Az elmúlt hetekben az Európai Bizottság és több nemzeti kormány a világjárvány legsötétebb szakaszaira – vagy egy közelgő háború kitörésére – emlékeztető kommunikációs hullámot indított el. Franciaországban túlélési kézikönyvek készülnek, Brüsszel “polgári ellenálló képességi” stratégiákat mutat be, és mindenütt felhalmozódnak a víz-, gyógyszer- és élelmiszerkészlet-ajánlások. A közös üzenet: A lakosságnak fel kell készülnie a legrosszabbra – fegyveres támadásokra, klímakatasztrófákra, digitális infrastruktúra meghibásodására vagy hibrid fenyegetésekre.

Első pillantásra mindez a polgárok védelmét szolgálhatja. A növekvő riasztó hatás mögött azonban egy óriási méretű politikai, katonai és pénzügyi projekt áll: egy új európai védelmi komplexum felépítése. A terv az, hogy közel 1 billió eurót mozgósítsanak, főként közpénzekből – egyértelmű ütemterv és a következményekről szóló valódi demokratikus vita nélkül.

A félelem, mint a központosítás üzemanyaga

Az Európai Bizottság  új uniós készültségi stratégiájában a biztonsági helyzet romlására figyelmeztet. A március 26-án közzétett dokumentum 30 intézkedést javasol a lakosság felkészítésére minden válságra – a kibertámadásoktól és természeti katasztrófáktól kezdve a kritikus infrastruktúra szabotázsáig és az Oroszország mindenütt jelenlévő fenyegetéséig.

De közelebbről olvasva egyértelmű mintát tárunk fel:  a félelem válik a gigantikus költekezés legitimálásának és a hatalom Brüsszelbe való koncentrálásának fő politikai eszközévé. A stratégiai dokumentum hangvétele szinte apokaliptikus:

“Fel kell készülnünk a nagyszabású, ágazatokon átívelő incidensekre és válságokra – beleértve egy vagy több tagállam elleni esetleges fegyveres támadást is.”

Az ilyen kijelentések olyan forgatókönyvet feltételeznek, amelyben Európát megtámadják, az infrastruktúra összeomlik és a társadalom szétesik a hadsereg polgári támogatása nélkül. Diplomácia, honvédelem vagy a szubszidiaritás elve? Úgy tűnik, hogy már nem játszanak szerepet ebben a koncepcióban. Ehelyett a biztonság ürügyén az EU átalakítását támogatják egy központosított, felülről lefelé irányuló rendszer felé.

Kondicionálás előkészítés helyett

Az ajánlás, hogy 72 órán keresztül zseblámpákat, konzerveket, gyógyszereket és ivóvizet töltsenek fel, elsőre ésszerűnek tűnik. De amikor ez beágyazódik egy olyan stratégiába, amely egyszerre propagálja a tömeges újrafegyverzést és az “elkerülhetetlen háború” narratíváját, felmerül a kérdés: valóban a felkészülésről van szó – vagy a pszichológiai kondicionálásról?

Franciaországban  nyáron kiosztják a túlélési kézikönyvet. Ez az ablakok nukleáris támadás esetén történő lezárásától a polgári védelemben való önkéntes részvételig terjed. Bár a hivatalos változat kerüli a “háború” kifejezést, a hangulat – különösen Macron elnök beszédeiben – egyértelmű háború előtti hangvételről árulkodik.

A példaképnek tartott Svédország a második világháború óta ötödik alkalommal oszt ki hasonló útikönyveket is, de ma, a NATO-hoz való csatlakozás után és az egyre harciasabb diskurzussal szemben, ezek a kampányok sokkal fenyegetőbb felhangot kapnak.

Rejtett költségek: adósságok, hatalomváltás, dedemokratizálódás

Aggasztó, hogy ez a stratégiai változás  valódi nyilvános vita nélkül  megy végbe, a polgárok bevonása nélkül, és a pénzügyi, társadalmi és politikai következmények átláthatóságának óriási hiánya mellett. Az EU akár 800 milliárd eurót  is tervez biztosítani újrafegyverkezési tervéhez, amelyből 150 milliárd euró a közös adósságból származik. Egész generációk jövője így jelzáloggal van ellátva, egy olyan biztonsági koncepció alapján, amelyet senki sem határozott meg egyértelműen.

Ugyanakkor a katonai kurzus az európai integráció elmélyítését szolgálja  – a nemzeti szuverenitás rovására. A gyakran emlegetett “szolidaritás szelleme” retorikai ürügyévé válik a katonai, ipari és stratégiai kompetenciák Brüsszelben való koncentrálására – holott valójában a tagállamok felelőssége kellene, hogy legyen.

Társadalom szükségállapotban

A stratégiai dokumentum kifejezetten felszólít arra, hogy a biztonságot és a felkészültséget építsék be a meglévő és jövőbeli uniós jogszabályokba, szakpolitikákba és stratégiákba. E célból 30 kiemelt intézkedést határoztak meg, amelyek hét cselekvési területre oszlanak – például a polgári hatóságok és a katonaság közötti együttműködésre, a magánszektorral való jobb koordinációra vagy a társadalmi ellenálló képesség előmozdítására.

A Bizottság egy mellékletben mintegy 60 egyedi intézkedést  sorol fel a következő két évre. A folyó évben a következő pontokra összpontosítunk:

• A dezinformáció elleni küzdelem
• A pénzügyi szektor válságokkal szembeni ellenálló képességének értékelése
• A “rezilienciaképzés” integrálása az iskolákba és oktatási intézményekbe

A “civil ellenálló képességről” szóló diskurzus trójai falóvá válik: célja a civil társadalom és a katonaság szoros integrációja, a rendszeres gyakorlatok és az állandó szükségállapothoz való hozzászokás. Milyen társadalom az, amelyben a gyerekek nem történelemkönyvekkel, hanem biológiai támadások vagy digitális áramszünetek túlélésére vonatkozó utasításokkal nőnek fel?

A bizonytalanság valódi tényezője: maga a politika

Brüsszel katasztrofális retorikájának paradoxona nyilvánvaló: pusztán egy veszélyes világra adott reakcióként jelenik meg – és elfedi azt a tényt, hogy a mai bizonytalanságok nagy részét  részben maga az EU okozta vagy rosszul kezelte.

Példák?

• A NATO ellenőrizetlen keleti terjeszkedése
• A kaotikus migrációs politika
• Az ideológiailag motivált energiafüggőség
• A globális egyensúly destabilizálása szankciók és blokádok révén

Mindez nem tette biztonságosabbá a világot, hanem instabilabbá. De az önkritikus elemzés helyett Brüsszel most több ellenőrzést, több adósságot, kevesebb nemzeti függetlenséget akar elérni.

Következtetés: Az elővigyázatosság és a rémhírterjesztés között

Senki sem kételkedik abban, hogy egy instabil világban szükség van a vészhelyzeti felkészültségre. De nem mindegy, hogy felkészítjük-e a társadalmakat – vagy szisztematikusan megfélemlítjük őket.

Finom határvonal van az okos óvintézkedések és az ellenőrzött pánik között. Ilyen körülmények között az EU tervezett újrafegyverzése nem klasszikus védelmi projekt. Ez egy ideológiai átszervezés, egy központosított katonai blokkba való menetelés, amelyet kollektív adósságból finanszíroznak és a félelem legitimál. Pontosan ez az, aminek sokkal jobban aggasztania kell minket, mint a túlélési kézikönyv bármely ellenőrző listája.