Ha nem lesztek olyan, mint egy gyermek

Jézus azt tanította, hogy olyanokká kell lennünk, mint a gyermek. Máté evangélista így fogalmaz erről: „Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok, és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” ²Odahívott egy gyereket, közéjük állította, ³s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. ⁵Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. ⁶De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger fenekére vetnék.” (Mt18, 1-6) Ezt értjük. De mivel alázta meg magát ez a gyermek?

Engedelmes lett

Ez a gyermek, akit Jézus odahívott nem tett semmi meglepőt. Egy felnőtt hívta és odament hozzá. Ez a gyerek egyszerűen engedelmeskedett. Ebből a történetből mindenki tanulhat. Isten szemében az a gyermek, aki engedelmeskedik neki. Nem véletlen, hogy a szerzetesi fogadalmak egyike az engedelmesség. De a vasárnapi ünnepre, a Gyermekek világnapjára ennek a rövid szövegnek van egy másik üzenete is. „⁵Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.” (Mt18, 5) Azaz minden gyermeknek joga van megszületni és családban fölnőni. Minden emberi élet elfogadása, annak is elfogadása, aki Élet, Út és Igazság. És ez nagyon jó az embernek.

Szülőnek lenni

Aki már gyakorolja, tudja, hogy milyen jó szülőnek lenni. Amikor a gyermekem óvodás lett, akkor értettem meg egy kolléganőmről, hogy miért nem akart a Petőfi Rádió belső munkatársává válni. A hölgy óvónéni volt, és csak másodállásban rádiózott. Akkor nem jöttem rá miért, de abban az időben, amikor nap mint nap láttam, ahogy az ovisok hogyan szerették az óvónénit, megértettem. Ez a ragaszkodás pótolhatatlan élmény. Olyan jó forrása, amiről egy rádiós karrierért épp eszű nő nem mond le. Talán épp ezt a tiszta érzést kapta Jézus is attól csöppségtől, aki odament hozzá a szavára. Erre vágyik felnőtt emberektől is?

Nem vak engedelmesség

Ahogy Pál apostol írja Timóteushoz, hogy tudja kinek hitt (Vö. 2Tim1, 12), minden felnőtt ember tudja, hogy kinek hisz. Éppen ez a felnőttség teszi szabaddá arra, hogy gyermeki ráhagyatkozással élje az életét. Ez már nem kényszerű vagy felelőtlen, vak engedelmesség. A felnőtt keresztény nem akarja elengedni saját döntéseivel járó életét. Tudatos döntései vannak. Beleáll a vitákba. Áldozatokat vállal. Ehhez nem követelmény, hanem könnyítés, hogy bizonyos helyzetekben egyszerűen „szót fogad” Istennek. Ami gyakran abból áll, hogy teljesíti a parancsokat. Például nem lopja meg a munkaadóját. És ezért lehet, hogy a többiek gyereknek bélyegzik. Komoly szavak egy ilyen vidám ünnepen. De, hogy az egész lelkialkatot megértsük, egy gyakori esetet szeretnék felidézni.

Visszük

Olyan ez az egész gyermekség-felnőttség probléma annak a számára, aki hisz a Gondviselő Istenben, mint amikor egy nagy csomagot úgy visz egy felnőtt, hogy megkéri a kisgyereket, hogy segítsen, aki jön, fut, fogja a csomag alját, de a felnőtt éppen úgy tartja a terhet, hogy a kicsi csak alulról érinti a csomagot.

Igen. Arra gondolok, hogy a mi terheinket is hordozza Isten, mi asszisztensei vagyunk. És így már tényleg egy gyermeki játék, egy kamaszos kaland és egy felnőttes helytállás minden. Boldog gyereknapot!

Írta:
Rákóczi Piroska