Sokat hallunk manapság a keresztényüldözésről. 2016-ban Magyarország kormánya felállított egy külön minisztériumi egységet a világ üldözött keresztényeinek megsegítésére. Sokan mégsem értik ennek a fontosságát, szükségességét.

A világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység. Hiába keresztény többségű sok olyan ország, mint az USA, az Egyesült Királyság vagy Franciaország, nem akarják vagy nem képesek az alapvető emberi jogokat betartatni. Mind létszámban, mind arányát tekintve keresztényeket üldöznek leginkább a nem-keresztények, értjük ez alatt a célzott gyilkosságokat, tömeges gyilkosságokat (pogromokat), szülőföldről való elüldözést vagy gazdasági és egyéb megkülönböztetést a hétköznapokban. Tény és való, hogy muszlimok is rengetegen halnak meg harcokban és pogromokban, csak hogy sokszor azok gyilkosai szintén muszlimok, legalábbis mi annak tartjuk őket, mivel az elkövetők a Koránt tartják szent könyvüknek.

2013. június 24-én csecsen iszlamisták megtámadtak és kivégeztek 3 keresztényt Ghassanieh településen Szíriában, köztük egy ferences szerzetest, a 49 éves François Mourad-ot. Egyes jelentések szerint a papot nyilvánosan lefejezték a falu egyik terén két segítőjével együtt, más helyi források szerint a templomon belül lőtték le, amikor megpróbálta az apácákat védelmezni.

François Mourad testvér 1964-ben született Aleppóban, 1999-ben szentelték pappá, Oszlopos Szent Simeont tekintette védőszentjének, akinek tiszteletére kolostort is építtetett.

2012 szeptemberétől már érezte a közelgő veszedelmet, de erős hittel kitartott, folyamatosan beszámolt a keresztény kegyhelyek megrongálásáról és a keresztények és kereszténység elleni fenyegető retorikáról, mégis hitt abban, hogy megmaradnak és kitartanak, mert Krisztus Sziklájára épült a keresztények hite. 2013 februárjában, amikor már közeledett a front és az iszlamisták a közelben ostromolták a nem-szunnita falvakat, akkor Mourad atya levelet írt a szír katolikus püspöknek, amelyben kifejtette, hogy egyre több az áldozat, és nem tudja, mikor jön el az ő ideje, mindenestre ő kész meghalni, és szeretné, hogy az egyház tisztában legyen azzal, hogy ő e drága hazában (Szíria) minden keresztényért kész meghalni.

Ez nem egy elszigetelt eset, mivel minden évben megölnek legalább 40-50 katolikus papot és megszentelt életű személyt és több tízezer civilt is, pusztán azért mert keresztények, illetve azok is akarnak maradni. Ami hátborzongató, hogy Szíriában a háború óta kialakult, hogy az iszlamisták sokszor felvételeket készítettek a kivégzésekről, és közzétették a világhálón a tömegek számára. Büszkén és magabiztosan ki is jelentették, hogy még több „hitetlennel” fognak végezni, annak érdekében, hogy az Aszad-rendszer hívei elfogyjanak és a muszlimok végre „szabadságot” élvezhessenek.

Geopolitikai érdekek miatt a Nyugat vezető hatalmai és annak sajtóvállalatai nem, vagy csak nagyon korlátozottan számoltak be az esetről, holott a pap lefejezése által a kereszténység ellen üzentek az iszlamisták. Amikor keresztény üzletembert vagy katonatisztet ölnek meg, akkor a gazdasági vagy a politikai motivációk előrébb valók a vallásnál, még a Közel-Keleten is. Azonban amikor egy keresztény papot ölnek meg – főleg ha nyilvános kivégzés által – akkor a keresztény vallás és annak követői ellen üzennek nyíltan. A nyugati keresztény egyházi vezetők közül is nagyon kevesen szólaltak meg az ügyben, és ennek egyik tragikus előzménye a keresztény egyházi sajtó gyenge elérése a lakosság körében.

Több esemény kapcsán kimondhatjuk, hogy keresztényellenes berendezkedés épült ki több nyugati, főleg baloldali hegemóniájú országban.

Mit kell ilyenkor nekünk, keresztényeknek tennünk?

Ilyenkor az a feladatunk, hogy a híreket elvigyük mi, magunk a fősodorhoz képest ugyan kevesebb olvasóval bíró, de magukat kereszténynek nevező újságírókhoz, rádiókhoz, elmenni közösségekbe, iskolákba és plébániákba, és tájékoztatni őket e tragikus folyamatokról.

Nem csoda, hogy sokan el sem akarják hinni, hogy ilyen brutális események megtörténnek és következmények nélkül maradnak, de ha megnézzük a történelmet, akkor gyakran előfordulnak ilyen esetek, gondoljunk csak az 1915-ös keresztények elleni mészárlásokra Kis-Ázsiában.

Minden évben emberek tízezrei halnak meg konfliktusokban, és sok elkövetőt kifejezetten a kereszténység elleni gyűlölet vezérel. A 2010-es évek közepétől Európában egyre több lett az utcai késelés, templomból kilépő hívekre is támadnak, a 2020-as évek elejétől kezdve egyre több a szándékos gyújtogatás és lövöldözés templomok ellen, még akkor is, amikor a hívek bent ülnek.

Nem attól leszünk jó keresztények, ha rendszeresen járunk templomba, hanem attól, hogy segítünk a körülöttünk lévőknek, bármilyen segítségről legyen szó. Bár Ferenc pápa a terrorizmus fajtájának nevezte a migráció elleni újságírást, fontos felnyitni az emberek szemét és rávilágítani, hogy amennyiben a Nyugat migránsok befogadásával akarja elkerülni az elöregedés következtében várható gazdasági recessziót, a jövőben még nagyobb problémákkal – akár polgárháborúkkal – kell megbirkóznia.

A legfontosabb azonban emlékezni és emlékeztetni másokat a keresztény vértanúkra, akik napjainkban is meghalnak Krisztusért. François Mourad atya, ha nem is tér át az iszlámra, elmenekülhetett volna Szíriából, szolgálhatta volna a diaszpórában élőket Németországban, Kaliforniában, Brazíliában vagy akár Ausztráliában, de a vértanúságot választotta a saját szülőföldjén…

Potter

(Kiemelt képünkön François Mourad)