Az a” Nemlétező” entitás, aki a háttérből irányítja Európát, az amerikai adminisztrációt, és általa a CIA-t, valamint az Egyesült Államok hadseregét is, amikor azt elegendőnek érzi, akkor a demokrácia álcája mögé bújik, de amikor ezt nem tartja elégségesnek, akkor a legdurvább eszközöket alkalmazza. Ürügyet talál a háborúra, és az általa uralt média által ezt szépen felépítve olyan irányba terelgeti a közvéleményt, hogy maga a nép követeli; Menjetek már oda és bombázzátok szét őket, mert ez már tűrhetetlen! Ezt már ismerjük, de hadd jegyezzem meg, annak, amit az amerikaiak és szövetségeseik ebben az évszázadban művelhettek, annak az erkölcsi alapját adta és alapfeltétele volt az ikertornyok elleni terrorakció.
A hetvenes években már próbált éledezni a németség Nyugat-Németországban. Sokan úgy érezték, vitathatatlanul borzalmas dolgokat követtek el a nácik, de nincs olyan, hogy kollektív bűnösség és a fiúk nem felelősek az apák bűneiért. Ekkor, már sejtették, hogy miért vált a németség egyik része menetelő zombivá, azt pedig konkrétan tudták, hogy a menetelők másik része ugyanúgy gyűlölte Hitlert, mint a zsidók, de amelyik kiállt a sorból azt a nácik azonnal likvidálták. Szörnyű dolgokat követett el a náci Németország, de a lázadók azt is tudták, volt már sajnos ilyen a világtörténelemben. Az angolok építették az első koncentrációstábort és a belgák voltak, akik az első népirtást végrehajtották az újkori történelemben, tízmillió ember halálát okozva Kongóban. A legyőzőik, Afrikában és Amerikában elkövetett emberiségelleni bűntettei ugyan nem mentik fel őket, de úgy érezték nem igaz, hogy csak ők a bűnös nemzet és megpróbáltak kiszabadulni a karanténból.
Ez nagyon nem tetszett a „Nemlétezőnek” és kénytelen volt kemény eszközökhöz nyúlni. Teljesen véletlenül pont ebben az időben lépett akcióba Nyugat-Németországban a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorszervezet, és nem sokkal Kohl kancellár bukása előtt szűnt meg. Utána már nem volt szükség rá, mivel onnantól már kézi vezérléssel irányították Németországot. Amit a RAF névből valószínűsíteni lehet, az szerintem az, nem az oroszok hozták létre és nem is a szélsőbaloldaliak. Káoszt és rettegést hoztak az országba. Mivel bizonyítékok nincsenek, ezért mindenki azt gondol, amit akar. Lehet, hogy véletlen, de, hogy a német függetlenedési törekvések kulcsszereplőit is likvidálták az biztos. Ügyészeket, gyáriparosokat, bankvezetőket, politikusokat. Jürgen Pontót a Dresdner Bank vezérigazgatóját, Alfréd Herrhausent a Deutsche Bank elnökét és még sokakat. Herrhausen például annyira elhajló volt, hogy azzal az eléggé el nem ítélhető ötlettel állt elő 1989-ben, hogy a majdan az Unióhoz csatlakozó országok államadósságát el kellene engedni. Egyébként ebben az időszakban vették ki az európai nemzetek megválasztott vezetőinek a kezéből országaik irányítását, mivel ők más jövőt szántak Európának. Francois Mitterrand a Franciaország Köztársasági elnöke például azt akarta, hogy még az elnöki mandátuma lejárta előtt Magyarországot és Lengyelországot vegyék be az Unióba. A hasonló tervei miatt ment is a levesbe Kohllal együtt. Bár gondolkodás nélkül ölnek meg elnököket is, főleg Amerikában, de ezt most finomabban intézték. Zsarolási céllal bizonyítékokat kreáltak, hogy a német jobboldali és francia baloldali kormánypártok egymást fedezve síbolták el a támogatói pénzeket. Szerintem senki sem hitte el, de nem volt mit tenni. Már megszűnt a RAF de Kohlt még fegyelmezni kellett, ezért egy elmebeteg kezébe voltak kénytelenek adni a pisztolyt. Wolfgang Schauble, Kohl bizalmasa, a CDU erősembere nem halt meg, de egész életére tolókocsiba kényszerült.
Magyarország keménykedik a „Nemlétezővel” és néha be is intünk nekik. Ilyenkor azért szeretném látni a fejüket! Novák Katalin Köztársasági elnök hivatalba lépése után elsők között Németországba utazott, és ki volt az a német politikus, akit méltónak tartott arra, hogy átadja neki a Magyar Érdemrend nagykeresztjét? Természetesen az utolsó mohikán Wolfgang Schauble.
A hetvenes évektől kezdve nemtetszését jelezvén, néha a német nép is utcára vonult. Voltak neonáci tüntetések is, de mivel ez nagyon is kapóra jött a „Nemlétezőnek”, ezt fenntartással kezelem. Igaz, hogy horogkeresztes zászlókkal vonultak, de mégis. Ekkor szerveződtek az új antifasiszták, akik ha háromnál több német ment ki egyszerre az utcára, akkor azonnal megjelentek és szétvertek mindenkit és mindent. Tehát az Antifa, a „Nemlétező” nagyon jól fizetett és nagyon jól szervezett terrorkülönítménye. Ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, ugyanez a véleménye többek között Donald Trumpnak is. Ő hivatalosan is terrorszervezetnek akarta nyilvánítani őket, de azután meggondolta magát. Valószínűleg valaki lebeszélte erről a tervéről.
