Ha áttekintjük azokat a folyamatokat, amelyek a történelmi egyházakban zajlanak, akkor azt látjuk, hogy mindegyikben vannak, akik a maguk egyházának megváltoztatásán ügyködnek. Ők azok, akik szivárványos zászlót tűznek ki a templomokra és meleg párokat adnak össze. Ők a tipikus jóemberkedők, akik nem hitet, hanem értékeket vallanak – mostanában az elfogadást és befogadást. Ez azonban csak a felszín. Az igazi változást a keresztény karakterben szeretnék az örök progresszívek elérni. Miért baj ez?
Jézus Krisztus tegnap és ma
A Zsidókhoz írt levélben olvassuk, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökre ugyanaz.” (Zsid13, 8) A Krisztust-követők hogyan lehetnének alapvonásaikban mások, ha akit követnek mindörökre ugyanaz? Biztos, hogy ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetsz, de a lábad mindig olyan marad, amilyennek Isten megteremtette. Akkor miért tudják külső erők elérni, hogy a keresztény emberkép változzon?
Az előkészítés
A kereszténység legyőzése sem az üldözéssel, sem a jóléttel nem érhető el. Ezért a gonosz taktikát változtatott: nem eltűnteti, hanem átalakítja a kereszténységet. Ez történt az első századok eretnekségeiben, de ma is vannak rá példák. Sokan úgy vélik, hogy az egyház tagjai önvédelemre sem jogosultak. Így alakultak olyan kisközösségek, melyeknek tagjai megtagadták, hogy egy seregben elsajátítsák a hadászat mesterségét, mert azzal ölni lehet, s ezzel elvágták magukat a továbbtanulástól.
Mára egy jól felépített eszmetörténeti folyamat középében járunk. Először a tudomány nevében meg kellett dönteni a teremtésbe vetett hitet. Ez azzal járt, hogy elfogadta az emberiség gondolkodó fele, hogy az ember fejlődés eredménye, amelyben az élettelenből élő, majd az élőből tudatos elő lett. Ez az elképzelés uralkodóvá vált, és az emberiséget megfosztotta a reménytől. De mi ennek a kapcsolata a keresztény karakter eltorzulásához? Isten temethet fejlődő világot. Igen. De ha az ember úgy tekint magára, mint egy valamiből jövő valaki, akkor saját létének alapjában téved.
A „Ki” volt előbb, nem a „mi”
Isten három személy. Isten személy. Ő valaki, nem valami. Bármi, ami valami, az az Ő túláradó szeretetéből létrejött valami. A Valaki előbb volt, mint az összes valami. A valamik nem személyek és nem tudják viszontszeretni Istent. Isten az emberi lelket a fogantatás pillanatában teremti. Vagyis, ami az emberben valaki, az közvetlenül Isten teremtménye. Lehet, hogy az emberi test az agyával együtt szerves fejlődés eredménye, de a halhatatlan lélek, az emberi én, Isten egyszeri teremtménye. Az emberi karakter pedig sokkal inkább a lélek megnyilvánulása, mint az agyé. Ezért, aki abban a hitben él, hogy az agysejtek gyarapodásával, a mennyiség növekedésével, olyan minőségi változás állt be, amelyik az én megjelenéséhez vezetett, az úgy él, hogy nem látja végét ennek a fejlődésnek. Ez a transzhumanizmus alapja. A transzhumanizmus pedig kedves kis kifejezés arra, hogy az embereket gépekkel kiegészített rabszolgákká tegyék.
A korszellem
Minden történelmi kornak van egy korszelleme. És ez eléri az egyháziakat is: papokat és híveket egyaránt. Ha mindenre mindenki úgy tekint, mint egy folyamat része, akkor a nagy manipulátor olyan könnyen érheti el nála, hogy a krisztusi jellemvonásokat saját maga saját magának átrajzolja, mint ahogy azt elérte, hogy Éva egyen az almából és Ádám Istennél Évát vádolja be. Pedig Pál apostol megmondta, hogy a kép, melynek hasonlatosságával születünk tegnap, a felvilágosodás idejében, a kommunizmus hetven évében és ma is ugyanaz. Igen, de milyen?
