Az amerikai mainstream nem akarja elengedni a hosszú évek alatt sok energiával és pénzzel kiépített hatalmát. Donald Trump viszont okulva korábbi elnökségének hibáiból megígérte, ha megnyeri az elnökválasztást elzavarja őket, nagy átalakításokat és tisztogatást tervez, ellenfelei viszont ezt bármi áron megakadályoznák – mutatott rá a hirado.hu-nak a Trump elleni merénylet után Földi László volt hírszerző ezredes, titkosszolgálati szakértő.

– Ön szerint hibázott a Trump védelméért felelős stáb?

– Mivel nem voltam biztonsági rendszer kiképzett tagja, ugyanúgy spekulálok, mint mindenki más, de ez a 130 méteres távolság a biztonsági zónán belül van. A rejtőzködést nem oldotta meg a támadó, hiszen a többi tetőn is voltak biztosító emberek, akiknek az a dolguk, hogy folyamatosan pásztázzák a terepet, tehát nem maradhatott észrevétlen, hogy ott van fönn valaki, az pedig teljesen mindegy, hogy esernyő vagy fegyver van nála, el kell hárítani a potenciális támadás veszélyét. Nyilván alapos vizsgálat tudná tisztázni, hogy hibáztak-e, és ha igen, tudatosan vagy sem. Nagyon korai még levonni a konzekvenciákat, egyelőre csak hipotéziseket tudunk felállítani.

– Rövid időn belül két hasonló támadás történt, rálőttek Robert Ficóra, és meg akarták ölni Donald Trumpot.

– Ide vezet az a szembenállás, amit a politika szintjén lévők gerjesztenek. Az emberek a rendet szeretik, a rendet értik, a rendben tudnak működni. Kiszámítható folyamatokban tudják az igazat az igazságtalantól, a jót a rossztól elválasztani. Ez ma a civilizáltnak tűnő országokban nem adatik meg. Rászabadítanak más kultúrájú tömegeket a meglévő kultúrára, háborúkat hoznak létre a Föld különböző pontjain. Ezek a folyamatok olyan pszichés helyzetet teremtenek, amelyben az emberek a zűrzavarból kiutat keresve akár a saját maguk által választott erőszak irányba is elindulhatnak. Nyilvánvaló, hogy az emberi élet elvételére törekvő elkövetők pszichésen terheltek. Az Egyesült Államokban korábban is voltak merényletek, meggyilkolták Abraham Lincolnt, John Fitzgerald Kennedyt, Ronald Reagan pedig megsérült, amikor rálőttek, de túlélte a támadást. Csakhogy akkoriban az emberek függetlenül attól, hogy éppen demokrata vagy republikánus szimpatizánsok voltak, egységesen elutasították az erőszakot, és áldozatként kezelték az áldozatot, jelenleg viszont vannak, akik azért sopánkodnak és jajgatnak, mert nem sikerült a gyilkosság.

– A Ficót ért támadás után is a merénylet befejezését követelték egyesek az internetes fórumokon.

– Ennek két oka van. Egyértelmű a politika felelőssége, hiszen azt látják az emberek, hogy egyik-másik fél bármire képes a hatalom megszerzéséért vagy megőrzéséért. A másik pedig az, hogy az interneten névtelenül megtehetik, hogy gyilkosságra szólítanak fel. Régen, ami a sajtóban megjelent, azt a szerkesztőségek elemezték, vizsgálták, nem lehetett összevissza irkálni, pláne nem fenyegetőzni, gyilkosságra fölbújtani, mert volt kontroll a hírek fölött. Az internet is a káoszteremtés része.

– A szlovákiai és az amerikai lövöldöző is magányos elkövetőként szerepelt a hírekben.

– Nincs „magányos merénylő” elmélet. Elkövethetnek olyanok is merényletet, akik ugyan nem egyeztetnek senkivel, viszont ott van mögötte az embereket felhergelő politikai légkör, és az ilyesmire hajlamos, pszichésen terhelt személy úgy értelmezheti, hogy felszólították, tehát mennie kell, és ő majd harcosként megvívja ezt a csatát, és ekkor jönnek a merényletek.

– Ez lehet esetleg a magyar hatóságoknak is figyelmeztető jel, hogy még jobban ügyeljenek a biztonságra?

