Sokan keresik a választ arra a kérdésre, hogy ki az ember. A keresztény ember válasza az, hogy az ember Isten képmása. A keresztények Istene azonban emberré lett. Saját képmásának egy képmásává lett? Nem egészen. Hogy miért lett az Ige testté azt akkor sejthetjük meg, ha átelmélkedjük mindazt, amit vízkeresztkor ünneplünk.
Az ajándékozás
Vízkeresztkor három üdvtörténeti eseményt idézünk föl. A napkeleti bölcsek látogatását, Jézus megkeresztelkedését és Jézus első csodáját, melyet a kánai menyegzőn vitt végbe. Ha keressük a közös vonást ezekben a történetekben, akkor rátalálunk az ajándékozás gesztusára. A napkeleti bölcsek hoztak aranyat, tömjént és mirhát ajándékba. János, aki a Jordánnál keresztelte Jézust egy magtalannak tartott házaspár ajándék magzata lett, Jézus pedig, amikor a vizet borrá változtatta, jókedvet adott ajándékba a násznépnek.
Fontos, hogy mi az ajándék
Amit a napkeleti bölcsek hoztak magukkal a kisded Jézushoz királyi adományok voltak. Az arannyal azt mondták el, hogy Jézus király. A tömjén az imádságot és Isten imádását jelképezi. A mirha pedig azt jelzi, hogy jótettekkel szeretne az ember Isten elé sietni. Ezek a szimbólumok rendkívül fontosak a keresztények hitében. Amolyan dogma előtti teológiai igazságok. Ezek az ember ajándékai a Mindenhatónak.
Isten ajándékai
Isten legnagyobb ajándéka a gyermek. „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” (127. zsoltár) És Isten, amikor gyermeket adott Máriának, akkor önmagát adta. A legnagyobból is a legnagyobbat. S amikor Mária elfogadta a Gyermeket, akkor nekünk ajándékozta a Megváltót. Nekünk, embereknek, az egész világnak.
A kör sosem zárul be
Mindez azt jelenti, hogy ajándékozás Isten emberhez való közeledése, melynek elfogadásából tovább ajándékozás születik. Olyan érzése támad ettől az embernek, mintha a misztériumok világa egy körforgásban levő világ lenne, ahol maga a Szeretet mozgat, és ahol a szeretet kerül egyik embertől a másikhoz vagy Istenhez. De ne gondoljuk, hogy ez a kör bezárul.
Ha mindenáron el szeretnénk képzelni valahogy az ajándékozásnak ezt a csodálatos folyamatát, akkor inkább egy végtelenig növekvő spirál kialakulását képzeljük el. És Pál apostoltól tudjuk, hogy ez a szeretet nem múlik el soha…
Szerző: Rákóczi Piroska
