A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
A Die Weltwoche főszerkesztője és kiadója, a médiavállalkozó-publicista Roger Köppel – a Svájci Néppárt (SVP) volt parlamenti képviselője – az ORF Das Gespräch című vitaműsorában csapott össze a liberális oldal képviselőivel az új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia (NSS) kapcsán. A vita középpontjában Trump Európához való viszonya, a „beavatkozás” kérdése, a migráció, a cenzúra-vádak és az ukrajnai háború állt. A beszélgetésben részt vett Susanne Fürst, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) parlamenti frakcióvezető-helyettese, Helmut Brandstätter, a liberális NEOS európai parlamenti képviselője, valamint Robert Reichler, a Profil munkatársa.
Nem az a kérdés, ki Trump-rajongó
Köppel először is helyretette a műsorvezető személyeskedő címkézését, miszerint ő „Trump-rajongó” lenne:
“Svájciként a Svájc-rajongók táborába tartozom, nem vagyok külföldi politikusok imádója.”
A lényeg szerinte nem az, hogy ki, hogyan viszonyul az amerikai elnökhöz, hanem hogy
Trumpot „nem szó szerint kell venni, hanem komolyan”, és azt is, hogy minden cselekedetét demokratikus felhatalmazással teszi.
A brüsszeli bürokrata elitben és liberális világrend képviselőinek körében példátlan pánikot kiváltó amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia kapcsán úgy fogalmazott:
“Európának akár áldás is lehet, az Európai Uniónak viszont rémálom.”
A dokumentum Köppel olvasatában nyíltan számonkéri az Európai Unión
- a szólásszabadság és a politikai pluralizmus szűkítését, illetve
- azt, hogy az unió az ellenzéki hangokkal szemben „tűzfal-logikát” alkalmaz.
Szólásszabadság és cenzúra
A stúdióban elhangzó liberális ellenérvekre,miszerint Európában „mégis van sajtószabadság”, Köppel úgy reagált:
Bírósági, büntetőjogi eljárások folynak olyanok ellen, akik kritikusak voltak a kormányokkal szemben, ez aggasztó.”
Az EU digitális szabályozásáról pedig úgy beszélt, mint ami nem feltétlenül a demokrácia „hibátlan” működését erősíti.
A vita egyik kulcspillanata az volt, amikor Köppel kimondta:
Ebben a stratégiában én lehetőséget látok, nem fenyegetést.”
Szerinte a felvázolt tervvel az USA azt üzeni: Európa akkor marad erős szövetséges, ha nem gyengíti le saját magát gazdaságilag és kulturálisan, és nem próbálja adminisztratív eszközökkel elfojtani a saját belső vitáit.
Oroszország–Ukrajna: miért a béke a „kijózanító” irány?
Az ukrajnai háború kapcsán Köppel a következőre mutatott rá: szerinte a Nyugat úgy beszél a győzelemről, hogy közben nem vállalja a háború tényleges kockázatát. Kiemelte:
A tény az, hogy az oroszok katonailag nyerésre állnak, (…) és ez eleve világos volt, mert – szerencsére – sem Németország, sem Ausztria, sem Amerika nem akar szárazföldi csapatokat küldeni.”
Ebből levonta a következtetést: ha Európa nem képes és nem is akarja megnyerni a háborút, akkor a hosszúra nyújtott konfliktus csak ront Ukrajna helyzetén. Köppel hangsúlyozta:
“Ha egy háborút nem tudsz megnyerni, akkor azt kell tenni, amit az amerikaiak tesznek: békét kötni.”
Külön kiemelte:
“Minden nappal, amivel tovább tart a háború, romlik Ukrajna helyzete.”
A „Putyin-szócső” visszavág
Amikor a műsorban felrótták neki, hogy orosz forrásokra is hivatkozik, Köppel a klasszikus újságírói elvet idézte fel:
Az újságírás azt jelenti, hogy háborúban mindkét fél propagandáját meg kell hallgatni.”
Majd azt is hozzátette: szerinte az a reflex, hogy aki nem „az ukrán narratívát mondja vissza”, arra azonnal rásütik a propaganda bélyegét, a nyilvánosság beszűkülésének tünete.
Intő jel Brüsszelnek
A médiavállalkozó rámutatott:
Trump stratégiája nem attól „veszélyes”, hogy – a kritikusai szerint – támadja Európát, hanem attól „kellemetlen” az uniós elitnek, hogy
szembesíti az EU-t a saját ellentmondásaival.
Miközben baloldali vitapartnerek moralizálással próbálták lezárni a vitát, Köppel a józan realitás felől közelítve vonta le a tanulságot:
ha a Nyugat nem vállal totális eszkalációt, akkor a béke nem „árulás”, hanem kényszerű stratégia, amely minél később érkezik el, annál nagyobb árat kell majd érte fizetni.