– Egyrészt nincs százszázalékos védelem, mert ha igazi profit választanak a merénylet végrehajtására az minimális hibát fog elkövetni, a sakkból vett példával szólva mindig nála van a fehér bábu, ő a kezdeményező. A védelem mindig hátrányban van a támadó féllel szemben, mert ő választja a helyszínt, az időpontot, a körülményeket. Fel tud készülni, ha beharangozzák a rendezvényt, amin megjelenik majd az adott politikus. Még az ellenőrzés előtt elhelyezheti a helyszínen az eszközeit, ezért mondom, hogy nincs százszázalékos védelem, ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy a védelem nem ad hoc intézményrendszer, nem arról szól, hogy most szigorúbban kell fellépnünk, mint eddig. A védelem mindig szigorú. Itt mindig figyelni kell, abban kell gondolkodni, hogy bármikor történhet támadás, akkor is, ha erre nem utal semmiféle jel. A világ különböző pontjain vannak kiemelt védett személyek, ilyen például az Egyesült Államok elnöke, az orosz elnök vagy Izrael miniszterelnöke és szerintem Orbán Viktor is ide tartozik sok –sok oknál fogva. Az ilyen személyeknek különleges védelemben kell részesülniük, mivel a többi politikai elit figurához képest egyéni támadási felületeik vannak. Az ő esetükben sincs alkalomszerűen erős és gyenge védelmi pozíció. Mindig erősnek kell lenni, mindig úgy kell eljárni, mintha a következő pillanatban akarnának ellene merényletet elkövetni. Emellett a védett személy hozzáállása is mérvadó. Fontos tényező, hogy mennyire hajlandó alávetni magát azoknak a kényelmetlenségeknek, amelyek a százszázalékos védelemre való törekvéssel járnak, hiszen ő is ember, aki azt gondolhatja, hogy joga van ide-oda mászkálni, a tömeghez menni kezet fogni, amit Fico is megtett, miközben ez nem volt előkészítve.

– A pápa is megizzasztotta a védelméért felelős személyzetet hazánkban, mert sokat rögtönzött a program során.

– Igen, a védett személy együttműködése erősítheti vagy gyengítheti a védelmet. Lehetnek a védelmet ellátók bármilyen felkészültek, talpraesettek, ha a védett személy egyszer csak kisiklik a védelem karmai közül és önálló akcióba kezd. Erre még az ellenfél sem számít, aki azzal tisztában van, hogy a védelem hogyan működik, mert azt tanulmányozza és azon belül próbál rést találni. Arra ritkán van lehetőség, ami Fico esetében megtörtént, hogy ennyire közel tudott kerülni hozzá a támadó, aki egyébként már több rendezvényen is megjelent fegyverrel, de csak most jött el számára az ideális pillanat. Minden összeállt az ellenfél szempontjából, aki meg tudta húzni a ravaszt.

– Ma már nem mehet oda szimpatizánsaihoz a politikus?

– Ma már sok mindent nem lehet megtenni, sajnos.

– Várhatók még ilyen események?

– Sajnos igen. Az a probléma, hogy az alaphelyzet nem változik. A világban mindig voltak, vannak és lesznek merénylők. Napjainkban a politikában a győzelem megszerzése érdekében semmi sem szent, eltűntek az úriemberes megoldások, nincs kegyelem. Folyamatos háborúban élünk, amelyet nem feltétlenül lövöldözések kísérnek. Egy abnormális világ közepette jelenik meg a mindennapunk. Hát hogyne lehetne feltételezni, hogy ezek folytatódni fognak. Az emberiség nagy része szerencsére normális, függetlenül attól, hogy ez nem látszik, a csendes többséget nem, de a hangoskodókat halljuk „hála” az internetnek és a sajtónak. Sokszor mondtam korábban a munkatársaimnak, és ma is így vélem, olaj a tűzre, ha a sajtó is felkapja ezeket az ügyeket, hiszen az ilyen tettekre hajlamos személy önmagában azért is sok mindenre hajlandó, hogy bekerüljön a hírekbe. A titkosszolgálatok nagy része nem mondja el, milyen támadási kísérleteket vert vissza, pedig vannak ilyenek bőven, nem csak Amerikában vagy Szlovákiában, hanem sok helyütt. Amikor a titkosszolgálatok, a védelmi rendszerek megakadályozzák, operatív úton lerendezik a merényletkísérletet, akkor csönd van, és ez így helyes. A sajtó által felkapott, megtörtént események viszont újabb alapot jelentenek egy következő merényletre.

– Fennáll a veszélye annak, hogy ismét Trump életére törnek?

– Trump esetében nem csak arra a veszélyre érdemes figyelni, hogy elkövethetnek-e ellene ilyen bűncselekményt vagy sem, hiszen akár megválasztják, akár nem, polgárháborús helyzet alakulhat ki, mivel a meglévő mainstream nem akarja elengedni a hosszú évek alatt sok energiával és pénzzel kiépített hatalmát. Trump viszont okulva korábbi elnökségének hibáiból megígérte, hogy elzavarja őket, nagy átalakításokat és tisztogatást tervez, ellenfelei viszont ezt bármi áron megakadályoznák. Az elfajult provokációs kísérletek miatt az amerikaiak egymásnak eshetnek. Az Egyesült Államoknak annyira nagy a világra gyakorolt hatása, hogy ott bármi történik pró és kontra, az a világban is megjelenik, ha ott polgárháború lenne, az itt Európában is felgerjesztené az indulatokat.

– Sokan bíznak abban, hogy Trump megnyeri a választást és véget vet a szomszédunkban dúló háborúnak. Képes lenne erre?

