A Twitter vezérigazgatója felháborodást vált ki a médiában, amiért kritizálta a NATO egyik állami propagandacsapatát.

A Twitter vezérigazgatója, Elon Musk címoldalakra került azzal az állításával, hogy a Bellingcat weboldal, az amerikai médiaorgánumok egyik bizalmas forrása, “pszichológiai hadviselést” folytat.

Musk a Bellingcat “lélektani hadviselésben” játszott szerepére hivatkozott, miközben szkepticizmusát fejezte ki a csoport azon állításait illetően, hogy a texasi Allenben történt tömeges lövöldözést fehér felsőbbrendűségi nézetek motiválták. Prominens hangok szólaltak meg a Bellingcat mint “nagyszerű újságírói szervezet” (a CNN műsorvezetője, Jake Tapper) és “a rendkívül fontosságú oknyomozó újságírás kincsesbányája” (Timothy Snyder, a Yale professzora) védelmében.

Míg a a rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztják a Bellingcat megállapításait az Allen-beli fegyveresről, Musk-nak igaza van a csoport egészével kapcsolatban. A Bellingcat média hangadói teljes egyetértésben elhallgatják, hogy a csoportot NATO-államok és azok alvállalkozói pénzelik. És pontosan ahogy Musk utalt rá, a Bellingcat állandóan azt a propagandát népszerűsítette, amely elősegíti támogatóinak külpolitikai céljait.

2017 óta a Bellingcat legfőbb pénzügyi támogatói közé tartozik a National Endowment for Democracy, egy amerikai kormányzati szervezet, amelyet Ronald Reagan CIA-főnöke, Bill Casey alapított. A NED kezdettől fogva az amerikai hírszerzési műveletek fedőszerveként szolgált, ideértve a destabilizálást és a rendszerváltást a célállamokban. “Sok mindent, amit ma teszünk, a CIA titokban már megtette huszonöt évvel ezelőtt ” – mondta 1991-ben Allen Weinstein, a NED első igazgatója a Washington Post-nak. A NED igazgatótanácsának tagjai között megtalálhatók voltak olyan veterán neokonzervatív bürokraták is, mint Elliott Abrams és Victoria Nuland.

A NED olyan mértében eltitkolja a Bellingcat finanszírozását, hogy az adatbázisában végzett keresés nem ad ki semmilyen eredményt. A Bellingcat évekig azt sem volt hajlandó elárulni, kik finanszírozzák a NED részéről, míg végül elismerte, hogy a legnagyobb „nonprofit” adományozója az amerikai kormányzati szervezet volt: 2020-ban több mint 112.000 euróval, 2021-ben pedig 212.000 euróval. (A Bellingcat feltehetően több pénzadományt kapott a NED részéről más csatornákon keresztül, a titkosítás alól feloldott Egyesült Királyság szerint).

A Bellingcat több pénzhez jut más nyugati kormányoktól és kiválasztottaktól, beleértve a holland szerencsejátékokat is. A Bellingcat egyik alapítója volt az Open Information Partnership-nek (OIP), amelyet az Egyesült Királyság kormányának Külügyi, Nemzetközösségi és Fejlesztési Hivatala, az FCDO finanszíroz. Egy másik OIP partner, a Zinc Network, amelyet az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormánya finanszíroz, legalább 160.000 eurót adományozott a Bellingcat-nek.

A Bellingcat olyan cégektől is besöpör adományokat, amelyek a NATO által támogatott rendszerváltó műveletekből profitálnak. Ezek közé tartozik a botrányokról elhíresült, külföldi segélyeken nyerészkedő Adam Smith International (ASI), az Egyesült Királyság kormányzati szerződéseinek egyik legnagyobb kedvezményezettje külföldön. 2017-ben egy brit kormányzati ügynökség felfüggesztette az összes jövőben kötendő szerződést a vállalattal “nem megfelelő” magatartás és “az ítélőképesség súlyos hiánya” miatt, beleértve a segélyszolgálatairól szóló ragyogó, koholt beszámolók készítését. Ahogy arról a The Grayzone beszámolt, az ASI és egy másik magán Bellingcat-adományozó, a Chemonics, olyan nyugati alkut kötött, hogy a szektás felkelők bűntársa és felbujtója legyen a Szíria elleni rendszerváltó háborúban.