Jézus Krisztus arca
Jézus jellemét nehéz lenne egy bekezdésben bemutatni. Az ő rá hasonlítani akarókról, a mai keresztényekről sem lehet 5 mondatban pontos leírást adni, de azt látjuk, hogy az igazi krisztusi ember sokkal színesebb egyéniség annál, mintsem, hogy multikulturális környezetre lenne szüksége ahhoz, hogy kibontakozzon. Ha mégis valamit mondani kellene, valami nagyon lényegeset, akkor azt állítanám, hogy az igazi keresztény képes és szokott áldozatot hozni másokért. Mindig a szeretet misztériumának egy földi jelét adja. Ha valami nem fér bele a mai nagy „egyházmegújítók” tanaiba, akkor az az, hogy az ember áldozatot hozzon másokért. Legfőképp azért, hogy amikor felépül az ő csodálatos és csodamentes, konzultatív egyházuk, nehogy számonkérjék rajtuk az áldozatok meghozatalát. Hogy ez miért jó nekik?
Írta:
Rákóczi Piroska
3 Responses
Sokáig nem értettem miért veszélyes az evolúció elmélet. Ez a cikk szépen bemutatja.
Az evolúció elmélet nagy problémája, hogy nincsen viszonyítási pont és folyton fejlődni kell. Ha pedig a fejlődésnek nincs vége akkor nem lehet megmondani hogy az ember micsoda.
Egy néhány gondolat lépés után vannak akik azt kezdik el mondani hogy a Jézus korabeli emberek még nem voltak olyan fejlettek és most már megheledtuk őket…
Szóval állandóan degradálják a múltat és relativizálják az emberek értékét. Ha így haladunk újra eljuthatunk olyan kegyetlen világba ahol a gén szekvenciák esetleg agyi implantátumok szerint fogják osztályokra bontani az embereket és elveszik az ember méltósága…
Keresztényként Jézus a tökéletes ember (és Isten). Ha pedig őt tekintem példának akkor nem akarom “nemesíteni” plusz génekkel vagy beépített implant agynövelőkkel ellátni a természetes biológiailag egészséges embert.
Az élővilág és ember megismerése viszont segíthet, hogy milyen biológiai és fizikai környezeti feltételek válan javára az embenek. Az élövilágot és embert “őrizni és gondozni” kell. (Lásd teremtés könyve) Nem felturbózni kell…
Köszönöm a fenti cikket, mert saját gondolataim szép megfogalmazását találtam benne…
Péntek Zsolt
Én 5-6 éves koromtól , tehát 70 éve, TUDOM, hogy testből és lélekből vagyunk. Kellermayer dr.-től kaptam, ő az életének 30 évét tette fel, hogy ezt tudományosan is bebizonyítsa, továbbítom. Kicsit nehezebb mint Piroska cikke, de nekem tetszik.
Üdv Király János
Elmélkedés a létsíkokról
(Ajándék mindenkinek az orvosi gyémánt diplomám átvétele alkalmából)
A harmadik évezred harmadik évtizedében élünk, a személyes tudásunk és a közös tudásunk a tudomány számára is teljesen bizonyos, hogy az élettelen anyagi létsíknak és az élő anyagi létsíknak is kezdete, egyszeri kezdete volt. Nem örök, ahogyan a „működtetőjük”, a tökéletes, ésszerű és célszerű törvényi rend sem az, és az élővilág folytonosságát, valamint az állandó változását biztosító törvény sem az. Az emberiség 150-200 ezer éves létezésében a tudomány világa, a feltárt, megismert törvények – igazság – részletek – felhalmozása a különböző írásbeliségek megteremtésével – Krisztus születése előtt 10-15 ezer évvel korábban – vette kezdetét. Elfogadott, hogy a Krisztus előtti időkben az akkori tudomány csúcsára a görög-római birodalomban jutottak el. Ekkor a tudomány világában egyetlen létsíkot, az „örök anyag” létsíkot fogadták el. Az „örök anyag”, amiből önmagától minden lett, akkor elfogadottan isten, a legfőbb bálványisten volt. A hozzá kapcsolódó elmélkedést nevezzük panteizmusnak.