– Amerikában, a demokrácia hazájában rendkívül centrális a hatalom. Minden az elnöktől függ. Ott nem a köztársasági elnök a hadsereg főparancsnoka, mint például Magyarországon, ott minden egy kézben van. Érdekes módon ettől még senki nem kapott idegbajt, hogy milyen koncentrált ott hatalom. Az amerikai elnök, mint a hadsereg főparancsnoka mondhatja azt, hogy letettük a fegyvert és pont. Hogy ennek a tábornoki kar vagy a NATO amerikai katonai vezetése engedelmeskedik-e vagy sem, az már másik kérdés. De ő igenis mondhatja azt, hogy uraim, ennyi volt, nincs NATO-támadás, nincs orosz katonai kérdés, ebben bízunk sokan, akik Trump győzelmét várjuk.

– Trump leállítaná a háborús pszichózisban lévő európai vezetőket is?

– Most azért nem állnak le, mert az USA azt mondja, hogy csináljátok, ők bábfigurák. Az európai országok nem képviselnek erőt, az Egyesült Államok viszont igen, az európai elit kiszolgáltatott bábokból áll, ha komoly politikusok lennének, akkor saját maguk teremtenének rendet Európában, és nem várnák, hogy Amerika óvóbácsiként rendet tegyen. Európa lezüllött a politikai elitjét tekintve – tisztelet a nagyon kevés kivételnek –, és nem alkalmas arra, hogy Európát irányítsa, hogy önálló politikát képviseljen, csak ahhoz értenek, hogy szolgalegényként vagy szolgaleányként végrehajtsák a nagyok utasítását, ezért abban reménykedünk, hogy a következő elnöknek az lesz a parancsa, hogy ne legyen háború.

– Mennyire tekinthető Trump a mainstream elit ellenfelének?

– Az Egyesült Államok gazdasági struktúrájában nincs különbözőség egyik és másik oldal között. Az amerikai gazdaság az elmúlt száz év alatt a hadiiparra épült. Ebből következően mindegy, hogy valaki melyik oldalon áll, demokrata vagy a republikánus, bármelyik ipar- vagy üzletággal foglalkozik, ehhez az alaphoz kötődik. A gazdaság a hadiiparra épül, minden egyes szereplője ettől függ. Nem az a kérdés, hogy Trump alapvetően mást tenne-e, hanem az, hogy másokkal tenné-e ugyanazt? Már ez is egy pozitívum lenne, mert akik most vannak hatalmon, nem tudom megfejteni, miért, de ők a pusztításban érdekeltek. Egy másik csoport lehet, hogy az építkezésben, a fejlődésben lenne érdekelt, más szisztémát követne. A hadiipar szempontjából a demokraták háborút gerjesztenek, Trump idejében pedig meghirdették a NATO-tagállamok GDP-jének 2 százalékos hozzájárulását. A republikánusok szerint nem háborúkkal kell fenntartani a hadiipart, hanem el kell adni a fegyvereket a szövetségi rendszernek. Mind a két oldal ugyanarról beszél, ugyanazt az érdeket képviseli, ugyanarról a tőről táplálkozik, csak a módszer más. A trumpi módszer a béke szempontjából kedvezőbb, mert a kereskedő eladni akar és nem ölni.

– Mit gondol Orbán Viktor miniszterelnök békemissziójáról?

– Az Európai Unió soros elnökeként meghirdette, hogy az Európai Uniónak az orosz–ukrán konfliktus békés irányba terelése az érdeke és ebben igaza van. Azokhoz az érintettekhez ment el, akikkel erről komolyan tud tárgyalni. Nem az unió nevében tárgyal, hanem előkészítendő felmérést végez, tehát nem tud megállapodni senkivel, mert erre nincs jogosítványa, de ő az első olyan vezető, aki elment minden félhez. Meghallgatta Moszkvát ugyanazzal a lendülettel, mint Kijevet, aztán elment Kínába is, mert a kínaiak elég régóta próbálnak a béke irányába javaslattal élni, majd elment Amerikába, mert Washingtonon múlik, hogy béke van vagy háború. Ezt tökéletesen levezényelte. A diplomácia erről szól, ezt soha senki előtte nem tette meg, miközben mindenki tanulta a diplomácia szabályait, de nem alkalmazzák, mert csak végrehajtók. Most a miniszterelnök előkészített egy anyagot, azt beterjeszti a brüsszeli tanácsnak, ők ezt várhatóan elutasítják, de Orbán Viktor elvégzi a dolgát. Ennyi.

– Orbán Viktor egy kis ország miniszterelnöke, mégis gyakran kilép a világpolitika nagyszínpadára.

– A méretek nem jelentenek semmit. Nincs kicsi és nagy, okos és buta van. Ha a tízmilliós lakosú Magyarország miniszterelnökének van annyi esze, amennyi a többieknek nincs, akkor nem azt kell nézni, hogy kicsi ország, hanem azt, hogy végre van egy értelmes és kreatív politikai vezető. Nézzük meg az Egyesült Államok első emberét, aki hatalmas ország elnöke ugyan, de lehet, hogy arra sem emlékszik már, hogy mit tett tegnap.