Hamarosan jön a budapesti Trump-Putyin találkozó, és jön a tél is. A kettő között pedig összefüggés van. Súlyos, elemi összefüggés. Elmondom, mire gondolok. Ehhez viszont helyre kell tenni a liberális sajtó hamis keretezését.

Az orosz-ukrán háború szemlátomást abban a fázisában van, ahol az energialétesítmények immár kölcsönösen elkeseredett támadások célpontjává váltak. Két hete Baskíriában, az orosz-ukrán határtól 1500 kilométerre található Ufa orosz olajfinomítót érte ukrán dróncsapás. Ez csak az elmúlt hónapban a harmadik volt a létesítményben. Jellemző, hogy hét nap alatt négy támadás ért különböző orosz energetikai létesítményeket, így például az évi 50 millió tonna kapacitású volgográdi gázfeldolgozót és kompresszorállomást. Nem is győzik lelkesen harsogni ezeket a hvg-n meg a portfólión.

Igen ám, de eközben az orosz ellencsapásokban csak ugyanezen hét nap alatt Ukrajna olyan súlyos gázhiánnyal szembesült, hogy Európához kellett fordulnia, aminek az eredményeként 800 millió euró hitelt kaptak a gázbeszerzéseik 30%-os növelésére. Múlt héten csak Odesszában 240.000, Kijevben 800.000 háztartás maradt áram nélkül. Pontosan ez itt a lényeg. A liberális sajtó által még mindig önáltató módon felnagyított oroszországi ukrán támadásoknak és az ukrajnai orosz támadásoknak egészen eltérő az eredményük. Húsbavágóan eltérő.
Nézzük meg közelebbről, számokkal és tényekkel.

1) Ukránok az orosz létesítmények ellen

Az ukrán erők valóban elkeseredett dróncsapásokkal támadják az orosz olajipari infrastruktúrát, azzal keretezve, hogy ezek a “leggyorsabban működő szankciók” Oroszország ellen. Ami tény, hogy csak szeptemberben 70 támadás történt (ebből 30 volt legalább részben sikeres), és immár bőven ezer kilométeres mélységben, vagy azon túl, mint az Ufa-eset is mutatja. Célpontok közé tartoznak (i) az olajfinomítók, (ii) a vezetékek, szivattyútelepek, valamint (iii) az olajraktárak és kikötői létesítmények.

Ami az olajfinomítókat illeti, ahogy én látom, elsősorban Volgográd a cél, a legnagyobb dél-oroszországi finomító, továbbá Krasznodar, Szaratov, Kirisi (Szentpétervártól délkeletre). Egyes források szerint a támadások legalább az orosz olajfeldolgozó kapacitás 17%-át, azaz napi 1,1 millió hordót is érintették, ideiglenesen leállítva a termelést. A megtámadott finomítók 50 millió tonnát finomítanak. Ez a szám nagynak tűnik, de nem jelent ilyen arányú kiesést, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) havi olajpiaci jelentése 500.000 hordó, vagyis csak 68.000 tonna ideiglenes kieséssel számol. Az IEA jelenleg úgy becsüli, hogy az orosz feldolgozókapacitás egy ideig napi 5 millió hordó körül marad, majd fokozatosan visszatér a napi 5,4 millió hordóhoz.

Emellett szivattyútelepek és vezetékek a célpontok: támadás érte például a Barátság kőolajvezetékhez kapcsolódó létesítményeket, mint az Unyecsa olajszivattyú-telepet a brjanszki területen, vagy az Acélló nevű mérőállomást az orjoli területen, amely kulcsszerepet játszik az orosz kőolajexportban.

Végül olajraktárak és kikötői létesítmények. Támadás érte többek között a rosztovi régióban lévő olajraktárakat, valamint a Balti-tengeri Primorszk olajkikötőt, ami Oroszország egyik fő exportbázisa.