A Bellingcat számos belső és külső munkatársa rendelkezik NATO hírszerzési és katonai háttérrel, ideértve az Egyesült Királyság hadseregét, a GCHQ-t [az Egyesült Királyság egyik titkosszolgálata], a Royal United Services Institute-ot, az Egyesült Királyság Külügyi és Nemzetközösségi Hivatalát és a Pentagont.

A Bellingcat alapítója, Eliot Higgins több évig volt nem rezidens vezető munkatársa az Atlanti Tanácsnak, annak a fegyveripari és kormány által finanszírozott agytrösztnek, amely a NATO de facto lobbikarjaként működik Washingtonban. Hivatali ideje alatt Higgins a nyílt forráskódú adatok jobb felhasználására buzdította az amerikai kormányt, ami történetesen a Bellingcat bevallott szakterülete volt. Higgins kollaboránsai az Atlanti Tanácsban John E. Herbst, az Egyesült Államok korábbi ukrajnai nagykövete és Frederic Hof, az Egyesült Államok korábbi szíriai különmegbízottja, aki hangosan támogatta az ottani rendszerváltást, valamint Ben Nimmo, a NATO korábbi sajtótisztje volt, aki jelenleg a Facebook anyavállalatánál, a Metánál a “fenyegetések felderítésének globális vezetője”.

Miközben NATO-államok hálózatával működnek együtt és pazar finanszírozásban részesülnek, a Bellingcat saját állami partnerei egymás közt kétségeiket fejezték ki a csoport hitelességével kapcsolatban. A Zinc Network által az Egyesült Királyság Külügyminisztériuma számára készített, kiszivárgott értékelés azt a következtetést tartalmazta, hogy: “A Bellingcat némiképp hiteltelenné vált, egyrészt azért, mert ő maga terjeszt dezinformációt, másrészt azért, mert kész jelentéseket készíteni bárki számára, aki hajlandó azt megfizetni.”

Amikor a héten megosztottam a Zinc kiszívárgott értékelését a Twitteren, Higgins a válaszában jellemző módon Oroszországot hibáztatta.

“Azt mondták nekem” – írta Higgins –, hogy “a jelentést összeállító, külső szervezet, mindezt egy Szputnyik-cikkre és egy orosz újságíró állítására alapozta.”

Higgins nem szolgáltatott bizonyítékot arra a rendkívüli állításra, hogy saját Egyesült Királyság-beli állami partnereinek – egy jelentés szerint, amelynek feladata a “Kreml által támogatott dezinformáció növekvő fenyegetésének” leküzdésére szolgáló szervezetek azonosítása volt – valahogy sikerült az orosz manipuláció áldozatává válniuk.

Szíria esetében a Bellingcat eltussolta a szektás halálbrigádok és azok nyugati segítői által elkövetett bűncselekményeket.

2013-ban kiszivárgott chat-ek szerint Higginst Matthew Van Dyke, egy magát “kereszténynek” nevező zsoldos katona, aki aktívan részt vett a líbiai és szíriai rendszerváltó műveletekben, arról tájékoztatta, hogy a szíriai “lázadóknak van egy kis mennyiségű vegyi fegyverük”, és akár Aleppóban is használhatják őket. Higgins megígérte, hogy nem hozza nyilvánosságra a titkot.

Eltitkolva a bizalmas információt, Higgins azzal szerzett magának hírnevet, hogy nyilvánosan támadta azokat az újságírókat, akik arról számoltak be, hogy a felkelők feltehetőleg hamis zászlókat tűztek ki, hogy meggyanúsíthassák a szíriai kormányt.

Higgins célpontjai között volt Seymour Hersh, az amerikai történelem egyik legkiválóbb és legrutinosabb újságírója. Hersh arról számolt be a London Review of Books két cikkében, hogy a 2013-as Ghouta-i szarintámadással kapcsolatosan, amelyet az Egyesült Államok nyilvánosan a szíriai kormányra hárított, az amerikai hírszerzés a szíriai felkelők felelősségére mutató bizonyítékokat gyűjtött be.

