Az ember azt gondolná, hogy a címben említett élőlény pusztán a képzelet szülötte. Ennek
megfelelően Ausztrália felfedezése előtt a fehér ember számára alapvetés volt, hogy a
hattyú az fehér, aztán kiderült, hogy létezik fekete változata is, amely addig is ugyanezen
bolygó lakója volt, mégsem találkozott vele nagyjából senki. Ezt a paradoxont egy libanoni-
amerikai gondolkodó, esszéíró, Nassim Nicholas Taleb dolgozta fel tudományos formában,
amely végül beépült a közgazdaságtan, pénzügyek és a politika világába is.

Lényegét úgy lehet összefoglalni, hogy a fekete hattyú jelenség olyan esemény
bekövetkezte, melyet senki se látott előre érkezni, noha mindvégig itt volt velünk. Az
esemény váratlan, ritka, és senki nem számít rá. Előrejelzése az addig ismert modellek
használatával a lehetetlenség határát súrolja. Hatása viszont jelentősen befolyásolja az
érintett közeg életét, sorsát és lavinaszerű események sorát indíthatja be. Ilyen volt a
Kennedy gyilkosság, 9/11, a svájci frank krízis, vagy akár az okos telefonok megjelenése és
az oroszok támadása Ukrajna ellen.

Történelmi távlatokban ráadásul megfigyelhető egy aggasztó tendencia is, amelyre sajnos
jó esély mutatkozik napjainkban is. Eszerint, ha a fekete hattyú események besűrűsödése
trenddé válik, rövidesen nagyszabású világégés is bekövetkezhet. Mindkét világháború előtt
bővelkedtünk fekete hattyú eseményekben, elég, ha a politikai merényletekre,
forradalmakra, vagy a gazdasági válságokra, igazságtalan békekötésekre gondolunk,
melyek felsorolásától hely hiányában most eltekintenék.

Sokan leírták már, hogy a 2024-es év a világpolitika szempontjából döntő jelentőségű lesz,
elsősorban a két meghatározó választás – európai és amerikai – miatt, de a feszültségek,
helyenként fegyveres konfliktusok látványos eszkalálódása is ebbe az irányba mutat.
Valójában az egypólusú világrend felbomlásának, többpólusúvá alakulásának vagyunk tanúi,
szenvedői, mely együtt jár a nyugati hegemónia lassú, de biztos megszűnésével.
Ez persze nem megy simán, mivel az eddigi világrend fennmaradásában érdekelt erők pont
uralmuk kiterjesztésére kreált programjukat igyekeznek megvalósítani az egész világon.

A WEF (Világgazdasági Fórum) fedőnevű világkormány késedelem nélkül, könyörtelenül halad
a saját maga által elképzelt úton a végső cél eléréséig, mely az evolúció új szakaszába
terelné az embert, valami digitális homo sapiens-i lét felé. Erről az agyrémről egyébként
gyakran lehet olvasni a magukat szerényen csak világkormánynak tituláló WEF megfelelő
felületein, csak az elképzeléseik annyira utópisztikusan extrémek, hogy az ember inkább
legyint, pedig nem kéne.

Programjuk egyik hangsúlyos eleme a migrációs paktum minapi elfogadása az Európai
Parlamentben, mellyel az elöregedő európai lakosság komplett cseréjét hivatottak
lebonyolítani Klaus Schwabék.

Hogy klasszikusokat idézzek „…csapataink harcban állnak..”. A szuverenista erők el-elérnek
rész sikereket imitt-amott választásokon, tüntetéseken, traktoros megmozdulásokon, de,
mint tudjuk, „ a kutya ugat, a karaván halad”. Mégis gyakran örömmel töltheti el a
globalizmus ellenes erők támogatóit, ha azt látják, hogy az elért részsikerek, a küllők közé
akasztott botok, milyen dühödt, már-már pánikreakciókra sarkallják a háttérhatalom
vezető erőit.

Ilyen agresszív reakciók, fenyegetések, acsarkodások, torz vigyorok naponta érkeztek eddig
is különböző politikai szereplők részéről (szándékosan nem a politikus szót használtam,
azok már csak elvétve bukkannak fel a globalista sorok közt), most viszont az intézményi
terror is új lendületet vett.

Nemrégiben az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) egy jelentésben
(https://ecfr.eu/publication/getting-the-european-parliament-election-right/) kongatja
meg a vészharangot a jobboldali populista, értsd: szuverenista erők várható előretörése
miatt az európai választásokon. A jelentés többek közt ajánlásokat tartalmaz arra
vonatkozóan, hogyan kell útját állni a (számukra) veszélyes tendenciáknak, nyilván bármi
áron, és milyen praktikákat kell alkalmazni a politikai ellenfél ellehetetlenítésére, nem
visszariadva az olyan eszközök alkalmazásától sem, amik már a politikai üldöztetés
kategóriájába tartoznak, lásd pl. az AFD betiltására vonatkozó erőfeszítéseket
Németországban. Ha valakinek nem lenne nyilvánvaló az ECFR hovatartozása, úgy javasolt
az oldalon a tagok beazonosítása, azon belül is a magyar szekció névsora különösen
tanulságos: https://ecfr.eu/council/ Csak illusztrációként néhány név: G. Soros, A. Soros,
K. Dobrev, G. Bajnai, D. Korányi, stb.

Felmerül a kérdés, hogy meddig mennek majd el uralmuk védelme érdekében a globalista
erők. Attól tartok, nem nagyon lehetnek illúzióink, számukra tényleg „ez a harc lesz a
végső”, így nincsenek határok. Ha kell, választásokat csalnak el, vagy meg sem tartják
azokat. Újabb feszültségeket generálnak, fegyveres konfliktusokat robbantanak ki, akár a
világháborút is. Nekik nem tetsző politikai erőket tiltanak be, tovább korlátozzák a
szólásszabadságot a velük szövetséges BIG TECH cégek, a social és mainstream média
hathatós közreműködésével. Szabadon választott kormányokat puccsolnak meg, vagy
adminisztratív, titkosszolgálati, esetleg gazdasági eszközökkel kényszerítik térdre az
ellenállókat. Ha ennek ellenére mégis sikerül valahol választást nyerni egy antiglobalista
erőnek, ott következnek majd az utóvédharcok utcai megmozdulásokkal, választási csalás
emlegetésével, kormányalakítás megakadályozásával. Szándékosan a végére hagytam, de
sajnos ma már egyáltalán nem lehet kizárni, hogy visszatérnek a hatvanas-hetvenes évekre
jellemző politikai merényletek is, ha már más módjuk nem lesz meggátolni a globalizmusra
leginkább veszélyes, ikonikus politikai szereplők felülkerekedését. Neveket most nem
említek, kettőt biztos minden kedves olvasónk kitalálna magától is. Nos, egy ilyen történés
minden bizonnyal bekerülne a történelem legnagyobb fekete hattyú eseményeinek sorába,
azok közül is az élére.

Hajda Iván
a VDTAblog főszerkesztője