2) Oroszok az ukrán létesítmények ellen

Az orosz hadsereg eközben rakétákkal és drónokkal támadja az ukrán energiainfrastruktúrát, különösen 2024 tavasza óta fokozva a támadásokat. Meglepő módon Ukrajna ezt a háború első szakaszában az áramszüneteket leszámítva kevésbé érezte meg, mivel az ipari áramfelhasználás a háború kitörésével a felére csökkent és a tízmilliós menekülthullám is 20%-al csökkentette a lakossági áramigényt. Az oroszok is mintha szabályosan kímélték volna a lakossági ellátást. Csakhogy aztán jött a fordulat részben válaszként az ukránok által elkövetett oroszországi támadásokra is. Ennek a katonai, hadászati logikájára az eddigi három tél orosz bombázókampányairól Robert C. Castel Magyar Nemzetben megjelent tökéletes összegzését javaslom elolvasni. Onnan semmit meg nem ismételve, a továbbiakban alapnak is veszem az ott leírtakat.

Szemléletes energetikai pillanatfelvétele ezen orosz bombázókampányok eddigi együttes eredményének a jelenből, hogy 2025 októberében már több olyan nap is volt, amikor az ukrán energiaellátás lényegében összeomlás-közeli helyzetbe került, ahogy napi (!) 30-50 orosz rakéta és 400-500 drón támadt ukrán energetikai létesítményt. Az utóbbi időben csapások érték a hálózatüzemeltető Ukrenergo létesítményeit Zaporizzsja és Lviv régiókban, valamint a Dnyipro régióban lévő létesítményeket is. Mára kiesett az Ukrenergo nagyfeszültségű transzformátorállomásainak jó fele, valamint számos elosztóállomás, ahogy a folyamatos javítások ellenére a villamosenergia-hálózat egész szakaszai is. Míg tehát Oroszország az első télen még főleg a könnyen helyreállítható elosztóállomásokat és transzformátorokat támadta, újabban viszont áttért az erőművek elleni támadásokra, ami azért fontos, mert ezeket rövid időn belül szinte lehetetlen helyreállítani.

A számok pedig figyelmeztetőek. A háború kezdetén Ukrajna 38 GW-nyi erőművi termelőkapacitással rendelkezett, így nettó exportőr volt villanyban. Ma már 12 GW a saját termelőkapacitás, vagyis a háború előttinek a harmada! Télen nagyjából 18 GW-nyi csúcsigény van, ez csak jelentős áramimporttal fedezhető, de ennyit nem lehet leszállítani.

Nem csupán a kieső mennyiség jelent gondot, de maga a kiesés módja is. A hálózatos feszültség- és frekvenciaproblémák, valamint a termelői kapacitások kiszámíthatatlansága ugyanis tovább növeli a bajt. A majdnem 3.000 MW-os rovnói atomerűművet például többször le kellett terhelni, mert a rendszerbe egyszerűen nem lehetett betáplálni a megtermelt áramot. Márpedig egy atomerőmű nagyon kis mértékben vezényelhető, lekapcsolni meg kimondottan nem egyszerű feladat.

Ukrajna hőtermelő kapacitása mostanra, a negyedik tél küszöbére 70%-al csökkent. 2022 óta 20-nál több kogenerációs, vagyis hőt villannyal együtt termelő erőmű sérült illetve semmisült meg, valamint 180 hőközpont és 1000 kazánház. Több nagyvárosnak egyszerűen nem lesz távfűtése, így Harkovban a Zmiivska hőerőmű és a Harkiv-5 kogenerációs erőmű kiesésével nincs is nagyobb távfűtésre alkalmas létesítmény. Megnéztem: Csernyikov, Donyeck, Zanorizzsja, Szumi és Mikolajev sem áll jobban.

Zajlik persze a napelemek gyors telepítésére iskolákra, kórházakra. Az Ukrenergo a lakosságot a nagy teljesítményű elektromos készülékek napenergia-termelés legaktívabb idejére (10:00 és 16:00 óra közé) történő használatára ösztönzi, de télen nagy csodát ne reméljen senki a napelemektől, nem is beszélve a feszültség- és frekvenciaingadozásról.

3) Hatás – ellenhatás

Mindezek alapján könnyű összegezni, mi is a tét a téllel.