Most megyünk a vékony jégre. Én, mint a globális kapitalizmussal szemben erősen kritikus gondolkodó, (ma már nem írhatom egyszerűen azt, hogy baloldali, mert azt hinnék, hogy én is az árulók közé tartozom) sokáig azt hittem, hogy azért bünteti ilyen keményen németeket a „Nemlétező”, mert az édestestvéreit vitték a nácik a gázkamrákba, de tévedtem. Azért nyomják folyamatosan a víz alá a fejüket, mert soha nem tudták őket úgy irányítani, mint a többi nyugati népet.
A németség idomítása a Harmincéves háborúval kezdődött és Helmut Kohl-lal ért véget. Akik Kohl óta a kormánynál ülnek, azok tövig nyomott gázpedállal vezetik Németország buszát a szakadék felé. Ami pedig a Holokausztot illeti: Az, hogy Adolf Hitlert a „Nemlétező” pénzelte, az bizonyított tény. Heinrich Brüning Németország kancellárja, amikor látta, mit művelnek, áthajózott Amerikába és könyörgött a new yorki bankároknak, hogy ne támogassák ezt az őrültet, mert ennek beláthatatlan következményei lesznek mind a zsidóságra, mind a németségre nézve. De ők Hitlert akarták, pedig a „Mein Kampf” már évekkel ezelőtt megjelent nyomtatásban.
Az utóbbi években már néha kénytelenek voltak teljesen levenni az álarcot. 2008-ban Hitler szülőhazájában, autóbalesetben meghalt Karintia kormányzója Jörg Haider. Bár még az egyik legbefolyásosabb németül beszélő politikus volt, de már túl volt karrierje zenitjén, mivel a szélső-jobboldali nacionalistának minősített politikust örökre, akkor számunkra legalább is úgy tűnt, politikai karanténba zárták. Az általa vezetett Osztrák Szabadságpárt 1999-ben a második legtöbb szavazatot kapta a nemzetgyűlési választásokon és a Néppárttal koalícióban Wolfgang Schüssel vezetésével alakítottak kormányt. A fejlett Nyugat össztűz alá vette Ausztriát Haider miatt, így 2000-ben kénytelen volt lemondani a Szabadságpárt elnöki posztjáról. 2005-ben pedig ki is rúgták a pártból. 2015-ig kellett várnunk, hogy megértsük, miért kellett 2008-ban kiiktatni. A Willkommenskultur beköszöntével leesett a tantusz, de kimondani, hogy gyilkosság, sose mertük. Kimondta helyettünk Heinz Christian Strache, Ausztria volt alkancellárja, a Szabadságpárt volt elnöke. Ő egy ügyesen megkonstruált hamis videofelvétel miatt kényszerült lemondani. Egy vele készített interjúban közölte, hogy nagyon elővigyázatlan volt, mert hagyta magát lépre csalni, bár megjegyezte, még mindig jobban járt, mint az elődje Haider, mert ő legalább túlélte. Eddig még túlélte, de ha ilyeneket nyilatkozik?- kérdezném szívem szerint, de az ilyesmivel nem szabad humorizálni. Így intézték el az alkancellárt, de ahogy a kancellárral elbántak, az a pofátlanság csimborasszója. Bárkit vád alá lehet helyezni, de az, hogy Ausztria kancellárját, koholt vagy igaz vádak alapján azt nem tudni, börtönnel fenyegetik, majd miután lemond, azonnal megszűnik ellene az eljárás. Olyan zsíros állást kap a börtön helyett, ami még ezekben a körökben is ritkaság, ez a színjáték az osztrák választók, Európa népei és a demokrácia nyílt szembeköpése. Itt jegyzem meg, hogy az tény, miszerint a fejlett demokráciákban a bíróságok és Nemzeti Bankok függetlenek, azt jelenti, hogy közvetlenül a „Nemlétező” irányítása alatt állnak.
Most úgy döntöttek, hogy keményen térdre kényszerítik a német gazdaságot. Elveszik tőle az energiaforrásait, ami olyan fontos számára, mint nekünk, embereknek a levegő. Az energia nem gazdasági, hanem nemzetstratégiai kérdés. A fizetett ügynökeik, akik most Németországot vezetik, leállították az atomerőműveket, önként lemondtak az olcsó orosz energiahordozókról. Mivel azonban fennállt a veszély, hogy meggondolják magukat, vagy netán elzavarja őket a nép, (szerintem csak az utóbbira van halvány remény) a biztonság kedvéért felrobbantották a gázvezetékeket. Szerencsére még csak azokat, bár szerintem egy nem működő atomerőművet különösebb veszély nélkül fel lehet robbantani, csak akkor kevésbé hihető azt állítani, hogy baleset volt.
Van még egy nép, amelyik folyamatosan harcol velük, és ez a magyar. Ütöttek vertek minket ahol értek, szétszaggatták az országunkat is, de mindig talpra álltunk. Most viszont én úgy látom, mint újbaloldali gondolkodó, hogy vagy ők pusztulnak vagy mi.
Minket is el akarnak vágni az orosz gáztól, de eddig nem jött össze, az atomerőmű bővítésünket, a német ügynökeik most blokkolják a nemzetközi jog legalapvetőbb szabályait is felrúgva és megjelent az Antifa is Budapesten. Kezd, a történelmünkben sokadszor, komolyra fordulni a dolog.
Mezőhegyi Gyula
