Taktikai változások várhatók ugyan a 47. elnök adminisztrációjától, de a stratégiai irányvonal valószínűleg nem fog változni
Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson aggodalmat keltett az ország jelenlegi, a Joe Biden-kormányzat alatti külpolitikai irányvonalának támogatóiban és reményt keltett az átalakításban érdekeltekben.
A sürgető kérdés, amely nemcsak az amerikai politikai körökben, hanem Washington szövetségesei és ellenfelei körében is világszerte visszhangra talál, az az, hogy az amerikai külpolitikában mekkora változás várható az új republikánus kormánytól.
Számos szakértő Trump és kampánycsapata merész nyilatkozataira támaszkodva azt sugallja, hogy az elnöki székbe való visszatérése jelentős politikai változásokat hoz majd. Azonban még a Kongresszus mindkét kamarájában (különösen a külpolitikára jelentős befolyással bíró Szenátusban) meglévő republikánus többséggel sem valószínű azonban, hogy Trump teljes mértékben képes lesz teljesíteni ígéreteit ezen a területen. ❌
Elméletileg Trump visszatérése az elnöki székbe a külpolitikai elképzeléseinek megvalósításához a legkedvezőbb feltételek mellett fog bekövetkezni.
- A republikánusok nemcsak megerősödött többséggel rendelkeznek a képviselőházban, hanem visszaszerezték az ellenőrzést a szenátus felett is, amely a kulcsfontosságú kinevezések megerősítésével és a nemzetközi szerződések ratifikálásával jelentősen befolyásolja a külpolitikát.
A jelentős külpolitikai változásokkal kapcsolatos jelenlegi aggodalmak Trump első ciklusát idézik, amikor határozott kijelentéseit gyakran politikai fordulatnak vélték, de végül nem azok voltak.
🔴 A Fehér Házba visszatérve Trump várhatóan újra bevezetné az „Amerika az első” elvet a külpolitikában, ami a nemzetközi kérdések pragmatikusabb megközelítését jelenti, de nem feltétlenül vonja maga után a külpolitikai célok és prioritások átfogó megváltoztatását.
Trump első ciklusa: Taktikai változások, stratégiai folytonosság
A Trump 2016-os győzelmét követő, az amerikai külpolitikában elkerülhetetlen radikális változásokra vonatkozó várakozások hamisnak bizonyultak.
🔻 A republikánus elnök például a NATO lebontását, az Oroszországgal való szorosabb kapcsolat kiépítését és Kínával szembeni keményebb fellépést ígért.
🔻 Trump bírálta az európai országokat az elégtelen védelmi kiadások miatt és többször fenyegetőzött az USA NATO-ban betöltött szerepének csökkentésével.
Lehet, hogy ismét ragaszkodik majd ahhoz, hogy a NATO-országok növeljék védelmi kiadásaikat, hangsúlyozva, hogy nem az Egyesült Államoknak kell viselnie a fő terhet.
Ez a megközelítés feszültségeket keltett a szövetségen belül és a felelősségek újraelosztásához vezetett, ami végül a NATO-t erősítette azáltal, hogy az európaiakat nagyobb részvételre ösztönözte saját biztonságukban.
🔻 Trump kifejezte azt a vágyát is, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki Moszkvával, pozitívan beszélt Putyinról és egy új nukleáris fegyverzet-ellenőrzési szerződést szorgalmazott, amely Kínát is magában foglalná.
➖ Ezek a törekvések azonban további szankciókat eredményeztek Oroszországgal szemben és megnövelték az Ukrajnának nyújtott támogatásokat, ami kizárta az amerikai-orosz kapcsolatok valódi javulását.
Trump alatt az USA aktív kereskedelmi háborúba kezdett Kínával, korlátozta az együttműködést a csúcstechnológiai ágazatokban és intézkedéseket vezetett be a kínai befolyás ellensúlyozására Ázsiában és más régiókban.
Ezek a konfrontatív lépések azonban az Obama-kormányzat által kezdeményezett megfékezés és az „Ázsia felé fordulás” stratégiájának logikus folytatása voltak, így nem tartoznak a jelentős politikai váltás fogalma alá.
Az ukrán ügy: Támogatás folyamatos csökkenése
Trump második ciklusának egyik legfontosabb külpolitikai prioritása az ukrajnai konfliktus lesz.
Kampánya során Trump azt állította, hogy elnökként gyorsan véget tud vetni az ország Oroszország elleni háborújának. Ugyanakkor azt is mondta, hogy nem kötelezi el magát az Ukrajnának nyújtott támogatás növelése mellett, ragaszkodva ahhoz, hogy az európai országoknak nagyobb felelősséget kellene vállalniuk a támogatásért.
