A szél, a nap (naphőenergia és fotovoltaikus napenergia), a geotermikus energia, vízenergia vagy épp a biomassza tekintetében, az ezekből a forrásokból történő villamosenergia-termelésből realizált piaci bevételekre plafont vezettek be – mondta Tóth Máté energiajogász azzal kapcsolatban, hogy az EU energiaügyekért felelős biztosa márciusra tűzte ki feladatként a villamosenergia-piac működési modelljének átalakítását, miközben már így is elég komoly gondot okoztak a villamos energia termelői között a legújabb EU-s szabályok. A Magyar Energetikai Társaság alelnöke az Origónak adott interjúban kifejtette, hogy a magyar energiajog érzékenységét mutatják azok az új szabályok, hogy miközben január 15-től meg kell erősíteniük a létesülő projekteknek a hálózatüzemeltető felé a csatlakozási szándékukat, hogy számolni lehessen velük, az 5MW alatt a megújuló termelőknek nem kell majd tárolókapacitásról gondoskodniuk, hogy ne nehezedjen a helyzetük. Ezekre az új szabályokra, illetve határidőkre érdemes figyelniük a szereplőknek.

Évek óta napirenden van a villamos energia működési modelljének átalakítása az Európai Unióban. Mi ezzel a brüsszeli vezetés célja?

Valóban nem új a bizottsági igény. Az okozza a fejtörést, hogy

A gázárak emelkedése az áramárakat is emeli. A földgáz ára ugyanis indirekt módon össze van kötve az aktuális árral, és a kereslet kiegyenlítéséhez szükséges legköltségesebb technológia határozza meg a tőzsdei árakat, ami nyilvánvaló módon a gyors indítású gáztüzelésű erőmű.

Nem véletlen: a hullámzóan termelő megújulókat ki kell egyenlíteni a rendszerben, márpedig minél több a megújuló energiaforrás, annál nagyobb ez a feladat. A kiegyenlítő energia költsége épp ezért a legmagasabb, az EU tehát maga emeli így az árakat, és maga köti ilyen módon össze az áramárakat a gázárakkal. A logika tehát, hogy az utolsó belépő kiegyenlítő kapacitás, vagyis lényegében a legdrágább technológia határozza meg a villamos energia árát a piacon. Ez akkor is így van, ha más technológiák esetében az előállítás költsége alacsonyabb ennél. Ennek az oka jogszabályi: az EU 2019/943-as rendelete a villamos energia belső piacáról úgy fogalmaz, hogy a szabványos kiegyenlítő szabályozási termékre és az egyedi kiegyenlítő szabályozási termékekre vonatkozó kiegyenlítő szabályozási energiát határáralapú (egységes áron elszámolt) árképzés szerint kell elszámolni.

Kadri Simson energiaügyi biztos úgy fogalmazott, hogy „felgyorsítják ezt a folyamatot”, illetve „nagyon erős a politikai nyomás” rajtuk. Kérdés, hogy érdemes ezt erőltetni? Hogyan hat ez a befektetői szándékra?

A villamosenergia-termelés egy nagy tőkeigényű terület, a szereplőknek ezért leginkább kiszámítható szabályozási környezetre van szükségük, és ez minden technológia közös érdeke. Vagyis világos, hogy mi a jog feladata: az, hogy ne variálja feleslegesen a szabályozást, pláne ne állítsa fejtetőre a működési modellt. Egy mélyreható beavatkozás egyértelműen növelné az energiapiaci bizonytalanságot, ami az új beruházási döntések ellen hatna, arról nem is beszélve, hogy egyelőre minden más lehetséges működési modell kockázatai meghaladják a lehetséges hasznokat, márpedig a már hivatkozott rendelet szerint (6. cikk 4. bekezdés) éppen akkor lehet modellt váltani, ha az hatékonyabb.

Az EU-s ACER és az ENTSO-E is foglalkozott ezzel, viszont arra jutottak, hogy nem tökéletes a mostani rendszer ugyan, de egyelőre nem tudnak jobbat kitalálni.

Ez akkor valójában a megújulóknak sem jó?

Ez senkinek sem jó, valóban, a megújulóknak sem. Őket egyébként is mintha cserben hagyná az EU. Az elmúlt években pedig megszokhattuk, hogy

az EU nagyon sok mindennel szemben a zöld- és klímacéljaira hivatkozott eddig, akár a versenyképesség és az ellátás-biztonság érdekeit is nagyban feláldozva. Ez különösen igaz volt a villamosenergia-termelés, vagyis az energiamix kérdésében.

