„Néha nem önmagunkért cselekszünk, hanem mert valamiről azt hisszük, hogy valóban az a helyes és követendő.” Kivéve, amikor más is motivál bennünket.

Mielőtt jelen cikk a tárgyra térne, érdemes néhány alapvető tényállás rögzítése az európai helyreállítási csomaggal kapcsolatban:

• Az Európai Tanácsban ülésező állam- és kormányfők a helyreállítási alapra vonatkozó álláspontjukat azon irányelvek mentén határozták meg, amelyeket még a többéves pénzügyi költségvetés kapcsán folytatott tárgyalások során fogadtak el. Nevezetesen, hogy pénzvisszatartás -vagy büntetés csak akkor róható ki egy tagállammal szemben, ha bizonyítottan veszélyezteti az Európai Unió (EU) költségvetését, illetve gazdasági érdekeit. Mindez garanciaként szolgált a politikai visszaélésekkel szemben, hogy ne lehessen homályos általánosságokra hivatkozva, alaptalanul büntetni bármely országnak is az állampolgárait.
  
• Ennek ellenére az Európai Bizottság ideológiai szempontokra hivatkozva halogatja Magyarországnak a helyreállítási és rezilienciaépítési alap pénzeinek felhasználására vonatkozó nemzeti tervének jóváhagyását és visszatartja az őt jogosan megillető források folyósítását. Azon túlmenően, hogy az EU-nak a legkevésbé sem humánus és sokat hangoztatott szolidáris magatartására vall e világjárvány idején tanúsított hozzáállása, felmerül a (költői) kérdés, hogy mi, ha nem az EU egyes tagállamának pénzügyi téren való ily módú akadályoztatása sodorja veszélybe a teljes uniós közösség gazdasági érdekeit és versenyképességét.
  
• Nem melleslegesen megjegyzendő, hogy a (pénzügyi) zsarolás a magyar jog szerint büntetőjogi kategóriába esik. Mint ismeretes továbbá, az EU a csomagból a minden egyes tagországnak szerződés szerűen járó, vissza nem térítendő támogatásokat tartja vissza, míg e közben Magyarország a közösség szolidáris tagjaként felhatalmazását adta az Európai Bizottság számára, hogy az Unió nevében legfeljebb 750 milliárd EUR értékben hitelt vegyen fel a tőkepiacokon. Mindezzel Magyarország de facto törlesztővé (kötelezettjévé) vált egy olyan piaci alapon felvett hitelért, amelynek ő maga nem kedvezményezettje – lévén egyelőre nem tart igényt rá, hogy minél alacsonyabban államadósság mellett hajthassa végre a gazdaság újraindítását.

Az Unióban az uniós célkitűzések eléréséhez megfelelő pénzügyi, emberi és intézményi erőforrások biztosításáért, ergo a helyreállítási és strukturális alapból való források folyósításáért a költségvetési biztos, az osztrák Johannes Hahn felel.

Hahn az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek tényleges jobbkeze, de jellemzően szeret bizalmas kapcsolatot ápolni azokkal is, akik épp ellenőrizni hívatottak a tárcáit – véli ezt a francia Libération balliberális irányultságú lap.

Az osztrák biztos 2014-2019 között a Szomszédságpolitika és Bővítésügyi tárcát vezette, amelyet akkor az Európai Számvevőszék részéről az a Karel Pinxten által elnökölt kamara ellenőrzött, akinek a nevéhez az Unió történetének legsúlyosabb hűtlen kezelési ügye fűződik (a Számvevőszék tagja visszaélve hivatali pozíciójával 500.000 euró (178.213.750 Ft) értéket különített el saját felhasználásra).

S akinek a fényűző vacsoráin és vadászatain Hahn számos alkalommal részt vett – így 2015. december 12-én és 13-án is. A cechet az Európai Számvevőszék, azaz európai adófizetők állták, ugyanakkor Hahn annyira már nem tartotta fontosnak ezeket a meghívásokat, hogy az átláthatóság jegyében megemlítse.

Hasonlóképp bensőséges viszonyt ápol Helga Bergerrel, aki a Számvevőszék azon kamarájának tagja, amely jelenlegi tárcáját világítja át.

A francia lap értesülései szerint a két osztrák tisztségviselő együtt vacsorázott 2021. június 11-én, 14-én és 28-án is. Közvetlenül azután, hogy az Európai Parlament jogi eljárást helyezett kilátásba, amennyiben az Európai Bizottság nem kezdi el mielőbb használni a jogállamisági rendeletet, azaz nem indít eljárást Magyarország és Lengyelország ellenében.

Érdekesség, hogy a találkozókon részt vett Hahn élettársa, Susanne Riess-Passer egykori osztrák alkancellár (2000-2003) is, akinek a kabinetfőnöke az idő tájt történetesen Helga Berger volt. A vacsorákat ismét a Számvevőszék állta, de Berger nem tartotta fontosnak megnevezni azok okát. „Véletlen egybeesések.”

Az OLAF – amely intézmény arra hivatott, hogy minden pénz és finanszírozási visszásságot alaposan felkutasson és ellenőrizzen – mind a Pinxten-ügyben, mind Johannes Hahn biztos előzetes vizsgálatának lefolytatása során mély hallgatásba burkolózott.

A francia Libération értesülései szerint olyan mérvű nyomás érkezett a Bizottság és meg nem nevezett tagállamok irányából, hogy a szervezet jobbnak látta felhagyni (legalább) az utóbbi üggyel. Mára pedig az a biztos, akinek a feladata az OLAF felügyelete, nem más, mint Johannes Hahn költségvetési biztos.

Johannes Hahn szóvivője szerint a biztos nem tartozik magyarázattal, ugyanis az említett találkozók „magánjellegű összejövetelek” voltak – csakhogy, amennyiben az egyik uniós szerv állta azokat, nem minősülhetnek másnak, mint munkamegbeszéléseknek. Hacsak…

Ahogy a Libération is kihangsúlyozza: az európai eljárásrendben érdekellentétek onnantól fogva léteznek, hogy egyáltalán felmerül annak lehetősége, nem pedig onnantól, hogy bármi is történt volna. Ráadásul, a szerződések egyik őreként Hahn ezáltal semmisnek tekinti az átláthatóság elvét is cinkos hallgatásával.

Mindezzel egyidőben az Európai Bizottság több milliárd eurónyi támogatást fagyasztott be Magyarországnak Johannes Hahn költségvetési biztos megalapozatlan, indokolatlan és mondvacsinált állításaira támaszkodva, miszerint

Magyarország nem megfelelően használja fel az uniós forrásokat és elmarad az uniós jogállamisági normáktól. A Johannes Hahn által vallottakétól? Mindenképp.

A szocialista Kósáné Kovács Magda Horváth Imre költőtől sokat emlegetett, már-már szállóigévé vált mondatát idézve: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.”

Csakhogy az uniós intézmények mára már a látszatra sem adnak, így bőven megelégednénk azzal, ha legalább a mondat első felét teljesítenék.

Forrás:Kontra