Az energiaárak és az ellátásbiztonság, az Európai Unió következő többéves költségvetése, valamint a migráció állt az EU kilenc, a szélesebb értelemben vett mediterrán térséghez tartozó tagállamát tömörítő informális csoport, a Med9 spliti csúcstalálkozójának középpontjában – derült ki a szerdai tanácskozást követő sajtótájékoztatón. Az érintett országok állam-, illetve kormányfői elfogadták a Spliti Nyilatkozatot, Horvátország pedig lezárta soros elnökségét a csoport élén, amelyet Portugália vesz át.

Díszes politikai felvonulás helyszíne volt a horvátországi Split. A tengerparti város adott otthont a déli uniós tagállamokat tömörítő Med9 csoport idei csúcstalálkozójának, amely az informális jellege ellenére súlyos témákat hozott a felszínre. A találkozó célja az volt, hogy a dél-európai blokk egységes álláspontot alakítson ki a küszöbön álló Európai Tanácsülések előtt, különösen a migráció, az energiabiztonság és a védelmi források elosztása kérdésében.

Sérülékeny belső politika és a hiányzók árnyéka

Bár a csúcstalálkozót a házigazda, Andrej Plenkovics horvát kormányfő igyekezett a stabilitás és a mediterrán összefogás szimbólumaként bemutatni, a háttérben komoly politikai repedéseket láthattak a résztvevők. A csoport két legnagyobb tagja ugyanis igencsak meggyengülve vagy egyáltalán meg sem érkezve képviseltette magát. Emmanuel Macron francia elnök otthoni belpolitikai válsága rányomta a bélyegét a tárgyalásokra, miközben a spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez az utolsó pillanatban lemondta az utat az otthon kiírt előrehozott választások miatt. Helyette Spanyolországot csak egy államtitkár képviselte, ami némileg gyengítette a madridi érdekérvényesítést.

Ugyanakkor a találkozó súlyát jelezte, hogy a brüsszeli elit is teljes gőzzel képviseltette magát: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és António Costa, az Európai Tanács elnöke is Splitbe utazott, hogy közvetlenül egyeztessen a déli államok vezetőivel. 

Biztonság, klíma és a Közel-Kelet válsága

A elfogadott zárónyilatkozat szerint a tagállamok szorosabb és gyorsabb koordinációt követelnek a hibrid fenyegetésekkel, a kiberhadviseléssel és az illegális migrációs hullámokkal szemben. Nem véletlen, hogy a munkavacsorán és a geopolitikai panelekben két illusztris külsős vendég is megjelent: Albert herceg Monacóból a tengeri ökoszisztémák védelméről, míg Husszein koronaherceg Jordániából a közel-keleti eszkaláció közvetlen veszélyeiről egyeztetett a vezetőkkel.

A déli államok számára a Közel-Keleten zajló háború amiatt is fontos, mert újabb migrációs hullámokkal fenyeget, ráadásul a tengeri kereskedelmi útvonalak blokádja és az energiaárak emelkedése őket sújtja legelőször.

Harc az uniós milliárdokért

A spliti uniós csúcson ugyanakkor a legkeményebb csaták a pénzről szóltak. Az Európai Unió jelenleg gőzerővel tervezi a 2028-tól induló új hétéves költségvetési keretet. Plenkovics és Von der Leyen kétoldalú tárgyalásán, valamint a plenáris üléseken a déli blokk világossá tette: nem fogják hagyni, hogy a védelmi kiadások növelése és Ukrajna támogatása miatt Brüsszel megnyirbálja a kohéziós és regionális fejlesztési alapokat. A mediterrán térség gazdaságai számára ezek a források jelentik a felzárkózás és a versenyképesség alapját, a spliti találkozó így egyfajta védelmi szövetségként is funkcionált a brüsszeli központi elvonási tervekkel szemben.

Az EU-n belüli ellentétről már lapunk is több cikkben beszámolt. Az Európai Bizottság közel kétezer milliárd eurós költségvetési kerettervezete egy olyan radikális intézményi és strukturális átalakításról szól, amely alapjaiban írhatja felül Brüsszel és a nemzeti fővárosok viszonyát.

A vita középpontjában az új Nemzeti és Regionális Partnerségi Terv (NRPP) áll. Az Európai Bizottság reformjának lényege, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben teljesen megszüntetné a különálló uniós zsebeket. Eddig ugyanis a mezőgazdasági támogatások és a regionális fejlesztési pénzek egymástól független csatornákon, saját szabályrendszer szerint áramlottak a tagállamokba. Brüsszel új terve viszont az, hogy ezeket a forrásokat egyetlen óriási, közös nemzeti számlába, az úgynevezett Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervbe olvassza be.

Ezzel a lépéssel az Európai Bizottság kezébe kerülne a végső kontroll, ugyanis egy tagállam kormánya csak akkor hívhatna le pénzt erről az összevont számláról, ha cserébe szigorú brüsszeli feltételeket teljesít.

Az agrárpolitikusok pontosan ettől a központosítástól ijedtek meg. Tisztában vannak vele, hogy ha a mezőgazdasági pénzek is bekerülnek ebbe a közös brüsszeli szuperkasszába, a gazdák támogatása azonnal a nagypolitikai csatározások túszává válik. Ha egy kormány összeveszik Brüsszellel egy politikai kérdésben, az Európai Bizottság az egész nemzeti számlát zárolhatja, így a vétlen gazdák sem jutnának hozzá a nekik járó területalapú támogatásokhoz. Az agrárlobbi kétségbeesett harca tehát arról szól, hogy a több mint 300 milliárd eurós mezőgazdasági alapot fizikailag kirángassák ebből az új, feltételekhez kötött brüsszeli rendszerből, és megőrizzék annak függetlenségét és biztonságát.