Most az EU joga szép csöndben csinált egy hatalmas hátraarcot. Nem akármilyet: elárulta a piac megújuló termelőit, nem mellesleg magát a piacot is. Az elmúlt hónapokban lényegében lefölözte a megújulókat.

Valamiért ettől nem harsogott az a sajtó, amely egyébként állandóan Magyarországot vádolja a napelemek hátrányos szabályozásával, ami egészen nonszensz.

2021-ben az egész EU-ban Magyarországon volt a legnagyobb a napelemes termelés részaránya, ráadásul jelenleg is több ezer megawattnyi új naperőművi kapacitás létesül, és a jogalkotó nem hagyja veszni az elmaradt projekteket sem egy decemberi új rendelettel. Ehhez képest az EU szabályozási környezete lényegesen zordabbra fordult.

Mit tesz az EU a megújulókkal? Mit jelent, hogy lényegében lefölözi őket?

A szél, a nap (naphőenergia és fotovoltaikus napenergia), a geotermikus energia, vízenergia vagy épp a biomassza tekintetében, az ezekből a forrásokból történő villamosenergia-termelésből realizált piaci bevételekre plafont vezettek be.

Ez a Tanács 2022/1854 sz. rendelete szerint az előállított villamos energia egy MWh-jára vetítve 180 euró. Ez azt jelenti, hogy a megújuló termelőket megfosztják a bevételeiktől, lefölözik azokat. Greta Thunberget gondolom addig befordítják a fal felé, bár tudom, már vele is rég másfajta politikai üzeneteket mondatnak el. A rendelet alapján viszont a piszkos munkát a nemzetállamoknak kell elvégezni: a tagállam jogának feladata ezt kikényszeríteni, nincs semmi automatizmus, hiába rendelet, és hiába a közvetlen hatály és alkalmazhatóság. Annyit ígér még a jogszabály (6. cikk (5) bek.), hogy a Bizottság a bevételi plafon végrehajtására vonatkozóan iránymutatást nyújt a tagállamok részére. Ilyet egyelőre a gyakorlatban nem látni.

Van tagállami mozgástér?

A józanabb tagállamok kivételként dönthetnek úgy, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont a legfeljebb 1 MW telepített kapacitású villamosenergia-termelőkre nem alkalmazzák, illetve hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont nem alkalmazzák az olyan hibrid létesítményekben előállított villamos energiára, amelyek hagyományos energiaforrásokat is használnak.

Ez a szén-dioxid-kibocsátások növekedésének és a megújuló energiatermelés csökkenésének kockázata miatt erősen indokolt lehet. Szintén lehetőség, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont nem alkalmazzák a villamos energia kiegyenlítő, szabályozási energiapiacán történő értékesítéséből, valamint a teher-újraelosztás és az ellenkereskedelem pénzügyi ellentételezéséből származó bevételekre. Végül dönthetnek úgy, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafon csak a piaci bevételekre vonatkozó plafont meghaladó piaci bevételek 90 %-ára alkalmazandó. Ez azonban csak a józanabb tagállamok lehetősége, a nem józanabbakat éppen arra is feljogosítja a rendelet (8. cikk), hogy még szigorúbb korlátozó intézkedéseket vezessenek be a megújuló termelők bevételeire.

Ez a valóságban mennyire kikényszeríthető? Mennyire lehet a megújuló erőművek szerződéses kapcsolatait így megvágni?

A kérdések jogosak, mindez a hátraarc ugyanis őrületes jogi kérdéseket vet fel. Leginkább ott, hogy mi történik a tőzsdén kívüli ügyleteknél, és mi történik a már régen megkötött termelői villanyszerződéseknél, az úgynevezett PPA-knál (power purchase agreement).

Az EU rendelete szerint (6. cikk (2) bek.) a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy ez a piaci bevételekre vonatkozó plafon a termelők és a termelők nevében a villamos energia nagykereskedelmi piacán résztvevő közvetítők valamennyi piaci bevételére vonatkozzon, függetlenül attól, hogy az ügyletre milyen piaci időkeretben kerül sor, és függetlenül attól, hogy a villamos energiával kétoldalúan vagy központosított piacon kereskednek-e.

Ez az jelenti, hogy egy megkötött szerződésben (PPA) rögzített árát (árképletét) is eltéríti az EU rendelete szerinti bevételi plafon, ami konkrétan beavatkozás a szerződésekbe. Ez a jogban egészen elképesztő szentségtörés, a közjog-magánjog, a kógens/diszpozitív határok áttörése.

