Vajon fújt-e a szél, amikor két szegény ember egy téli éjszakán a fényességes Augustus császár parancsára Betlehem felé tartott? Valóban ketten voltak? Nemde az asszony méhében élte magzati életét egy harmadik valóságos ember? Vajon a szélben kavargott-e a por? Nem tudjuk. Ami biztos, hogy megérkeztek, s csak egy pajtában jutott nekik szállás. De ez semmit nem vont le abból az örömből, hogy azon az éjjelen megszületett az, aki által az egész mindenség teremtetett.

Másik karácsony

Vajon fúj-e majd a kelet-ukrajnai lőállás őrének szemébe port a szél idén december 24-én? Kemény lesz-e a talaj vagy csupa sár? Hányan halnak meg Jézus születése napján a lövészárkokban? Ezt sem tudjuk még ma. Csak imádkozunk, hogy minél kevesebben legyenek.

Harmadik karácsony

Vajon fúj-e meleget a légkondicionáló a hamburgi plázákban? Vajon van-e ott biztonság? Vajon mire gondol a német fiatal, amikor belép a fényes üzletsorba? Arra, hogy jövőre egy laktanyában várakozik majd a bevetésre? Vagy arra, hogy milyen szép volt a karácsonyi vásár gyerekkorában?

Érthetetlen?

Minden kérdést európai nézőpontból látunk. Ezért nehéz megérteni, hogy miért jó az annak, akitől az adventi utcai forgatagban rettegni kell? Akár egy antifa aktivista, akár egy szélsőséges muszlim merénylő? Nem fekvő halottra lőnek, amikor a vigadozó európait támadják?

Nem akarunk egyetlen terrorista fejével sem gondolkozni. De azokból az elvetett szavakból, amiket a sajtó élénk hoz tőlük kirajzolódik egy gondolat. A két merénylő eszköz egy nagyon sötét hatalom kezében. E hatalom szemében mindkét merénylő kinevetett, átvert, csőbe húzott, fölhergelt használati tárgy, mely bármikor eldobható. A kérdés az, hogy miért lettek felhasználhatók. A kérdés átfogalmazva annyi, hogy ha egy ember pusztításra kész lelkűvé válik, vajon honnan fúj a szél?

Együtt élünk ezzel

Istennek hála, mi, magyarok biztonságban élünk. Mindezt, amit eddig írtam, jól tudjuk. Mégis tudunk örömben ünnepelni. Mert a szeretet mellé engedjük a hitet és a reményt. Nagyon reméljük, hogy nem a háborúskodóké lesz az utolsó szó. Erősen hisszük, hogy Isten nem engedi meg azt a gonoszságot, amit csíkokba rendezett fehér port szívók tervezgetnek évszázadok óta. Isten a béke és vigasztalás Istene. A minden háborút megelőző és fönntartó szellemi harc örök győztese. Ha létezne predesztináció az Istenre magára vonatkoznak és annyit jelentene: Isten eleve a béke Istene. Más szavakkal: Isten hűséges önmagához.

A szeretet nem múlik el soha

A férfi, aki a szamarat bevezette azon a betlehemi napon az istállóba, félkarjával kitörölte szeméből a port. Jól kellett látnia a cselekvéshez. Aztán elrendezte a szalmát és lesegítette feleségét a szamárhátról. Néhány óra múlva Fiú született. Friss élet illata töltötte be a szegényes teret, mert Isten kiüresítette önmagát.

Boldog karácsonyt!

Írta:
Rákóczi Piroska