Szent VI. Pál pápa az az olasz pápa, akinek évszázados adósságokat kellet megfizetnie és fájó igazságokat kellett kimondania. Ha megkérdeznénk egy gyakorló katolikus édesapát vagy édesanyát, hogy mi jut eszébe VI. Pál pápáról, akkor azt mondanák, hogy a II. Vatikáni zsinat és a Humanae vitae. Ez utóbbi egy enciklika, melyet a fogamzásgátlás ügyében írt a pápa. Sokan tartják az enciklikában közölteket a gyakorlatban kivitelezhetetlennek, de sokan csodálják a szövegben azokat a gondolatokat, amelyek az emberi élet tiszteletéről szólnak. Mindez bővebb kifejtést is megérne, de sorozatunk az ökumené nagy alakjait mutatja be, így most azt igyekszem leírni, hogy mit tett az olasz pápa a keresztények egységéért.

Találkozások

Szent VI: Pál volt az első pápa, aki személyesen találkozott más keresztény vezetőkkel, például Athénagorász konstantinápolyi pátriárkával. A találkozó következtében közösen döntöttek teológiai bizottságok létrehozásáról, valamint ünnepélyesen visszavonták egymással szemben korábban kimondott kiközösítéseket.

VI. Pál nyugati kereszténységgel is párbeszédbe lépett. Ennek során meglátogatta az Egyházak Ökumenikus Tanácsát Genfben.

Közvetett módon

Mivel VI. Pál volt, akit a II. Vatikáni Zsinat folytatásával bíztak meg a bíborosok, azáltal, hogy XXIII. János halála után őt választották az Egyház fejévé, így mondhatjuk, hogy minden olyan intézmény és dokumentum, amely a keresztények egységéről ebben az időszakban született magán viseli a szent olasz pápa kézjegyeit is. Ezek közül az új irányokat kijelölő írások közül az ökumenéval kapcsolatos irat az Unitatis redintegratio című.

Mit ír az Unitatis redintegratio?

Az Unitatis redintegratio teljes szövege fontos, de néhány alapvetést érdemes kiemelni belőle.

Az első ilyen, hogy a dokumentum szerint a keresztények egységtörekvése az idők jele. Ez egy lényegi kijelentés, mivel a II. Vatikáni zsinat dokumentumainak két nélkülözhetetlen megállapítása van az egyház szerepéről a világban. Az egyik az, hogy az egyház Isten vándorló népe, a másik pedig az, hogy minden katolikusnak éberen figyelni kell az idők jeleit. Amikor tehát az Unitatis redintegratio azt hangsúlyozza, hogy az ökumenikus mozgalom az idők egyik jele, akkor annyit állít, hogy Istentől való.

A másik alapvető gondolat a dokumentumban, hogy a katolikus tanításban elfogadottaknak hierarchiájuk van. Ebből az érthető meg, hogy huszadrangú kérdés, hogy mit tanít a Katolikus Egyház az ereklyék tiszteletéről, de központi kérdés, hogy mit tanít az Eucharisztiáról. Ez azért lényeges, mert kijelöli a lehetséges változtatások körét és megjelöli a megvitatható kérdéseket.

A korlát: az ortho praxis nem elég

Sok keresztény áll úgy a hit és a kereszténység kérdéséhez, hogy amíg szeretettel cselekszik egy keresztény közösség, addig ne vizsgálgassuk a hittételeiket. A katolikus felfogás ezzel kapcsolatban az, hogy fontos a helyes gyakorlat, az ortho praxis, de nélkülözhetetlen, hogy helyes legyen minden egyház tanítása is, azaz létezik az ortho doxa.

Ebből a megvilágításból értjük meg, hogy miért is teljesen helyén való, ha egy gyakorló katolikus házaspár Szent VI. Pál pápáról azt tudja, hogy ő volt a II. Vatikáni zsinat 2. pápája, aki kiadta a Humanae vitaet.

Írta:
Rákóczi Piroska