A Megváltóban, Jézus Krisztusban, az Ő tanítása által azonban döntő változás következett be, vége lett a panteizmusnak. Pontosabban, vége kellett volna, hogy legyen, de mivel 300 körül, I. Nagy Konstantin császárságának idején a Római birodalomban Krisztust és az Ő tanítását „vallásketrecbe” zárták, a társadalom felé, a tudomány számára a panteizmus túl lett éltetve. Olyannyira, hogy a francia felvilágosodás idején uralkodó eszme szintjére emelték. Komoly figyelmeztetés, hogy az emberiségnek oly sok kárt okozó hamis evolúciós fajelméletnek is a panteizmus – „az örök anyagból magától fejlődött ki az élővilág és benne az emberi faj, a homo sapiens” vélekedés – az eszmei alapja.
Egy valóban igaz elmélkedés a létsíkokról sürgető! Sürgető, mert az emberiség életvitelének életellenessége rohamosan fokozódik. Az élővilág súlyosbodó megsebzése, az egymás ellenes gyilkos tettek, a háborúk, a népirtások, a gyűlölködések parancsolóvá teszik, hogy az összes létsíkra, de különösen a ránk, egyedüli emberi személyek létére vonatkozó igazságot végre alaposan számba vegyük. Az 1920-as, 1930-as években épített óriás teleszkópokkal végzett megfigyelések óta cáfolhatatlan, hogy az élettelen anyagi világ bővül, ami azt jelenti, hogy a létének kezdete, egyszeri kezdete volt. Ma teljes egyetértés van abban, hogy ez a kezdet 13,7-13,8 milliárd évvel ezelőtt volt. Persze az is igaz, hogy az „anyag örök” dogma, a panteizmus védelmezői az „ősrobbanás” elméletbe kapaszkodnak. Eszerint mindig lett volna anyag, valami szuper anyag, ami felrobbant és ebből lettek az atomok, az égitestek, a galaxisok, tehát valamiképp mégiscsak öröktől fogva volt anyag, próbálják hirdetni. Ehhez a vélekedéshez szívesen hivatkoznak Georges Lemaitre (1894-1966) belga katolikus pap felvetésére, miszerint az anyagi világmindenség egy „ősatom” felrobbanásával vette volna kezdetét. Persze mindez primitív okoskodás, hiszen a „működtető” tökéletes, ésszerű és célszerű törvény és a tér-idő dimenzió is egyszerre, számunkra megismételhetetlenül, tehát megismerhetetlenül vette kezdetét, vagyis TITOK! Erre a titokra nincs más szavunk: TEREMTETT (created)! Ami egyben azt jelenti, hogy éppen az igaz tudományos kutatásaink bizonyítják leginkább a teremtés tényét! A teremtés ténye viszont a Teremtőt, a Teremtő Istent bizonyítja, akiről Krisztusban, Krisztus által tudjuk, hogy Személy, három Személy: Atya, Fiú, Szentlélek Egyetlen Lényegben! És ez így nem vallási kijelentés, hanem a személyes tudásunknak és a közös tudásunknak, a tudománynak is a csúcsa! Az egész emberiség számára a legdöntőbb igazság!
Ahogy már kinyilvánítottuk, az élettelen anyagi létsíkon kívül van az élő anyagi létsík, amelynek szintén egyszeri, egyetlen, számunkra soha meg nem ismerhető kezdete volt itt Földön úgy 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt. Rendkívül tanulságos, hogy a Fajok eredete könyvében – mind a 6 kiadásban – Charles Darwin (1809-1882) ezt a kezdetet a Teremtő Isten tettének nyilvánította ki. Az élővilág egyetlen közös ősét „progenitornak” nevezte. Érdemes itt Darwint pontosan idézni: „Nagyszerűség van abban a felfogásban, amely szerint a Teremtő az életet a maga különböző erőivel eredetileg csak néhány vagy csak egyetlen formába lehelte bele.” Az élővilág létének kezdete és mellé a folytonosságot, valamint az állandó változásokat biztosító törvény megteremtése tehát TITOK! Nem csak azért, mert Darwin így vélekedett, hanem döntően azért, mert élettelen anyagból élőt, akár a legparányibb élőt, élő sejtet soha senki nem tudott létrehozni. Sőt éppen elpusztult élőlényt se tudott soha senki újra életre kelteni. Az összes élőlény egyetlen közös ősének, a legősibb őssejtnek a megteremtéséhez a Teremtő Isten beavatkozása kellett! Ez tény, örök igazság! A tudomány számára is az! Az élővilág megteremtésének ténye is a Teremtő Isten létét bizonyítja. A teremtés tényéből tudjuk tehát teljes bizonyossággal, hogy van örök nem anyagi létsík és ez nem más, mint a Teremtő Szentháromság Egy Isten örök élete!
