Az új, akár Mach 16-ra (akár 20 ezer kilométer/óra) képes hajtómű alapjaiban formálja át a légi közlekedést – ennek kapcsán mások mellett a Knykk.hu közölt cikket. Mint írták, egy ilyen rendszerrel a repülés nemcsak gyorsabb, hanem stratégiailag is meghatározóbb lehet, miközben teljesen új iparágak nyílhatnak meg. A hír hátterében kínai kutatók állnak, akik látványos előrelépést jelentettek be.

A fejlesztők egy olyan hiperszonikus hajtóművet mutattak be, amely 30 kilométeres magasságban is stabilan működhet. A cél a folyamatos Mach 16 körüli utazósebesség, ami a jelenlegi megoldásokat messze felülmúlja. A rendszer különböző üzemmódokat kombinál a maximális hatékonyság érdekében.

A Mach 7 alatti tartományban forgó detonáció biztosítja az üzemanyag és oxidálószer elképesztően gyors és hatékony égését. Ez egy koncentrikus hengerek közti gyűrűs térben zajlik, minimalizálva a veszteséget és a tömegáramot. Így a hajtómű egyszerre lehet erős és hatékony. Mach 7 felett a rendszer az úgynevezett ferde detonációra vált, amely stabilizálja a áramlást extrém sebességeknél.

Ez a megoldás a lökéshullámok geometriáját használja ki, hogy az égés önfenntartó és kiegyensúlyozott maradjon. A két üzemmód összehangolása a valódi innováció lényege.

A hiperszonikus technológia nemcsak a haderők számára érdekes, hanem a polgári közlekedés számára is áttörést jelenthet. A transzkontinentális utak néhány órára zsugorodhatnak, új üzleti és turisztikai dinamikát létrehozva. A gyorsaság a globális logisztikát is teljesen átírná.

Mach 16 mellett egy Párizs–Sydney táv akár két óra alatt megtehető, ami ma még szinte elképzelhetetlen. A szállítmányozásban az időérzékeny áruk rekordidő alatt érhetnék el a piacokat. Ez egész ellátási láncokat kényszeríthet gyorsabb és rugalmasabb működésre. Ha sikerül ipari méretekben stabilan üzemeltetni ezt a kettős rendszert, a repülés fizikájának új fejezete nyílik meg.

Az extrém hőterhelés új anyagokat és forradalmi hővédelmi megoldásokat igényel. A szerkezeti integritás és a termikus fáradás kezelése lesz a mérnöki kulcskérdés. A zaj és a lökéshullámok társadalmi és jogi vitákat hozhatnak. A kibocsátások és a nagy magasságú égés klímára gyakorolt hatása még intenzív kutatást kíván.

A szabályozóknak új normákat kell alkotniuk a sűrűn lakott területek feletti repülésekhez. A fenntarthatóság és a sebesség itt kéz a kézben kell, hogy járjon.

A hiperszonikus fölény stratégiai előnyt jelent, mivel a hagyományos elhárító rendszerek számára nehezen kezelhető. Egy ilyen hajtómű felgyorsíthatja a nagyhatalmak közti fejlesztési versenyt. Az együttműködés és a verseny új egyensúlyát kell megtalálni. Aki elsőként skálázza ipari szintre a technológiát, hosszú távú gazdasági és politikai pozíciót szerezhet.

Ez a közlekedés és az űripar közötti határokat is elmoshatja, új ökoszisztémát teremtve. A tét a XXI. század globális rendszerében óriási. A hiperszonikus korszak küszöbén a legfontosabb kérdés nem az, hogy megéri-e a sebesség, hanem az, miként tehető ez biztonságosan, felelősen és gazdaságosan elérhetővé.

Ha a bejelentett eredmények igazolódnak, a repülésről alkotott képünk végérvényesen megváltozik. És talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy a világ tényleg „két óra távolságra” legyen.

S úgy tűnik, a kínaiak ebben most nagyot léphettek előre!