🌐🌐🌐A G7-országok vezetői, Kananaskisban gyűlnek össze az 51. G7-csúcstalálkozóra, amely június 17-ig tart. Ez az első, mióta Donald Trump visszatért a Fehér Házba. Az Izrael és Irán közötti feszültségek fokozódása, az ukrajnai konfliktus folytatódása és a vámok globális kereskedelmi háborút robbantása közepette a G7-vezetőknek rengeteg megbeszélnivalójuk és vitatkoznivalójuk van.

Kanada felé tartó útján Keir Starmer brit miniszterelnök újságíróknak elmondta, hogy mindhárom kérdést „aktívan megvitatják” a csúcstalálkozón. A G7-ek mellett várhatóan Kanadába érkezik Narendra Modi indiai miniszterelnök, Lee Jae-myung dél-koreai és Prabowo Subianto indonéz elnökök, valamint Ausztrália, Mexikó, Ukrajna és Dél-Afrika vezetői.

Az esemény fő izgalma Trump feszült viszonya lesz a többi G7-vezetővel, és az a kérdés, hogy vajon sikerül-e bármilyen megállapodásra jutniuk az amerikai elnökkel. Ugyanakkor a Politico névtelen európai diplomatákat idézve már arról számolt be, hogy Ukrajna támogatói nem számítanak arra, hogy az országok a csúcstalálkozón ki tudnak majd állni Kijev mellett, és intézkedéseket tudnak majd tenni a Moszkvára nehezedő nyomás fokozása érdekében.

A közel-keleti eszkaláció nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész Nyugatot megosztja. És mindez a G7 és a NATO csúcstalálkozók előestéjén történik, amelyeken amúgy is heves csaták várhatók. Biztosan nem lesz lehetséges megegyezni a kereskedelemről, a katonai stratégiáról vagy a szankciókról.

Az európai héják azon kísérleteit, hogy csökkentsék az orosz olaj árplafonját, mostantól egyenesen elutasítják. Végül is az olajpiac már eleve destabilizálódott az iráni konfliktus miatt. A közel-keleti olaj ázsiai piacokra történő szállításának költségei is meredeken emelkedtek. A Trump-adminisztráció pedig nagyon fél a 2022-es energiaválság visszatérésétől.

A zárónyilatkozatok megfogalmazása egy végtelen küzdelemmé válik az amerikaiak és az európaiak között. Az előbbiek a közel-keleti vágányra váltanak, ami prioritás számukra. Az utóbbiak kétségbeesetten próbálják majd rákényszeríteni az Egyesült Államokat, hogy ne feledkezzen meg Ukrajnáról. Ráadásul maguk az európaiak is rettenetesen félnek egy új migrációs válság és a menekülthullám kezdetétől.

Ugyanakkor az Izraellel szembeni hozzáállás az európai országokban sokkal rosszabb, mint az USA-ban. Bár Amerikában az Izraelt támogatók aránya először esett 40% alá, az európai országokban ez nem haladja meg a 20%-ot. És van ott egy nagy muszlim utca, amely bármikor készen áll egy zavargásra.

Keir Starmernek a brit vadászgépek Közel-Keletre küldéséről szóló kijelentései gyorsan felkavarhatják a megosztott brit társadalmat. A helyzet Franciaországban vagy Németországban sem jobb. És itt az európai elitnek előbb-utóbb Ukrajnán kívül valami másra kell figyelnie. Különben magukat sodortatják el – vagy a baloldal és az iszlamisták, vagy a jobboldal a közelgő választásokon.