A harmadik anyagi létsík a mi létsíkunk, az egyedüli teremtett emberi személyek kettős létsíkja. Igen, nekünk, egyedüli emberi személyeknek – a világmindenségben csak nekünk – külön létsíkunk, kettős létsíkunk van! Ma ujjongó öröm tölthet el, kell, hogy eltöltsön minden embert a világon, hogy nekünk külön létsíkunk, kettős létsíkunk van. Minden országban óvodás kortól mindenkibe be kell/kellene itatni ezt a kizárólag hozzánk tartozó igazságot! Az egyedüli teremtett személy voltunk, a kettős létsíkunk ugyanis igazság! A testünk, az emberi testünk miatt élőlények, – mint minden élőlény – mi is törvényfüggők, egyediek, az élő anyagi létsík részesei vagyunk, de a lényegünk, az egyedüli emberi személy voltunk külön TITOK! Ezt a tényt is tudományos kutatások bizonyítják. Anyai ágon egyetlen valahogy hirtelen létrejött nőtől, az Ős-Évától származik testileg minden ember (l. Nature, 325, 32-36, 1987). Apai ágon is egyetlen ugyancsak valahogy hirtelen létrejött férfitől, az Ős-Ádámtól (l. Science, 341, 562-565, 2013). Az egyszeri titokzatos kezdete az emberi élőlényvonulatnak Afrika mélyén, 150-200 ezer évvel ezelőtt történt. Bár az egyedi emberi élőlények testének létezése törvényfüggő létezés, mint a többi élőlényé, a személy voltunkban azonban mégsem vagyunk fajba sorolhatók. Nekünk, az egyedüli teremtett emberi személyeknek nincs kötelező faji létkeretünk! Szabadok vagyunk, előre elhatározva a saját akaratunkból ölni, pusztítani, más fajokat kiirtani tudunk. Ezért volt nagy tévedés Carl von Linné (1707-1778) tette, az emberi faj, a homo sapiens fogalom megalkotása. És ezért volt oly ártó tett Charles Darwintól és követőitől a hamis evolúciós fajelmélet megalkotása és igazságként való terjesztése az elmúlt 150 évben. A lényegünk, az egyedüli teremtett személy voltunk, a szabadságunk, a teremtett lelkünk, benne a tehetségünk miatt mi részesülhetünk az örök nem anyagi létsíkból. Mi Krisztusban, Krisztus által újra – most már véglegesen – részesülhetünk a Teremtő Isten szeretet világában, az örökéletben, az örökboldogságban, és így a Teremtő Szentháromság Egy Isten fogadott gyermekei lehetünk.