“A Hersh-történet sok kérdést felvetett; a gond az volt, hogy a legtöbbjükre már jóval korábban válaszoltam” – írta később Higgins. “… Hershnek csak el kellett olvasnia a blogomat.” 2016-ban Hersh történetét csak még jobban alátámasztotta, amikor Barack Obama megerősítette, hogy magas rangú hírszerző tisztviselője figyelmeztette őt, hogy a szíriai kormány elleni ügy Ghouta-t illetően nem volt “légből kapott” – szándékos utalás volt, az iraki tömegpusztító fegyverekkel való félrevezetés céljából. Hersh-sel ellentétben Higgins-nek még ki kell javítania az amerikai elnököt, vagy átirányítania őt erre a blogra.

Nagyon figyelemreméltó, hogy a Bellingcat-nek jelentős szerepe volt azokban az erőfeszítésekben, hogy a szíriai Douma városában 2018 áprilisában elkövetett állítólagos vegyi támadásért a szíriai kormányt hibáztassák; hogy elutasítsák a szektás felkelők hamis zászlójára utaló bizonyítékokat és igazolják az ebből származó, Amerika-vezette légicsapásokat. És amikor felbukkantak a kiszivárogtatások, amelyek kimutatták, hogy a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) nyomozói nem találtak bizonyítékot arra, hogy Douma-ban vegyi támadást követtek el, de a megállapításaikat cenzúrázták és manipulálták, a Bellingcat kimagyarázta a felfedett cselekményt, és rossz hírét költötte azoknak a veterán OPCW-ellenőröknek, akik ezt belülről kétségbe vonták.

A Bellingcat szerepjátszása a Douma-i incidens eltussolásában napokon belül megkezdődött. 2018. április 9-én Higgins közzétett egy tweetet – a földön szerte lévő kapcsolatoktól kapott fotók alapján -, amelyen egy gázpalack látható a Douma-i lakóház tetején lévő lyuk felett, ahol több tucat holttestet filmeztek le. De Higgins ezután törölte a tweetet. Amikor hamarosan új képek jelentek meg pontosan ugyanarról a helyről, a palackot 180 fokkal elforgatták, így a fúvóka most a tetőn lévő lyukhoz igazodott. Ez az állítólagos bűncselekmény helyszínének egyértelmű manipulálása volt, Higgins nyilvánvaló bűnrészességével.

Az első OPCW általi szivárogtatások 2019-es napvilágra kerülése óta a Bellingcat több cikket is közzétett, amelyek célja az eltérő véleményen lévő OPCW-ellenőrök aggályainak eloszlatása. De a folyamat során a Bellingcat partnernek nevezte magát az OPCW megtévesztésére. Legalább 2019 szeptemberétől a Bellingcat azt állította a honlapján, hogy ők az OPCW egyik “partnere” voltak. 2020 februárjában azonban Higgins hirtelen bejelentette a Twitteren, hogy a Bellingcat OPCW-partnerségre vonatkozó állítása téves, és “másolási és beillesztési” hiba eredménye. Higgins azt állította, a Bellingcat tévesen “kimásolta és beillesztette a nevek listáját egy másik dokumentumból, és nem állt szándékában benne hagyni … Nem működtünk együtt az OPCW-vel, elnézést kérek a zavarért, teljesen az én hibám.”

Mégis, amikor a Bellingcat közzétette a “helyesbített” listát, már csak egy szervezet hiányzott: az OPCW. Higgins soha nem magyarázta meg, hogy mi volt az állítólagos “másik dokumentum”, sem azt, hogy hogyan lehetséges, hogy minden olyan csoport, amelyről a Bellingcat 2019 szeptemberében azt állította, hogy “partner”, 2020 februárjában még mindig partner volt – egy szervezetet kivéve, a most eltussolt OPCW-t.

Higgins “helyreigazítása” egy nappal azután történt, hogy a Bellingcat egy támadást tett közzé az OPCW informátorai ellen, amely név szerint azonosította a legfontosabb ellenzéki felügyelőt, Dr. Brendan Whelan-t. Minden jel arra mutat, hogy a Bellingcat valóban “partnerként működött” az OPCW eltussolásában, és el is tussolta azt.