Régi szerződéses jogi alapelv a pact sunt servanda, vagyis a szerződések megváltoztathatatlansága. Ezt éppen a megújulókkal szemben töri most át az Unió, vagyis azokkal szemben, akiket eddig a legjobban promótált, a legjobban támogatott, és akik – okkal – a legjobban bíztak benne. Hogy egy ilyen külső, utólagos beavatkozást hogyan kezel egy már megkötött szerződés: vis maiorral, lehetetlenüléssel, felmondási okkal, az a konkrét kontraktus rendelkezéseinek, illetve a kikötött anyagi jognak a függvénye.

A szerződésfelmondások, elállások és érdekmúlásra, illetve gazdasági lehetetlenülésre alapozott szerződésszegési perek borítékolhatók.

A magyar energiajogban is van ilyen hátraarc?

A legkevésbé sem, sőt.

A magyar szabályozás a hálózati nehézségek ellenére sem engedi veszni a projekteket, a jogalkotó december végén rendeletben hosszabbította meg az előkészítés alatt álló, de valamiért elmaradt-lemaradt megújulóenergia-termelési támogatásban részesülő erőművek megvalósítási határidejét egy-egy évvel.

Máshol ezeket sorsukra hagyják az EU-ban, visszafizettetik a támogatásokat, és jól meg is bírságolják, esetleg végrehajtási eljárást indítanak ellenük.

Nálunk nem engedik elveszni ezt a több ezer megawattot: már többször hosszabbítottak a megvalósíthatósági határidőkön korábban is, majd a COVID miatt is, jelenleg pedig a világgazdasági zavarok és az ukrán-orosz háború miatt is megbolydult ellátási láncok is kiváltották a jogalkotó érzékenységét.

A megvalósíthatósági határidők egyedi közigazgatási határozatokban vannak, de most jogszabály írja felül ezeket.

Hazánk gondoskodik a megújulókról, és éppen azért folynak most jelentős hálózatfejlesztések, hogy ennek üteme a jövőben is tartható legyen, a szaldóelszámolás időleges megállítása ellenére is.

A magyar energiajog érzékenységét mutatják azok az új szabályok is, hogy miközben január 15-től azért meg kell erősíteniük a létesülő projekteknek a hálózatüzemeltető felé a csatlakozási szándékukat, hogy számolni lehessen velük, az 5MW alatt a megújuló termelőknek nem kell majd tárolókapacitásról, pontosabban úgynevezett aFRR képességről gondoskodniuk, hogy ne nehezedjen a helyzetük. Ezekre az új szabályokra, illetve határidőkre érdemes figyelniük a szereplőknek.

Dr. Dr. Tóth Máté energiajogász, egyetemi oktató, PhD közgazdász, LL.M (Boston), író, szabályozási szakértő, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéd, a Magyar Energetikai Társaság alelnöke, elnökségi tagja és interdiszciplináris tagozatának elnöke, az Associated European Energy Consultants magyarországi delegáltja, a Védett Társadalom Alapítvány Budapest Bizottságának vezetője, valamint a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetségének elnökségi tagja. Megjelent könyvei a Fordulat és a Magyar Energiaszektor tanulságai.

A megvalósíthatósági határidők egyedi közigazgatási határozatokban vannak, de most jogszabály írja felül ezeket.

Hazánk gondoskodik a megújulókról, és éppen azért folynak most jelentős hálózatfejlesztések, hogy ennek üteme a jövőben is tartható legyen, a szaldóelszámolás időleges megállítása ellenére is.

A magyar energiajog érzékenységét mutatják azok az új szabályok is, hogy miközben január 15-től azért meg kell erősíteniük a létesülő projekteknek a hálózatüzemeltető felé a csatlakozási szándékukat, hogy számolni lehessen velük, az 5MW alatt a megújuló termelőknek nem kell majd tárolókapacitásról, pontosabban úgynevezett aFRR képességről gondoskodniuk, hogy ne nehezedjen a helyzetük. Ezekre az új szabályokra, illetve határidőkre érdemes figyelniük a szereplőknek.

Dr. Dr. Tóth Máté energiajogász, egyetemi oktató, PhD közgazdász, LL.M (Boston), író, szabályozási szakértő, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéd, a Magyar Energetikai Társaság alelnöke, elnökségi tagja és interdiszciplináris tagozatának elnöke, az Associated European Energy Consultants magyarországi delegáltja, a Védett Társadalom Alapítvány Budapest Bizottságának vezetője, valamint a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetségének elnökségi tagja. Megjelent könyvei a Fordulat és a Magyar Energiaszektor tanulságai.

Forrás:Origo