Jó hír, hogy a kettős létsíkunk biztos tudásához, tudatosításához van segítségünk – az elmúlt 200 év legnagyobb gondolkodója – Szent John Henry Newman. Szent John Henry Newmant (1801-1890), anglikán lelkészt, majd katolikus papot a szellemóriás pápa, XIII. Leo 1879-ben, 78 éves korában bíborossá kreálta. A szentté avatásához vezető eljárást halála után 68 évvel – XII. Piusz pápasága alatt – 1958-ban indították el Birminghamban. Szent II. János Pál pápa 1991-ben ruházta fel a „venerabilis”, „tiszteletre méltó” címmel, majd 20 évvel később XVI. Benedek pápa Anglia földjén – ilyen még angol földön soha nem történt – 2010. szeptember 19 –én boldoggá, Ferenc pápa pedig 2019. október 13-án Rómában szentté avatta. Ami a létezés síkjait illeti – különösen is, ami a ránk vonatkozó igazságot, az egyedüli személy voltunk létsíkját illeti – minden kétséget kizáróan Szent John Henry Newman a legkiemelkedőbb személyiség az egész világon. Ahhoz, hogy mi magyarok erre a felismerésre eljuthattunk, mindenkinek, együtt minden magyarnak Fr. Barsi Balázs, OFM atyának kell köszönetet mondanunk. Micsoda próféciai előre látás volt Balázs atya tette! Sümegcsehiben a szőlőhegyen az általa megvásárolt kis telken magán adományokból templomot – az elsőt a világon – építtetett és szentelt fel 2005-2006-ban ennek az óriás szentnek a tiszteletére. Akkor ez még a kérésnek, esdeklésnek kifejezése volt a szentté avatási eljárás mielőbbi befejezéséért. Szent John Henry Newman életműve – könyvek, értekezések, levelezések, lejegyzett szentbeszédek – óriási, mégis az életének legfőbb üzenete a létsíkok igazságára egyetlen mondatába van besűrítve: „Van két abszolút szembeszökően magától való létező: Én és a Teremtőm”. Az önéletrajzából tudjuk, hogy 1816 nyarán, 15 éves korában jutott erre a meggyőződöttségére, ami aztán egész életén át, szinte minden írásában, értekezésében a meghatározó „iránytű” volt számára. Lehetett is, mert számunkra, az egész emberiség számára is az! Szent John Henry Newmantól tudjuk tehát, hogy az anyagi létsíkokon kívül, melyeket minden ember a kezdetektől észlel, van nem anyagi létsík is, a Teremtő Isten létsíkja, ami nyilvánvalóan örök! Micsoda magasztoság, a saját egyedüli személy voltunk biztos tudása, a teljes bizonyosság a teremtésünk tényére, a Teremtő Isten személyére és arra, hogy a megteremtésünk a Teremtő Isten szeretetéből fakadt. A Második Isteni Személytől, a Fiútól, a Fiúban, a Megváltó Jézus Krisztusban, aki értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett” tudjuk, hogy a Teremtő Isten titokzatos módon három Személy: Atya, Fiú, Szentlélek Egyetlen Lényegben! Az Atya a zsidó népet szemelte ki ahhoz, hogy a Fiú ebbe a népbe szülessen bele, hogy így valóságos ember is lehessen. Az élet – nyilvánvalóan az emberi élet is – közösségi létezés! Minden újszülött családba, közösségbe, az anyanyelvet beszélők közösségébe születik bele. Tudjuk, hogy a Messiás eljövetelét megelőzően – felkészítési céllal – próféták szóltak a zsidó néphez. A próféták részleteket közvetítettek a szavakban kinyilatkoztatott igazságok világából, azonban a számunkra elérhető teljes igazság ismeretet a Fiú, Jézus Krisztus „adományozta”, már nem csak a zsidó népnek, hanem az egész emberiségnek. Nem véletlen Jáki Szaniszló (1924-2009) kijelentése: „Jézus Krisztusban élve született a tudomány”. A leghíresebb könyvének a címe is Jézus Krisztusnak