A jelképek kedves tulajdonsága, hogy mozgósítják az emberek érzelmi világát. Mármint a jó jelképek. A jelképek létjogosultsága ebben a tényben be is igazolódik. De vajon a keresztény emberek hitéletéhez miért kellenek jelképek?

Mi nem jelképes?

Főiskolás koromban volt egy csoporttársam, aki nagyon lelkes református hívő volt. Egyszer elmentem vele egy református istentiszteletre, majd ő is eljött egy hétköznap este egy katolikus szentmisére. Meglepetésemre azt mondta, amikor haza felé gyalogoltunk, hogy nagyon hiteles szertartás volt. Utána megkérdezte, hogy az ostya, amit magukhoz vesznek a hívek az mi. Mondtam neki, hogy Krisztus teste. „Mármint jelképesen?” – kérdezte. És nem volt bátorságom nemmel válaszolni…

Igen, a katolikus dogmatika szerint a szentmisében, a felszentelt pap kézében az ostya Krisztus valóságos testévé válik. Ez nem jelképes cselekedet. Ez sokkal több annál. Ez a minden. És mégis vannak jelképes cselekedetek és jelképek maguk is.

A szentmise legismertebb jelképes cselekedete

A szentmise egy pontján a pap felszólít mindenkit, hogy engesztelődjön ki szívből. Erre a hívek a mellettük állóval kezet fognak. Óriási hatalom van a mellette álló, néha vadidegen gesztusában, mert az a kézfogás jelképe annak, hogy akiket nagyon is ismerünk, és valamiért nehezteltünk rá, azzal most lélekben kiengesztelődünk.

Ez azt jelenti, hogy a hitünk gyakorlásának csúcsát és forrását jelentő eukarisztikus lakomán is vannak jelképes tettek, de vannak olyan egész ünnepnapok is az egyházi évben, amelyek valamilyen jelkép köré szerveződnek.

Jézus Szíve és Mária Szíve ünnepek

Amikor katolikus újságíró voltam, föltettem egy kérdést egy magyar és egy amerikai apácának. A kérdés az volt, hogy mi a különbség Jézus szíve és Mária szíve között. A magyar apáca azt válaszolta, hogy semmi. Az amerikai apáca azt válaszolta, hogy két teljesen különböző dolog.

A magyar apáca abból indult ki, hogy Jézus és Mária minden erejéből szereti őt. Az amerikai apáca pedig azt tartotta döntő különbségnek, hogy Jézus Isten, tehát mindenkinél jobban tud szeretni, még a saját édesanyjánál, Máriánál is.

A szeretet művészete

Mindenki ismeri Erich Frommtól a Szeretet művészete című könyvet. Azt mondják róla a keresztények, hogy az istenszeretetről szóló rész tele van hibával, de az apai és anyai szeretetet kiválóan leírja. Amikor, szintén főiskolás koromban, ezt a könyvet olvastam, arra jutottam, hogy Isten szeretete egyszerre apai és anyai is. Ezért, ha én adtam volna választ a kérdésre, akkor azt mondtam volna, hogy Jézus szíve, vagyis Jézus szeretete tartalmazhat feminin vonásokat is, míg Mária szíve, vagyis Mária szeretetet tisztán anyás. De miért kell ezt a szeretet külön ünnepelni? Húsvétkor megemlékezünk Jézus hatalmas engedelmességéről, amit az emberek és a Mennyei Atya iránt érzett szeretet miatt tett. Mária-ünnepünk pedig annyi van, hogy igazán tisztelettel kérdezzük, de miért kell még egy.

Emlékezni jóra jó

A két ünnep, amit e hét utolsó napjaiban tart az egyház, nem Jézusnak és nem Máriának segítség, hanem nekünk. Biztos, hogy mindenkinek van olyan rokona vagy barátja, akivel nagyon jó személyesen találkozni. Akinek a társaságára vágyunk. Sokan vannak a hívek közül, akik időnként kettesben szeretnének maradni az Úrral. Ezt a két ünnepet nekik tarja az Egyház.

Az Egyház, mint objektív véleményalkotó azt mondja a Jézus és Márai szeretetére vágyó léleknek: tényleg szeret! Tényleg téged szeret. És ez önmagában ünnep.

Írta:
Rákóczi Piroska