Íme a 2026-os amerikai nemzetvédelmi stratégia! – nyilvánosságra hozták

Hónapokig tartó előkészületek után az amerikai hadügyminisztérium közzétette „amerikai védelmi stratégiáját”.

• A „rugalmas realizmus” doktrínáján alapuló 2026-os amerikai védelmi stratégia egyértelmű és kompromisszumok nélküli hierarchiát hoz létre a globális szövetségek között. Ez a stratégia elveti a korábbi „demokratizálási” törekvéseket és helyette a nyers nemzeti érdekeket és a 19. századi stílusú hatalmi politikát részesíti előnyben.

1. A Model Szövetséges állam: Izrael

Izrael egyedülálló és kizárólagos pozíciót foglal el az amerikai stratégiai piramis csúcsán.

• Kizárólagos kijelölés: Izrael az egyetlen ország a világon, amelyet „védelmi szövetségesnek” neveznek.

• Az önellátás modellje: „Modell szövetségesnek” tartják, mert hajlandó és képes megvédeni magát, ami különösen az október 7-i események után vált nyilvánvalóvá.

• Garantált támogatás: A doktrína kifejezetten kimondja, hogy egy erős Izrael erősebbé teszi Amerikát; ezért az Egyesült Államok tovább fogja erősíteni Izraelt, beleértve az izraeli területi követelmények támogatását is a védelem érdekében.

• Példátlan elismerés: Izraelt 10 alkalommal emlegetik nagy csodálattal, többször, mint bármelyik másik amerikai partnert.

2. A stagnáló szövetségesek: Európa és a NATO

A dokumentum jelentős felelősséget hárít az Egyesült Államokról az európai nemzetekre, amelyeket hanyatló hatalmaknak tekintenek.

• Az 5%-os követelmény: Az Egyesült Államok támogatásának fenntartása érdekében az európai szövetségesektől mostantól elvárják, hogy GDP-jük 5%-át fordítsák védelemre (3,5% a katonai alapvető kiadásokra és 1,5% a kapcsolódó biztonsági kiadásokra).

• Helyi vezetés: Európától elvárják, hogy csak „korlátozott” amerikai támogatással vegye át a vezetést a saját régiójában jelentkező fenyegetésekkel szemben, mivel az Egyesült Államok elsőbbséget ad az amerikai hazának és Kína elrettentésének. (Magyarul Európa magára marad és mostantól csak magára számíthat! – VilagHelyzete szerk. megj.)

3. A partnerek: Katar, Törökország és Szaúd-Arábia másodlagos szintre kerültek vissza

A médiában megjelenő narratívától eltérően ezeket az országokat másodlagos szintre sorolták vissza.

• Elismerés hiánya: Törökország, Katar és Szaúd-Arábia nevét egyáltalán nem említik az alapvető stratégiai dokumentumban.

• Nincs védelmi garancia: Katarral vagy Szaúd-Arábiával kapcsolatos speciális védelmi paktumokról nincs szó; várhatóan önállóan fogják kezelni védelmüket Iránnal szemben.

• Taktikai kapcsolatok: Bármilyen együttműködés ezekkel a rezsimekkel tisztán taktikai és érdekalapú, anélkül, hogy elköteleződnének konkrét vezetésük vagy „emberi jogi” normáik mellett.

4. A kihagyottak: a palesztinok – Többé nem szempont!

A dokumentum jelzi a palesztin kérdés teljes eltávolítását az amerikai stratégiai védelmi térképről. ❌

• Egyetlen említés sincs: bár egykor az amerikai közel-keleti politika központi elemei voltak, a palesztinokról a stratégiában egyetlen egyszer sem esik szó.

5. A riválisok: Kína és Oroszország

A stratégia a nagyhatalmakkal inkább elrettentéssel, mint egzisztenciális konfliktussal foglalkozik.

• Kína (24 említés): Az elsődleges riválisnak definiálva. A cél egy „ésszerű béke”, amely megakadályozza Kína dominanciáját anélkül, hogy rezsimváltást vagy totális háborút célozna meg.

• Oroszország (10 említés): Kitartó, de „kezelhető” fenyegetésnek tekintve, amely jelenleg nem képes európai hegemóniát elérni.