Az ukránoknak az oroszok energetikai infrastruktúrája elleni támadásainak együttes hatása nagyon szerény. Az orosz olajfeldolgozó kapacitás csökkenése bevételkiesést okoz ugyan Oroszországnak, de csak részlegesen és csak időlegesen. A finomítókban keletkezett károk és biztonsági leállások miatt csökkent az orosz olajfeldolgozási kapacitás, de az egyébként is nehezen ellátható Krímet leszámítva üzemanyaghiány és lényeges exportkorlátozás nincs kilátásban. A Reuters szerint az olajvezeték-üzemeltető Transneft figyelmeztetést adott ki a termelőknek, hogy az exportkikötőket és finomítókat ért támadások miatt szükség lehet a kitermelés csökkentésére, ez azonban kereskedelmi oldalról nem megerősített híresztelés.

Az ukrán támadásokkal az oroszokon elérni kívánt gazdasági nyomás meg szerintem nem csak kétséges, de kétesélyes is. Ha a piac ugyanis tényleg megijed attól, hogy az orosz finomítókapacitás, netán a szállítás vagy a kitermelés tartósan vagy jelentős volumenben csökken, akkor az felhajtja az árakat, az oroszok pedig kevesebb értékesített mennyiséggel is többet keresnek.

Ezzel szemben az orosz támadásoknak az ukrán ellátás ellen nem átmeneti pénzügyi nehézségek a következményei, hanem hogy ne fagyjanak meg az ukránok. Ez a tél konkrétan tényleg az utolsó lehet, a negyedik háborús téllel beköszöntő negyedik orosz bombázókampányt Ukrajna nem feltétlenül bírja ki, három okból.

Az első, hogy Ukrajnának 4 milliárd köbméter gázra lesz szüksége a tél végéig, ez legalább 2 milliárd dollár. Plusz persze a gázinfrastruktúra helyreállítási költsége ugye. A második, hogy a távhőellátás is térdre rogyhat. Az ENSZ és az ukrán vezetés is arra figyelmeztet, hogy az orosz támadások következtében ezúttal tényleg nagy baj lehet, különösen a fűtés nélküli Harkovban és más kelet-ukrajnai nagyvárosokban. A harmadik az áram, itt a sok hiányzó erőművi kapacitás és a hálózati problémák miatt az orosz támadások az ukrán energiatermelő és elosztókapacitás együttesének jelentős megbénítását is eredményezhetik, ahogy beáll a tél.

4) Budapesti találkozó

Nincsenek tehát semmilyen módon paritásban az orosz energetikai létesítmények elleni ukrán támadások és az ukrán elleni oroszok. Annyira nem, hogy míg az előbbi nem tud elérni igazán semmit, csak lelkes cikkek alapanyaga a hvg-re meg a portfólióra, addig az utóbbi teljes ukrán összeomlással fenyeget.

Ebbe a kutyaszorítóba robban bele a budapesti Trump-Putyin találkozó, amelyet Trump ezúttal hatalmas nyomással sürget. A jelek pedig figyelemreméltók. Az ukránok eddig hallani sem akartak arról, hogy az oroszok által már elfoglalt, oroszlakta orosz történelmi területek Oroszország része legyenek. Most már arról szólnak a pletykák, hogy Zelenszkij azon alkudozik, hogy “csak” a már elfoglalt területeket veszíti-e el Ukrajna, vagyis befagy a front, vagy még máshonnan is ki kell vonulniuk a Donbasszban.

Persze az egészen elképesztő módon a megbízhatatlan, teljes hitelvesztésben lévő liberális, EU-globalista sajtó még mindig Trumpot hülyézi le. Például azért, mert Trump kijelentette: a háború folytatása az oroszokkal Ukrajna megsemmisüléséhez vezet. Hát ez a Trump milyen ostoba, hát átvette amit Putyin mond neki, hát nevetséges fickó. Nem, kedves hvg meg portfolio. Trumpnak asztalra teszik azokat a valós jelentéseket, amelyek Ukrajna energiahelyzetéről szólnak, amit jól tudnak Zelenszkijék is, meg látunk páran mi is, a gyakorlat, a szakma oldaláról közelítvee. Trump pedig levonja a következtetést: itt a vége.

Ennek a háborúnak véget kell vetni, vagy véget vet neki a tél. Ukrajnát teljesen megsemmisíti Putyin, szó szerint az tehát a tét, amit Trump mond. Budapest épp ezért tényleg könnyen a béke helye lehet.

VAGY A FRONT FAGY BE, VAGY UKRAJNA MEG.

Dr. Tóth Máté
az energiajogász