2020 októberében a Bellingcat csalárd módon megtámadta több újságíróval (köztük velem) együtt Whelan-t, hamisan azzal vádolva minket, hogy eltitkoltunk egy OPCW-levelet, amely, gyorsan kijelentem, valójában nem létezett. Amikor lelepleztem Bellingcat valótlanságait a The Grayzone-ban – beleértve azt is, hogy közzétettem a valódi levelet, amelyet az OPCW küldött Whelannek –, a Bellingcat kénytelen volt reagálni; ezzel a megjegyzéssel, amely jellemzően hamis, mindazonáltal elismerte, hogy az általuk közzétett eredeti szöveg “jelentősen különbözött” (a valóságban teljes egészében különbözött) a valódi változattól.

A Bellingcat bocsánatot is kért az egyik újságírótól, akit a cikkben Peter Hitchens-ként nevezett meg. (Annak ellenére, hogy ugyanazokat a hamis vádakat fogalmazta meg ellenem és mások ellen, amelyekért Hitchens-től bocsánatot kért, a Bellingcat nem ajánlotta fel nekünk ugyanezt a gesztust. Ez az ellentmondás valószínűleg annak tudható be, hogy Hitchens egy fősodratú orgánum magas rangú rovatvezetője az Egyesült Királyságban, ahol szigorú rágalmazási törvények vannak érvényben.)

A Bellingcat munkatársai egy sor kínos tweetet is töröltek, amelyben azzal dicsekedtek, hogy lelepleztek egy olyan csalást, amely valójában teljes mértékben a saját alkotásuk volt. Bellingcat nagy ötlete egy olyan csalás volt, amelyet később lelepleztem, hogy néhány hamis anyagukhoz külső szerző megnevezést másoltak.

A Bellingcat többszöri próbálkozás ellenére sem válaszolt soha az esettel kapcsolatos kérdéseimre.

A Bellingcat energiáinak nagy részét az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság vezető geopolitikai ellenségének, Oroszországnak szentelte. A The Grayzone által ismertetett, kiszívárogtatott dokumentumok felfedik, hogy a Bellingcat-et az Egyesült Királyság külügyminisztériuma titkos programok részeként azért vetette be, hogy “gyengítse Oroszországot”. 2020-ban a Bellingcat azt állította, hogy leleplezte azokat az orosz ügynököket, akik Alekszej Navalnij orosz korrupcióellenes aktivistát a megmérgezésekor megfigyelték. De a Bellingcat amerikai-brit hírszerzési átfedésének egy másik bizonyítékaként a New York Times csendesen nyilvánosságra hozta, hogy “a CIA és a brit titkosszolgálat képviselői részleteket osztottak meg a német kormány tagjaival a mérgezéssel kapcsolatosan, beleértve a Szövetségi Biztonsági Szolgálat érintett tisztjeinek személyazonosságát, amely közvetlenül érintette az orosz kormányt.”

Míg a Bellingcat munkatársai tagadták, hogy kapcsolatban állnának a nyugati hírszerzéssel, a nyugdíjas szellemek nem féltek megemlíteni őket. “Nem akarok túl drámai lenni, de szeretjük [a Bellingcatet]” – mondta Marc Polymeropoulos, a CIA korábbi európai és eurázsiai műveleti főnök-helyettese a Külpolitika-nak 2020-ban egy “A Bellingcat elmondhatja, amit az amerikai hírszerzés nem” című történetben. (Polymeropoulos saját bevallása szerint a Havanna-szindróma áldozata, egy rejtélyes betegségé, amelyet tévesen az amerikai riválisok, köztük Oroszország és Kuba mikrohullámú fegyvereinek tulajdonítottak. Kulcsfontosságú aláírója volt annak a hírhedt 2020-as levélnek is, amely alaptalanul vádolta felelősséggel Oroszországot Hunter Biden laptop-storyja miatt).

Egy kiszivárgott e-mail váltásban Paul Mason brit médiaszemélyiség a Bellingcat szerepéről áradozott arról, amit úgy írt le, hogy “a nyugati ügynökségek folyamatosan ontották számára az információt”, így lehetővé téve számára, hogy “proxy hírszerzési szolgáltatást nyújtson”. Mason akkor tette ezt a megjegyzést, amikor összeesküvést szőtt egy brit hírszerző vállalkozóval arra, hogyan vehetne rá engem és kollégáimat a Greyzone-nál a “könyörtelen irányváltoztatásra”, remélve, hogy a Bellingcat közreműködik ebben. (Amikor Mason email-jei nyilvánosságra kerültek, a Bellingcat megsemmisítette azokat).