a tudomány világában betöltött meghatározó szerepére utal: „A TUDOMÁNY MEGVÁLTÓJA”, Ecclesia, Budapest, 1990, angolul: „THE SAVIOUR OF SCIENCE” Gateway, Washington, 2000 . A kinyilatkoztatott igazságok tárából, a Bibliából tudjuk, hogy a Teremtő Szentháromság Egy Isten „örök nem anyagi létsíkja” mellett van „teremtett nem anyagi létsík” is. Imádkozzuk is a hitvallásban: „Hiszek (a tudásom és a hitem teljességében bizonyos vagyok) a Mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak (minden anyaginak és nem anyaginak) Teremtőjében.” A teremtett nem anyagi létezők tehát: 1./ a lelkünk, minden emberé, és 2./ az angyalok serege. Szent John Henry Newman életművében jelentős fejezet a gondolkodása, értekezése az angyalokról. A 19. század Angliájában hirdette, le tudta, le merte írni, hogy „biztosabb a tudásunk az angyalokról, mint az állatokról.” Ha ma egy tudományos fórumon valaki ezt a kijelentését megismételné, valószínűleg hívnák a mentőket és az elmeklinikára szállítanák. Pedig igaz! Az angyalokról a szavakban kinyilatkoztatott igazságok tárából tudunk. Itt minden kinyilatkoztatott igazság örök és megváltoztathatatlan. A feltárt igazságok tárában, a tudomány világában viszont folytonos a bizonytalanság a kutatásokhoz használt módszerek folytonos változtatása miatt. A tudomány meghatározására is fontos még ide idézni Jáki Szaniszlót: „A tudomány valamennyi mozgásban lévő dolog mennyiségi aspektusainak kísérletileg ellenőrzött tanulmányozása. Mindebből nyilvánvaló, hogy miért a titkok bizonyosságánál, a folytonos anyagi létsíkok egyszeri egyedüli kezdeteinek bizonyításánál van a személyes tudásunknak és a közös tudásunknak, a tudománynak is a csúcsa. Itt – kizárólag itt – kapcsolódik egymásba a két igazságtár: a feltárt, megismert igazságok tára és a szavakban kinyilatkoztatott igazságok tára.
Összegzésként: a létsíkok egyszeri kezdeteinek, a teremtésnek, a titkoknak biztos tudása tükrében meg kell vizsgálnunk önmagunkat, a Szent John Henry Newman 15 éves kori felismerésének – a két biztos létezőnek – az első tagját, az Én-t. Mi – minden ember – 4 titok hordozója, „foglalata” vagyunk, akik a Megváltó Jézus Krisztus tette óta még 2 titokban részesülhetünk! Ez a mi lényegünk. A titkok biztos tudásában van a földi létünk biztonsága, a titkokra adott válaszunkban viszont az üdvözülésünk lehetősége. Szent Ágoston örökérvényű intelme mindenkinek szól: „Megszülettél közreműködésed nélkül, de nem üdvözülhetsz közreműködésed nélkül!” A közreműködésünk első követelménye a saját lényegünk tudása. Mindenkinek tudnia kell tehát a lényegünket adó 4+2 titkot. Ezeket mind csodálattal és hálával kell fogadni, valahogy úgy, ahogy Tamás apostol fogadta a zárt ajtó mellett megjelent Megváltót, a Feltámadt Jézus Krisztust. Nem okoskodott tovább, hanem letérdelt és elrebegte: „Én Uram, én Istenem”. Ha a titkok elfogadása helyett saját elméleteket gyártunk, vagy a másokét követjük, „ajtót nyitunk” a kárhozatba vivő bálványistenfüggőségnek, a Sátán világába kerülünk. Az üdvözülésünkhöz vezet viszont, ha minden reggel – mint egy fohászt – hálával végig gondoljuk a titkokat, a ránk vonatkozó teljes igazságot. Kezdjük azzal, hogy elgondoljuk: magunkban hordjuk az élettelen anyagi világ létsíkjának titkát, a 13,7-13,8 milliárd évvel ezelőtti kezdetet és magát a létet, az atomoktól a galaxisokig érő folytonosan táguló élettelen anyagi létet, s