December 1-jén hivatalosan is életbe lépett a Kína és Oroszország által megkötött átfogó befektetésvédelmi megállapodás, miközben az EU–Kína beruházási egyezménnyel (CAI) a felek éve óta nem képesek dűlőre jutni.

A 2006-os megállapodást leváltó új szerződés célja, hogy stabilabb, átláthatóbb és kiszámíthatóbb jogi környezetet hozzon létre a két ország befektetői számára. A tárgyalások 2022-ben indultak, majd 2025. május 8-án írta alá Vang Ventao kínai és Makszim Resetnyikov orosz gazdasági miniszter.

A két ország gazdasági modelljei különböző logikát követnek, de a befektetői védelem modernizálása mindkét fél számára stratégiai kérdés lett. Moszkva az ukrajnai háborút követő nyugati leválás miatt nyitottabbá vált a keleti tőke előtt, Peking pedig aktívabban használja a beruházási egyezményeket geopolitikai eszközként.

Mi változik az új megállapodással?

A dokumentum 20 cikkben rendezi a befektetők jogait és a fogadó állam kötelezettségeit. A 2006-os szöveghez képest három terület különösen hangsúlyossá vált:

1. Erősebb befektetővédelmi kötelezettségek.
Az egyezmény kiterjeszti a fair és egyenlő bánásmód követelményét, tiltja a diszkriminatív intézkedéseket, és pontos kritériumokat rögzít az esetleges kisajátítással kapcsolatban, és részletesen szabályozza a kompenzáció számítási módját, az értékelés időpontját és a kifizetés eljárását is.

2. Átláthatóbb és gyorsabb állami eljárások.
A befektetéshez szükséges engedélyezési és adminisztratív folyamatok esetében a fogadó ország köteles
– előre közzétenni a vonatkozó szabályokat,
– ésszerű határidőket alkalmazni,
– világos eljárási keretet biztosítani, beleértve az indoklási kötelezettséget is.

Ez különösen nagy jelentőségű az oroszországi kínai ipari beruházásoknál, ahol eddig gyakran fordult elő elhúzódó vagy átláthatatlan engedélyezési folyamat.

3. Új, részletes nemzetközi vitarendezési mechanizmus.
Az egyezmény lehetővé teszi, hogy a befektetők nemzetközi választottbírósághoz forduljanak, ha vitájuk nem rendeződik 180 napon belül. A keresetet az érintett tudomásszerzésétől számított 3 éven belül kell benyújtani, és ehhez az is szükséges, hogy a befektető lemondjon az orosz vagy kínai bírósági eljárásról.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindkét ország valamelyest korlátozza saját állami szuverenitását – cserébe azért, hogy a másik fél befektetői nagyobb biztonságot élvezzenek.

Miért fontos mindez?

A megállapodás egyértelműen politikai üzenet is: a két ország hosszú távra tervezi gazdasági együttműködését, függetlenül attól, hogy a Nyugat szankciós és stratégiai nyomást gyakorol mindkettőjüre.

A beruházásvédelem modernizálása a következő területeken lehet látványosan hatékony:
– energiaipari közös projektek (gáz, LNG, atom),
– logisztikai infrastruktúra (Északi Selyemút, sarkvidéki útvonal),
– technológiai kooperáció, ahol Moszkva Kínára támaszkodik a nyugati exportkorlátozások óta.

A befektetési szabályok kiszámíthatóvá tétele növeli a kétoldalú tőkeáramlást, és megkönnyíti a kínai vállalatok oroszországi terjeszkedését – különösen ott, ahol korábban magas volt a szabályozási kockázat.

Mit jelent ez a jövőre nézve?

A frissített kínai–orosz beruházási egyezmény lényegében intézményesíti a gazdasági szövetséget, amely a 2020-as években fokozatosan erősödött. A dokumentum jogi oldalról stabilizálja azt a folyamatot, amelyet a geopolitika már így is kikényszerített.

Az új BIT célja nem pusztán a tőke bevonzása. Ennél jóval több: a két ország gazdasági integrációjának mélyítése, amelynek hatása a következő években az energetikától a gyártásig, a logisztikától a digitális együttműködésig minden területen érzékelhető lesz.