Míg a nyugati hírszerzési tisztviselők és vezérszurkolóik a Bellingcat-et dicsérik, a nyugati média rutinszerűen említés nélkül hagyja a Bellingcat dokumentált csalásait és a NATO állami finanszírozását. Ehelyett gyakoriak az olyan ömlengések, melyek a Bellingcat-et “online adatnyomozó csapataként” írják le, amely “létrehozott egy online adathalászó és a közösségi médiát kiaknázó módszert, hogy a hazugságot dezinformációként fogalmazza meg és leleplezze Vlagyimir Putyint” (Scott Pelley a CBS 60 percéből), egy “nyílt forráskódú oknyomozó kollektívát”, amely “az újságírói nyomozás ritka formáját alkalmazva” és “innovatív módon” dolgozik (Joshua Yaffa a New Yorkertől), a “nyomozók globális alakulatát… amely felelős számos csodálatra méltó jó fogásért” (a Washington Post).

Amikor rámutattam a Postnak, hogy említés nélkül hagyták a tényt, hogy ezeket a “globális csalásokat” NATO-államok finanszírozzák, a Post riportere nem volt hajlandó frissíteni a történetet, azt állítva, hogy “méltányos korlátokat szabtak”. Valóban – a korlátok csupán a Bellingcat állami finanszírozásával kapcsolatos, létfontosságú információk mellőzésére vonatkoznak. A Post riportere azt a meggyőződését is kifejezte, hogy “ez a téma még elő fog kerülni néhány jövőbeli Bellingcat-történetben”. Több mint két évvel később még nem jött elő. Valójában a Bellingcat állami finanszírozásának média általi tisztára mosása annyira őszinte, hogy a londoni Times ráadásul még hazug módon azt is bejelentette, hogy a csoport “bölcsen elutasítja a kormányoktól származó pénzt”.

Az a tény, hogy a média a Bellingcat-et komoly oknyomozó médiumként tünteti fel, még figyelemreméltóbbá teszi alapítója, Higgins nyilvános viselkedésének fényében. A közösségi médiában Higgins szerette ismételten azt mondogatni a becsmérlőknek, hogy “szopják le a golyóimat”.

A New York Times egy újabb dicsőítő cikkében Higgins betekintést nyújtott személyiségjegyeibe. “Mr. Higgins nem a nemzetközi konfliktusok vagy a digitális adatok különleges ismeretének tudja be szakértelmét” írja a Times, “hanem azoknak az óráknak, amelyeket videojátékokkal töltött, és elmondása szerint ez adta az ötletet neki, hogy bármilyen rejtélyt meg lehet fejteni.”

(Mellesleg ez a 2019-es cikk, amely a Times egyik, Bellingcat-et méltató cikke, az egyetlen eset, amikor a Times egyáltalán elismerte az OPCW Douma-val kapcsolatos kiszivárogtatásainak tényét. A The Times csak futólag említette a Douma-i eltussolást, és minden tartalom nélkül: ahelyett, hogy inkább az eltussolást bizonyító, terjedelmes dokumentumhalmazként említette volna, a Times csak homályosan utalt “a szervezet egyik nyomozójától származó egyik email-re”, amely “kérdéseket vetett fel a megállapításokkal kapcsolatban”).

Egy olyan intézményes médiakörnyezetben, ahol egy gyakran idézett “nyílt forráskódú szakértő” a “képességeit” a “videojátékokkal való játszadozásból” eredeztetheti, tökéletesen összeegyeztethető azzal, hogy a NATO államilag finanszírozott propagandaorgánuma hitelesnek és függetlennek tekinthető.

Ennek megfelelően, bár Musk tévedhetett a texasi tömeglövöldözés ügyében, a Bellingcat állami kapcsolatait és megtévesztéseit fehérre mosó intézményi médiaorgánumoknak sokkal többért kell felelniük.

Forrás:thegrayzone.com