azt, hogy én ehhez az anyagi léthez is tartozok, hiszen atomok, molekulák építik fel a testemet. A második titok, hogy élőlény vagyok. A testemet felépítő százezermilliárd élő sejt valamiképp „leszármazottja” a teremtett első, egyetlen sejtnek, a legősibb őssejtnek, Darwin elnevezésében a progenitornak. Micsoda magasztos titok ez is! A harmadik, hogy emberi testem van. Igen, én a testemben leszármazottja vagyok a 150-200 ezer évvel ezelőtt Afrikában a Teremtő Isten által létbe hozott első emberpárnak. A testem – minden ember teste – az élővilág törvényi rendjén belül van, mégis titok. Titok, mert minden élőlénytől eltérően mi emberek a dolgoknak nevet adni, beszélni, gondolkodni, alkotni tudunk. De itt rögtön a negyedik titok, az egyedüli személy voltunk titka tárulkozik elénk. Most itt külön hálát rebegek – ahogy Szent John Henry Newman is tette – valahogy így: „Drága Teremtő Istenem, oh’ engem, engem egyedüli személyvoltomban külön megteremtettél, létbe hívtál!”- „Köszönöm, köszönöm, nagyon köszönöm!” Igaz, jól tudom, hogy a létbe hozatalomban – titokzatos módon – az édesanyám és édesapám „társteremtők”. Az életem első fázisa, az egyetlen sejt, amiből lettem – amit a tanítványaimnak „én sejtenek” tanítottam – az ő ivarsejtjeik egybe olvadásából lett. A lényegem azonban, az egyedüli személyvoltom, a részesedésem az örök nem anyagi létsíkból, a lelkem és benne a tehetségem, valamint a felszabadításom a törvényfüggőségből nem tőlük van, hanem a Te ajándékod, Drága Szentháromság Egy Isten! Nem lehet elégszer ismételni, hogy minden ember – az első emberpár megteremtése óta – mind a négy titkot birtokolja. A negyediket is mindig! Minden emberi személy az életének kezdetén, a fogantatása pillanatában – így hívjuk a Teremtő Isten titokzatos beavatkozását az emberi élet kezdetén, az egyetlen sejt, az én sejt fázisban – felszabadított lesz a törvényfüggőségből. Ezért a létünk fontos kérdése, amit talán legművészibben Lev Tolsztoj: „Gyónás” című kis remek-művében olvashatunk, így szól: Ha a lényegem az, hogy titokzatos módon felszabadított vagyok a törvényfüggőségből, akkor mégis mi az én helyzetem a világban? Mi egyedüli emberi személyek – eltérően minden más élőlénytől – nem törvényfüggők, hanem külön-külön személyesen teremtett istenfüggő élőlények vagyunk, nem is lehetünk mások! Az első emberpár bűne miatt azonban – bár minden egyedüli emberi személyt a Teremtő Szentháromság Egy Isten külön teremtett és folytonosan teremt – elszakadtunk Tőle. Ezért a Megváltó Jézus Krisztus Földre jöttéig, a megváltó tettéig minden ősünk kötelezően bálványistenfüggő volt és nélküle ma is az, a Sátán rabja mindenki! Nem tud más lenni, hiszen Jézus Krisztus maga mondta: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14, 6). Jézus Krisztus tehát megteremtette a lehetőségét, hogy visszakapcsolódjunk a saját Teremtőnkbe, hogy a Szentháromság Egy Istenben élhessünk. Ez a megváltásunk lényege! Ezt kell mindenkinek tudni, mert Ő minden embert megváltott, mindenki elött megnyitotta az üdvözülés lehetőségét. Ezért kell mindenkinek megérteni, hogy Jézus Krisztus nem vallásalapító. Ő mindenki számára megteremtette a lehetőséget, hogy kiszabaduljon az örökhalálba, a kárhozatba vivő bálványistenfüggőségből, hogy Őbenne, Őáltala örök élete legyen. Számunkra tehát Jézus Krisztus, a valóságos Isten és valóságos ember magasztos TITOK, az 5. titok!
