyetlen incidensről van szó, hanem egymásra rakódó zavarokról. A Reuters beszámolói szerint az iráni–öbölbeli eszkaláció már katari, kuvaiti, szaúdi és emirátusi energetikai létesítményeket is elért.

Ebben a helyzetben különösen beszédes, hogy Európa lényegében továbbra is nézőként viselkedik. A kontinens energiabiztonsága már nem egyszerűen attól függ, hogy mennyi LNG érkezik, hanem attól is, hogy a világ melyik tengeri útvonala marad egyáltalán nyitva, melyik finomító vagy exportterminál válik célponttá, és melyik „szövetséges” milyen pillanatnyi érdeket követ.

Az Egyesült Államok ebben a képletben nem jótékonysági intézményként működik, hanem saját stratégiai és üzleti logikája szerint. Washington nem partnereket, hanem vazallusokat és ellenfeleket lát maga körül. Ezt Európában még mindig sokan nem hajlandók tudomásul venni.

Hogy mekkora a baj itt a fejekben, azt jól mutatják az Északi áramlat felrobbantása után történt események is. Svédország és Dánia 2024-ben lezárta a nyomozását, Németország pedig tovább vizsgálódott, de csak ímmel-ámmal, és kényesen ügyelve arra, nehogy megbántsa az USA-t vagy az ukrán vezetést. Az EU tehát nem vállaltak fel azt a politikai konfliktust, inkább tudomásul vette, hogy létfontosságú infrastruktúrája ellen támadás történt.

Sőt, még rá is tett egy lapáttal! Az Európai Bizottság hivatalos iránya továbbra is az orosz energia végleges kivezetése felé mutat: az uniós terv szerint a csővezetékes orosz gázimport legkésőbb 2027 végéig megszűnne, és teljesen kitiltanák az orosz olajat is.

Ez az igazi európai abszurd. Az EU úgy beszél az energiaforrásokról, mintha léteznének erkölcsös és bűnös molekulák. Az orosz molekula rossz, az amerikai jó, az arab pedig valahogy elmegy — noha senki nem állíthatja komolyan, hogy a Perzsa-öböl monarchiái a liberális demokrácia mintapéldái lennének.

De ezzel még nincs vége a történetnek, hiszen az EU az elmúlt 15 évben az atomenergiából mumust csinált, a zöld átmenetből pedig politikai hitvallás lett, nem józan energiastratégia. Most éppen ott tartunk, hogy von der Leyen szerint a nukleáris energia, a kínai alkatrészeket tartalmazó napelemek és szélerőművek pedig veszélyesek, mert Peking biztos lehallgatásra használja azokat, vagy rendelkezik egy olyan kapcsolóval, amivel lekapcsolhatja az összeset…

A legnagyobb probléma az, hogy Európa még mindig nem akarja elfogadni: a világ megváltozott. A tengeri kereskedelmet a Vörös-tengeren és az Arab-tenger térségében háborúk, rakéták, drónok és félállami szereplők fenyegetik. Az energiaárakat ma nemcsak a kereslet és a kínálat alakítja, hanem a katonai célpontlista is. Ebben a világban egy olyan gazdasági-politikai közösség, amely előbb moralizál, aztán pánikol, végül ad hoc módon próbál tüzet oltani, miközben üldözi azokat, akik a józan eszüket követik, egyszerűen nem életképes!

Érdemes ezen elgondolkodni, akár a magyarországi választások kapcsán is.