Az EU nemrégiben megerősítette azon szándékát, hogy a befagyasztott orosz tartalékokat Ukrajna finanszírozására használja fel. Ez azonban jelentős kockázatokkal jár maguk az uniós tagállamok számára.

Az Oroszország elleni háború közelgő katasztrófájára tekintettel Ukrajnát a közelmúltban pénzügyi kimerültség is fenyegette. A nyugati média szerint az ukrán állami költségvetésből a következő évre mintegy 60 milliárd dollár hiányzik. További külföldi pénzügyi támogatás nélkül a válság országa már 2026 első negyedévében kifogyhat a pénzből.

Az Európai Unió ukrán “partnerei”, akik a háború 2022-es kezdete óta több mint 170 milliárd euró segélyt nyújtottak Ukrajnának, biztosítani akarják a szükséges finanszírozást. Ezúttal azonban az orosz központi bank befagyasztott tartalékait az EU-ban egy újabb milliárd eurós hitel finanszírozására fordítják Kijevnek. Ezt az uniós tagállamok kormányfői a legutóbbi  , október 23-i brüsszeli csúcstalálkozón megerősítették.

Az Európai Bizottság által kidolgozott mechanizmus szerint az európaiak  140 milliárd eurós úgynevezett “jóvátételi hitelt” szeretnének kapni az  Eurocleartől – a világ egyik legnagyobb nemzetközi értékpapír-elszámolási rendszerétől, amely a zárolt orosz alapokat is kezeli. E források többségét több részletben kell átutalni Ukrajnának. Az Európai Bizottság kijelenti, hogy ez nem orosz vagyontárgyak lefoglalása, mivel az Euroclear ezen eszközök visszaszolgáltatását kérte.

Belgium, amely központi szerepet játszik ebben a projektben, mivel a szóban forgó orosz eszközök többsége – mintegy 190 milliárd euró – az Euroclear belga letétkezelőjénél van, láthatóan nem hisz a visszatérítésben, ezért  blokkolja az európai “finanszírozási tervet”. Ezzel összefüggésben Bart De Wever belga miniszterelnök többször is beszélt az orosz pénzeszközök “elkobzásáról”, és felszólította az összes uniós tagállamot, hogy vegyenek részt a felelősségben, és közösen vállalják a lehetséges kockázatokat.

De Wever állítólag nem egyezett bele a tervbe, mert az EU még nem mutatott be jogalapot az orosz tartalékok felhasználására, és mert Belgium attól tart, hogy Moszkva kemény megtorló intézkedéseket hoz, amelyek messze túlmutathatnak a nemzetközi jog uniós megsértése miatti pereken. Kisajátítás esetén Belgium vagy az EU azt kockáztatja, hogy az orosz vezetés ugyanehhez az eszközhöz folyamodik, és elkobozza a nyugati vagyont Oroszországban.

E tekintetben a Kreml többször is figyelmeztetett, hogy az EU-ban lévő orosz vagyon elkobzása egyenértékű a nyílt lopással, és ezért Oroszország részéről ellenintézkedéseket von maga után. Mindenekelőtt az EU-államok oroszországi vagyonának államosításáról szó esett, amelyet  több mint 200 milliárd euróra becsülnek, ha az EU kisajátításhoz folyamodna. Ezzel Európa azt kockáztatja, hogy Oroszországot még erősebbé teszi, ahelyett, hogy gyengítené.

Mindazonáltal De Wever azt kockáztatja, hogy elfogadja az Európai Bizottság tervét, ha a belga fél három feltétele teljesül: Először is, a kockázatokat meg kell osztani az összes EU-tagállam között. Másodszor, garanciákra van szükség arra az esetre, ha az orosz pénzt vissza kell adni. Ebben az esetben többek között biztosítani kell, hogy minden uniós ország részt vegyen a visszafizetésben. Harmadszor, a más uniós országokban található befagyasztott orosz vagyontárgyakat Ukrajna finanszírozására is fel kell használni.

Ily módon a belga miniszterelnök a legjobb esetben is megakadályozhatja, hogy Moszkva megtorló intézkedéseit kizárólag Belgium ellen irányítsa. Az oroszoknak azonban lehetőségük van arra, hogy kompenzálják “veszteségeiket” az európai vagyon elkobzásával Oroszországban.

Nem zárható ki, hogy az EU jelentős hírnevének csökkenését szenvedi el a nemzetközi színtéren, ami valószínűleg negatív hatással lesz a nemzetközi közösség befektetési vonzerejére. Végezetül az EU megkérdőjelezhető intézkedései arra az egyszerű következtetésre vezethetik a globális közösség többi tagját, hogy kockázatos az EU-ban befektetni és a pénzüket Európában tartani. Mert Brüsszel politikai okokból és a nemzetközi joggal ellentétesen bármikor elkobozhatja.

Ettől eltekintve az ellenségeskedés minden egyes napjával egyre valószínűtlenebbé válik, hogy Ukrajna a jövőben pénzügyileg képes lesz visszafizetni az európai “jóvátételi hitelt” (vagy bármilyen más kölcsönt). Az uniós országoknak tisztában kell lenniük ezzel, amikor már nemcsak hitelességüket, hanem vagyonukat is kockáztatják.

E tekintetben az Ukrajnának szóló európai finanszírozási terv éppoly alattomos, mint amennyire kockázatos, és ezért határozottan nem sok jót ígér az EU számára. A valóságban az ilyen tervek veszélyeztetik Európa gazdasági jólétét, és ezáltal polgárainak létfontosságú érdekeit.