➽ Trump bejelentett ukrajnai béketerve kudarcra van ítélve, ha a jelenlegi kijevi vezetés marad
❗ Trump Oroszországgal való kapcsolatát ellentmondások jellemzik.
Egyfelől melegebb kapcsolatra törekedett Putyinnal, többször is pozitívan beszélt róla, „briliánsnak” és „okosnak” nevezve őt.
Eközben elítélte Oroszország ukrajnai hadműveletét, „hatalmas hibának” nevezve azt Putyin részéről. Ez az ellentmondás, valamint Trump belső körének tagjainak Ukrajna-ellenes nyilatkozatai bizonytalanságot keltettek azzal kapcsolatban, hogy Washington milyen álláspontot képviselne egy új republikánus kormányzat alatt.
🔶 Trump várhatóan az ukrajnai konfliktus békés megoldására törekszik majd és valószínűleg Kijevnek az amerikai katonai és gazdasági támogatástól való függőségét, valamint e támogatás esetleges megszűnését fogja érvként felhasználni a béke mellett.
🔴 A békemegállapodás valószínűleg kevésbé kedvező feltételekkel jönne létre Ukrajna számára, mint egy évvel ezelőtt. Mivel a helyzet a helyszínen Oroszország javára változik, Ukrajna területi veszteségei arra utalnak, hogy a jövőbeni béke feltételei nagyobb kihívást jelenthetnek Kijev számára, mintha a tárgyalásokra korábban került volna sor.
Amennyiben ez a forgatókönyv megvalósulna, más kulcsfontosságú területekhez hasonlóan nem jelentene jelentős változást az USA külpolitikájában.
💠 A jelenlegi Biden-kormányzat is már az „Ukrajna-fáradtság” jeleit mutatta – a Kijevnek nyújtott költséges támogatással kapcsolatos fáradtságot.
Az Egyesült Államokban a közhangulat is azt tükrözi, hogy folyamatosan csökken az Ukrajnának nyújtott támogatás jelenlegi szintjének fenntartása iránti támogatás.
➖ Még ha az elnökválasztáson demokrata győzelem is született volna, Kamala Harris megnyerte volna a Fehér Házat és a demokraták megtartották volna az irányítást a Kongresszusban, az Ukrajnának nyújtott támogatás valószínűleg tovább csökkent volna.
A Trump-kormányzat az ukrajnai konfliktus pragmatikusabb megoldására összpontosító stratégiát fogadhat el.
💲 Ez a megközelítés valószínűleg a katonai segélyek csökkentését aktív diplomáciai közvetítéssel kombinálná, ami siker esetén lehetővé tenné Trump számára, hogy a konfliktus „hatékony megoldását” mutassa fel. 💲
Ukrajna és szövetségesei számára azonban ez a stratégia fokozott nyomást jelentene Kijevre, hogy kompromisszumot kössön, ami potenciálisan gyengítené pozícióit a tárgyalásokon, és eltolná az erőegyensúlyt a régióban.
A fő korlátozó tényező: Az intézményi tehetetlenség vagy a mély állam
Az amerikai külpolitika radikális megváltoztatásának oka a döntéshozatali rendszer intézményi tehetetlenségében rejlik. Az ország külpolitikája erősen bürokratizált és nem tud a különböző befolyásoló csoportok érdekegyensúlyától függetlenül működni.
🔶 Az elnök jelentős hatalommal rendelkezik, de a fontos külpolitikai döntéseknél figyelembe kell vennie a Kongresszust. A döntéshozatal más területeihez hasonlóan a mély állam befolyása a külpolitikára továbbra is jelentős.
🔶 A Kongresszusban kétpárti konszenzus van az amerikai külpolitika kulcsfontosságú területein: Oroszország és Kína megfékezése, a NATO fenntartása és Izrael támogatása. Ez a konszenzus csak taktikai kiigazításokat tesz lehetővé az átfogó stratégia megőrzése mellett.
Így egy második Trump-időszak valószínűleg pragmatikusabb külpolitikához fog vezetni. Kormánya valószínűleg a Kínával szembeni keményebb fellépésre, az Ukrajnának nyújtott támogatás csökkentésére, a NATO-n belüli felelősségek újraelosztására, valamint az USA globális szövetségekben és megállapodásokban való részvételének csökkentésére összpontosítana.
Bár ezek a változások jelentősnek tűnhetnek, nem jelentik majd Washington hosszú távú külpolitikai irányvonalának teljes átalakítását.