A 6. titok az Egyház, a Jézus Krisztus által alapított egyedüli gyógyító intézmény, amit „Krisztus Titokzatos Testének” is nevezünk. Egyedüli gyógyító intézmény, mert itt lehet – csak itt – a „halhatatlanság orvosságához, a halál elleni gyógyszerhez” (Antiochiai Szent Ignác (30-107) a hét kanonizált leveléből az egyikben – az efezusiakhoz írtban – így határozta meg az Eucharisztiában életet adó tápláléknak velünk maradt Jézus Krisztust) hozzá jutni. Nem kétséges, hogy az emberiség egyre fokozódó életellenességének, nagy bajba jutottságának elsődleges oka az 5. és a 6. titokhoz való helytelen viszonyulásban van. Csak ismételni tudom, Jézus Krisztust sürgősen ki kell szabadítani a „vallásketrecből”! Ő nem vallásalapító, nem egy a vallásalapítók közül, hanem a Megváltó. Ő minden embert kiszabadított a halálba, a kárhozatba vivő kötelező bálványistenfüggőségből! Ő mindenkit kész meggyógyítani az örökéletre az Egyedüli Gyógyító Intézményében, az Egyházban. Ahhoz, hogy végre minden ember az 5. és a 6. titok tudásában, boldog elfogadásában éljen, előbb meg kell változnunk a saját lényegünk igazságának tudásában, a ránk vonatkozó 4 titok megélésében. A 4 titok bizonyossága, a folytonos létezések egyszeri kezdetének bizonyossága, ahogy itt is már taglaltuk, elsődlegesen a feltárt, megismert igazságokhoz, a tudomány világához tartozik. Így éppen a tudományra hivatkozva, nem lehet tagadni. A biztos benne éléshez azonban benne kell/kellene felnőni. El kell jönni tehát annak az időnek, amikor minden országban, minden népben a felnövekvő fiatalokat a rájuk érvényes igazságra tanítják. Abban sorrendben ismertetik a titkokat, ahogyan az imént tárgyaltuk. Az értelmük szintjén, minden nap, minden reggel, mint reggeli fohászt ismételni kell velük a lényegüket jelentő 4 titkot. Ekkor a serdülő korukra – ahogy 15 éves korában John Henry Newman – eljutnak az egyedüli teremtett ember létük biztos tudására. Innen már automatikusan jut majd el mindegyik arra a felismerésre, hogy nem törvényfüggő, – mint minden más élőlény -, hanem istenfüggő. Innen kezdve értelmet kap számukra az 5. titok: lehetnek nem bálványistenfüggők. Mire megérkeznek a felnőtté válásuk küszöbére, 18 évesek lesznek, az értelmük számára is örömmel fogadják a 6. titkot. Szent Kalkuttai Teréz anyát és lányait követve örömmel mennek minden reggel szentmisére és vértezik fel magukat az életük nehézségeinek leküzdésére az Eucharisztia vétele által. Örömmel értik meg és élik meg azt, amit Jézus Krisztus így mondott, s amiből semmit nem lehet elvenni, semmit nem lehet hozzá tenni: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” (Jn 6, 51). És még ezt: „Bizony, bizony mondom, nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6, 53-54).
Ez a kis elmélkedés az én ajándékom mindenkinek a gyémánt (60 éves) orvosdoktori diplománk átvétele alkalmából. Jóllehet pontosan tudom, hogy csak két igazi ajándék létezik minden ember számára: 1./ a megteremtése a Szentháromság Egy Isten által és 2./ a megváltása, a kiszabadítása a bálványistenfüggőségből a Fiú, a Megváltó Jézus Krisztus által, mégis a baj, az életellenes életvitel, amibe belesodródtunk sürgősen orvoslásért kiált. Mi külön-külön teremtett egyedüli emberi személyek istenfüggő élőlények vagyunk, a Megváltó Jézus Krisztus, az Igazság és a Szeretet nélkül, az Ő tanításának és parancsainak betartása nélkül csak bálványistenfüggők lehetünk, csak bálványistenfüggőségben, a pénzbálványisten függőségében, a Sátán rabságában vergődhetünk és vergődünk is. Nincs más út: Krisztust, az egyetlen igaz gyógyítót, ahogy már kinyilvánítottuk, sürgősen ki kell szabadítani a „vallásketrecből”! Ez az elmélkedés, ez a felhívás ajándék, amiben valójában a tudásnak, a tudománynak teszek panaszt! Ahogy József Attila írta, határozzuk el mindannyian, véget vetünk a bálványistenfüggőségnek (a mai kocsmának):
„Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A Mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku – én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek piros foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt.” (József Attila: Ars poetica, 1937. február-március).
2025. október
Kellermayer Miklós, emeritus professzor
Ez lemaradt…ja, és az is, hogy szégyellem, de nem kértem Kellermayer prof. engedélyét….
A 60 éves kutató orvosi életem második 30 évének – 10 könyvnek, 200 körüli előadásnak – összegzése ez a kis elmélkedés. Az “egyedüli teremtett személy voltunk” igazságának vizsgálatával telt az életem második 30 éve, míg az első az élő sejtek kutatásával.