Mióta emberek élnek a földön, mindig voltak közülük kiemelkedő személyek. Mióta gondolkozó emberek élnek a földön, mindig született valamilyen magyarázat arra, hogy kik és miért válnak a társadalom elitjévé. Erre a kérdésre keresve a választ Peter Bloom és Carl Rhodes egyetemi oktatók arra jutottak, hogy korunk hősei a CEO-k, vagyis a cégvezetők. Ilyen például Elon Musk és Donald Trump. De hogyan válhat valaki CEO-vá?
A bennfentesek kiválasztanak
Bloom és Rhodes szerint az eleve adott gazdasági elit kiválaszt maga közé új embereket. Az új CEO tehát nem azért lesz az aki, mert tehetségesebb vezető vagy nagyobb tudású ember, hanem azért lesz az aki, mert a már uralkodó elit tagjává választja. A választáskor szeretnek olyanokat beengedni köreikbe, akik alacsony sorból emelkednek föl vagy családi körülményeik nehezek, például örökbefogadottak, mert így demonstrálni lehet, hogy az elitbe bárki bekerülhet.
Ezen nem vagyunk meglepődve. De azon érdemes elgondolkozni, hogy miért van szüksége a társadalomnak ikonokra és hozzájuk fűződő hőstörténetekre. Mert akik ezt az egész színjátékot megrendezik, jól tudják, hogy az emberek erre a narratívára vevők.
Az emberi természet és a hősök
Mióta ember az ember, hőstörténetekre vágyik. Elég csak az Odusszeára vagy a Kalevalára gondolnunk. A magyar népmesék szegény legényei is hősök a maguk módján, és az üdvtörténet is tele van szent emberekkel. A Bibliában elmondott Isten-ember párbeszéd is mindig egy ember, egy kiválasztott révén válik gazdagabbá. De Isten igazságos? Ő a legjobbakat választja? A legtehetségesebbeket?
A belépési küszöb
Sokan mondják, hogy Isten nem alkalmasakat választ, hanem valakiket, akiket aztán alkalmassá tesz a feladat elvégzésére. De ne gondoljuk, hogy választása bárkire esne. A 15. zsoltárból tudjuk, hogy “Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden? Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja, és a nyelve nem szór rágalmakat. Aki barátjának nem okoz szenvedést, embertársát nem gyalázza, a gonoszt nem veszi sokba, azt tiszteli, ki az Urat féli. Aki nem szegi esküjét, még ha veszt is rajta, pénzét nem adja uzsorakamatra, s nem hagyja magát ártatlanok kárára megvesztegetni. Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.” Igen, de éppen a zsoltárok szerzőjéről, a kiválasztott királyról, Dávidról tudjuk, hogy vér tapadt a kezéhez. Őt akkor Isten nem tette alkalmassá?
A kiválasztott ember is szabad
A kiválasztott ember sem tökéletes, viszont tökéletesen szabad. Dávid elvégezte feladatát, de nem építhetett az Úrnak templomot, mert nem volt méltó rá. Péter nem vallotta meg a Mestert, de ezzel megismerte önmagát, s miután találkozott a Feltámadottal, hűségessé és bátorrá vált. Tiszta lett, hős és szent, ahogy a magyar népének szerzője szeretett volna lenni. És te?
Rákóczi Piroska
