Hajnal négy óra van. Ülök a gép előtt. Kávé, cigi. Két ember körül járnak a gondolataim.

Körülbelül tíz éve lehet, hogy én a politikából kiábrándult baloldali, ültem az autóban egy nagyáruház parkolójában és bár sietnem kellett volna vásárolni, nem tudtam kiszállni.

Orbán Viktor évértékelőjét hallgattam és nem volt erőm kikapcsolni a rádiót. A fenntartásaim ellenére magával ragadott töretlen optimizmusa, az őszinte hit, ahogy az ország felemelkedésének lehetőségéről beszélt.

A mostani beszéde nem ilyen volt. Olyan volt, mint amikor a kórház folyosóján a nagy műtétre váró apa az aggódó gyermekeit nyugtatja, hogy nem lesz semmi baj.

A miniszterelnök még a háború előtt sorrendbe állította a feladatokat. Boldog békeidők , számomra meglepő, de nagyon örömteli módon az első helyre a demográfia kérdését tette, és erről most azonnal Nyugat-Európa jut eszembe, a Molenbeek negyed Brüsszelben, és egy másik európai Guy Verhofstadt.

Néhány éve egy délelőttön, autóval begurultam Belgium közepén egy kisvárosba. Egy gyönyörű fekete lány gördeszkázott el mellettem a járdán, a másik oldalon egy muszlim hölgy a bejárati ajtót mosta, a buszmegállóban színes bőrű fiatalok nevetgélve várták a buszt. Talán a tizedik ember volt olyan, aki úgy nézett ki, hogy akár született belga is lehetett.

Ez nem rasszizmus a részemről, hanem félelem. Félelem, mert ismerem az embert és hallom egy időzített bomba ketyegését. Itt most nem arról van szó, hogy „gyertek nyugodtan, mindenkit szeretettel várunk”, hanem arról, hogy az európai fehér emberre évtizedekkel ezelőtt kiadták a „ kilövési engedélyt”.

Eszembe jut Verhofstadtnak egy régebbi nyilatkozata. Nekünk üzent az az ember, aki 1999-től kezdődően, nyolc évig volt Belgium miniszterelnöke:

„Ha Magyarország és Lengyelország megvétózza az Unió költségvetését, akkor az európai emberek millióinak életével játszanak.”

Elönt a méreg és vadul elkezdem ütni a billentyűket.

Megkésett válaszom Verhofstadt úrnak:

Ti játszotok az európai emberek millióinak az életével.

A bevándorlók fogadására most azt mondják nekünk, értsük meg, ez elengedhetetlenül szükséges, mert az elöregedő nyugati társadalmaknak szükségük van fiatal munkaerőre.

Kérdésem, hogy az aktuális demográfiai adatokat minden kormány tanulmányozza-e, vagy ez csak Magyarországon szokás?

Feltételezve, hogy az elmúlt évtizedekben látták a demográfia tragikus helyzetét, fel kell tennünk a kérdést, hogy miért nem tettek semmit? Ha ugyanis egy országban évtizedeken keresztül kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak, az nem csak azt jelenti, fogy a nemzet, hanem azt is, hogy jelenlegi társadalmi berendezkedésünk, például a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná válik. Németországban 1973 volt az utolsó békeév, amikor még többen születtek, mint ahányan meghaltak. Orbán Viktor kormányai, ahogy ezt a költségvetés lehetővé tette, azonnal nekiláttak, hogy megállítsák ezt a folyamatot. A gazdag Nyugaton miért nem?

A liberális megmondóemberek azt a kérdést szokták feltenni, „ugye nem gondoljátok komolyan, hogy huszonhat ország és az Unió vezetői mind rosszul gondolják és a nekik majd mindenben ellentmondó magyaroknak van igaza?” Jó kérdés is lehetne, ha nem tudnánk rá kapásból a választ, és sürgős lenne, hogy tudja ezt minden európai. Amellett, hogy fogottember mind, egy keltetőből jön az összes nyugat-európai politikus. Az egyik legfontosabb bázis, amit ki kell emelnünk, az a Klaus Schwab vezette Világgazdasági Fórum. Itt képezték ki Verhofstadtot is.

Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke pedig amellett, hogy az európai vezetők közül ő volt legtöbbször a Bilderberg csoport vendége, ma ott ül a Világgazdasági Fórum kuratóriumában. A neoliberalizmussal fertőzött egyetemekről kikerülő kiválasztottak továbbképzését 1992-ben a Leaders of Tomorrow nevű kurzussal indították. Itt egy évfolyamba járt 1993-ban például Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és Bill Gates is. Ennek folytatása, 2004-től a Young Global Leaders, itt eddig 150 országból 1400 leendő vezetőt oktattak, többek közözött Emanuel Macront a Francia Köztársaság elnökét és Annalena Baerbockot Németország külügyminiszterét. Képzéseket tart még a Goldman Sachs, a Rockefeller alapítvány és még elég hosszú a lista. Ezek az emberek már nem a nemzetük, hanem az oktatóik érdekeit képviselik, és a gazdáik úgy döntöttek, hogy nyomorba és káoszba taszítják Európát. Ennek az egyik eszköze a bevándoroltatás.

Azt állítom, szántszándékkal hagyták sorvadni Európát, mert helyet kellett csinálni az új honfoglalóknak.

Akinek egy csepp esze van, az tudja, ha ennyire eltérő kultúrákat megpróbálsz egy olvasztótégelybe rakni és lezárod a tetejét, az a kukta előbb vagy utóbb fel fog robbanni.

Ez rasszizmus. Gondolom ez lesz a vád.

Legyünk optimisták és mondjuk azt, hogy lehetne jó a vége, és szerintem, ha csak az embereken múlna, lenne is. Az Egyesült Államokban a kilencvenes évekre már nem volt olyan normálisan gondolkodó ember, akit érdekelt volna a másik ember bőrszíne. Ha valaki rasszista kijelentést tett, azt a jóérzésű emberek csak megmosolyogták. Verhofstadt gazdái felszakították a régi sebeket, felturbózták a BLM mozgalmat, ellátták őket gyorstüzelő fegyverekkel és már nem mosolyog senki. Csak azért tették, mert Trump elnök eltávolításához kellett egy kis káosz is. A leendő katonáik már itt vannak Európában, a kérdés csak az, hogy mikor fegyverzik fel őket? Ha egy kongói besétál Belgiumba mondhatja-e, hogy húzzatok innen, mert ez most már az enyém? Ha az elvárható jóvátételt a kamatokkal együtt kiszámolnánk az elkövetett pusztításért és tízmillió ember megölésért, akkor szerintem igen.

Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy szántszándékkal sorvasztottátok Európát, akkor kimondhatjuk, hogy a népírtás egy új válfajával állunk szemben. Az a borzasztó, hogy ezt ugyanazok irányítják, akik annak idején elküldték a belgákat Kongóba.

Az elmúlt évezredek folyamán az embercsoportok vezetőinek az volt a legfontosabb feladata, hogy közösségük fennmaradjon és sokasodjon. A nyugat-európai vezetőket nem érdekli a nemzetük sorsa, ők parancsot teljesítenek.

De hogyan lehet rávenni egy népet, hogy szó nélkül tudomásul vegye, amikor a szeme láttára birtokba veszik az országát?

Dzsingisz kán, az új Dávid király mutatta meg a Verhofstadt-félék gazdáinak, hogy egy népet meg kell fosztani a vezetőitől és az egyszerű emberek teljesen védtelenné válnak. Azt tehetsz velük, amit akarsz. Az anyjukat is megölik, ha a bértollnokaid ügyesen állítják róla, hogy boszorkány. Most persze nem úgy tüntették el a népek vezetőit, mint annak idején Dzsingisz kán tette, sokkal kifinomultabb eszközöket alkalmazva. Eleve megakadályozták, hogy a becsületes hazafiak egyáltalán a hatalom közelébe kerülhessenek, bár e cél elérése érdekében azért néha kénytelenek voltak gyilkolni is. Ami viszont a mai világban kérdéses lehetett, sikerülhet-e a nemzeti vezetők helyére olyan férgeket és patkányokat találni, akik gondolkodás nélkül végrehajtják az utasításaikat, bármi legyen is az? Nos láthatóan sikerült.

Mezőhegyi Gyula