Amikor a negyedik főbűnről, az irigységről gondolkozom mindig két történet jut eszembe. Az egyik nagyon egyszerű. Egy gazdasági újságíró tanfolyamon azt mondta az előadó, hogy ha tartunk egy szuper jó előadást, akkor legyen egy kávéfolt a ruhánkon. Ebben az egyetlen tanácsban benne van szinte minden, amit az irigységről a közfelfogás tart. Nehéz az embernek szembesülni azzal, hogy van nála jobb, szebb, okosabb. Ha valaki ilyen, akkor legyen legalább ügyetlenebb, mint ő. De mi van akkor, ha az illetőt egy harmadik ember jobban szereti? Erről szól a második történetem.

Mindig lesz különbség

Egy II. világháborús filmben láttam, hogy az egyik hasznos idióta politikai tiszt hogyan ébred rá arra, hogy a kommunizmus, mint eszme, tarthatatlan. Hős „csinál” egy mesterlövészből, akivel ugyanabba a lányba szerelmesek. A lány nem őt választja. Sok lelki viaskodás után, halála előtt elmondja vetélytársának, hogy az egyenlőség, amit már a francia forradalom is akart, kivitelezhetetlen, mert mindig lesz valaki, akinek valamiből több vagy jobb van. Mindig lehet irigyelni a másikat, ha másért nem azért, mert szebb a mosolya. Ez rossz hír, bár igaz, de mit tehetünk ellene?

Egy magyar ember válasza

Gundel Ferenc nevét sokan ismerik. Nagyon tehetséges és sikeres vendéglős volt. A szakmában mégsem irigyelték. Miért? Nem lehetett neki előre köszönni. Udvariasságon túl mutató volt ez a gesztus: alázatosság volt. Nem kellett egy kakaós pötty az ingére a híres palacsintájából, mert olyan alázatosan viselkedett, hogy meg lehetett szeretni. Rendben. Őt nem irigyelték. Olyan volt, hogy nem kellett rá irigykedni. Megvan a „stratégia” ahhoz, hogy ne legyenek ránk irigyek. De mit tegyünk, hogy mi ne irigykedjünk?

Mindenki Mónika

A Mónika név jelentése az, hogy egyetlen, egyetlenem. Isten hívja így, szólítja így a Mónikákat. De mi tudjuk, hogy Isten mindenkit így szólít. Istennek mindenki egyetlen. Mindenki Isten Szentlelkének egyetlenje. Ha ezt tudatosítjuk, akkor reális lesz az önértékelésünk. Megértjük, hogy mindig a csúcson vagyunk. Akik irigyek, azok is ott vannak, a csúcson, csak nem tudnak gyönyörködni a tájban. Aki irigy az attól fosztja meg magát, hogy szépnek lássa a világot – és benne embertársai lelkét. Aki azonban nagylelkű, az megérti a szenteket is – a szenteket, akik szeretetben zsenik. Erre mindig az utókor képesebb, de nem csak az utókor. Kalkuttai Szent Terézt is sokan tisztelték még életében, s bár sokan gyalázták és pszichológiai háborút vívtak ellene, nem tudták megakadályozni, hogy meg ne ismertesse saját vezérfonalát. Ez így hangzott: tegyünk valami nagyon szépet Jézusnak.

Nem mindenki szent

Irigységet mindannyian éreztünk. Rossz érzés. Szabadulnánk tőle. Van egy jó hírem. Nem kell hozzá sok, csak annyi, hogy tegyünk valami szépet egy embertársunkért. Ha sok szépet teszünk, csak lesz valaki, aki megköszöni, s ez a szó elfújja az irigységet, mint a szél a holnaptól való félelmet. Egy próbát megér.

Rákóczi Piroska