A JPMorgan Chase, az Egyesült Államok legnagyobb bankja rendelkezik a globális trendekkel foglalkozó tanácsadó szervezettel, a Center for Geopolitics-szal. Egyik közelmúltbeli tanulmányuk azt sugallja, hogy az ukrajnai háború valószínű kimenetele Oroszország és Ukrajna vegyes megállapodása lesz, külföldi csapatok és biztonsági garanciák nélkül.

Májusban a JPMorgan Chase Center közzétett egy rövid tanulmányt “Az orosz-ukrán végjáték és Európa jövője” címmel. A szerzők, Derek Chollet, a központ ügyvezető igazgatója és vezetője, valamint Lisa Sawyer, a geopolitika vezető igazgatója Joe Biden alatt szolgáltak a Védelmi Minisztériumban, és Chollet esetében a külügyminisztériumban. Mindketten meggyőződéses atlantisták és liberális hozzáállással rendelkeznek. Bár nem említik kifejezetten, mindketten abban az időben szolgáltak, amikor az Egyesült Államok több tízmilliárddal támogatta Ukrajnát – katonai segélyek, kormányzati fizetések, katonanyugdíjak és újjáépítési erőfeszítések finanszírozásával.

Míg az Endgame tanulmány kevés figyelmet vagy érdeklődést kapott az Egyesült Államokban, az ukrán vezetés állítólag nagyon komolyan vette. A tanulmányban felvázolt “forgatókönyveket” egy nemrégiben készített interjúban vitatták meg Kiril Budanovval, a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) vezetőjével. Budanovot Ukrajna egyik legkeményebb és legokosabb ügynökének tartják, szervezete állítólag merényleteket és bombázásokat hajtott végre Oroszországban és másutt.

A tanulmány “azt jósolta”, hogy a második negyedév végére (2025. június végére) megállapodás születik Ukrajna és Oroszország között. Ez a jóslat természetesen téves volt. Ennek ellenére a tanulmány négy “lehetséges kimenetelt” kínált a végjátékhoz, megadva az egyes kimenetelek százalékos valószínűségét.

A négy forgatókönyv tartalmazza a legjobb forgatókönyvet, a “Dél-Korea” modellt, amelyet a szerzők az elfogadás 15%-os valószínűségének tulajdonítanak. A második forgatókönyvet “Izraelnek” nevezik, amelyhez a szerzők 20% esélyt tulajdonítanak a sikerre.

A harmadik forgatókönyv a “Georgia”, amelyre a szerzők 50 százalékos esélyt látnak az elfogadásra. Végül ott van a negyedik eredmény, a “legrosszabb eset”, amelyet a szerzők “Fehéroroszországnak” neveznek.

A dél-koreai modell nem írja elő, hogy Ukrajna visszaszerezze területét, amely jelenleg orosz ellenőrzés alatt áll. A dél-koreai modell azonban előírja az európai katonai intervenciós erők jelenlétét, “amerikai biztonsági garanciával támogatva”. Ebben a “legjobb esetben” Ukrajna megtartja területének 80%-át, ami stabil eredményt eredményez Ukrajna számára.

Az eredmény dél-koreai változata előírja, hogy a 300 milliárd dolláros befagyasztott orosz vagyont ukrajnai újjáépítésre fordítják. A megállapodás hasonló a Dél-Koreával kötötthez, mert az Egyesült Államok és mások botladozóként szolgálnak Észak-Korea számára, és mert a dél-koreai gazdaság virágzik.

A dél-koreai eredmény valószínűleg nem lesz elfogadható Oroszország számára, mivel NATO-szerű erőket hagyna Ukrajnában. Ezenkívül orosz eszközöket használnának fel Ukrajna kártalanítására, amit Oroszország nem fogad el. Ráadásul a valódi területi kérdés továbbra is megoldatlan, ami azt jelenti, hogy Ukrajna nem kényszerülne arra, hogy elfogadja a területek Oroszországgal szembeni elvesztését.

A forgatókönyv semmit sem mond a nyugati szankciókról. Végül is a háború bármikor újra fellángolhat, és gyorsan háborúvá fajulhat Európában, nem csak Ukrajnában. A “Dél-Korea” opció tehát nemcsak Oroszország, hanem Európa és az Egyesült Államok számára is problémát jelentene, és még rosszabb lenne a NATO számára, amelynek konszenzusra van szüksége a NATO kollektív védelmi szerződés 5. cikkének aktiválásához.

A második, “Izrael” néven emlegetett eredmény nem jelentene csapatok jelenlétét ukrán földön, és 20% esélye van arra, hogy a harcoló felek elfogadják. Ez a lehetőség, amely a szerzők szerint “még mindig rendben van”, nem kínál semmit Oroszországnak, elismerve, hogy “a háború mindig [Ukrajna] küszöbén zajlik”.

A szerzők azt gyanítják, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök beleegyezhet a forgatókönyvbe, ha az magában foglalja a szankciók enyhítését. A második forgatókönyv ezért csak akkor lenne előnyös Ukrajna számára, ha valódi biztosítékokat kapna, beleértve a fegyverszállításokat, a kormány készpénzét és az európai gazdaságba való integrációt.

Az Egyesült Államok nem tud pénzügyi garanciákat nyújtani Ukrajnával kötött szerződés és a kongresszus jóváhagyása nélkül, amely kötelező érvényű lenne a Kongresszus jövőbeli döntéseire. A szerződéshez kétharmados többség szükséges az Egyesült Államok szenátusában.

Még ha meg is lehetne fogalmazni egy szerződést, valószínű, hogy változások és késedelmek lesznek a végrehajtásban. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy Izraelnek nincsenek írásos amerikai garanciái, és az Izraelnek nyújtott segélyt a Kongresszusnak évente jóvá kell hagynia.

A harmadik forgatókönyv a “Georgia” feliratot viseli, és a jelentés szerzői szerint 50% esélye van az elfogadásra. Ez a forgatókönyv kizárja a külföldi csapatokat és más biztonsági és pénzügyi garanciákat. Potenciálisan tartalmazna egy újjáépítési segélycsomagot, de a befagyasztott orosz vagyont nem használnák fel erre a célra.

Ebben a forgatókönyvben Ukrajna nem integrálódna sem az Európai Unióba, sem a NATO-ba. A szerzők úgy vélik, hogy Grúzia javára szóló döntés esetén Ukrajna kereskedelmi és egyéb okokból elkerülhetetlenül orosz pályára sodródik.

A szerzők azzal érvelnek, hogy “a katonai méret és kapacitás korlátozása – ha egy tárgyalásos megoldás része – idő előtt elfojthatja Ukrajna dinamikus védelmi és technológiai szektorát, és kiolthatja a háború utáni potenciális növekedési motort.

A háború előtt Ukrajnának dinamikus és viszonylag alacsony költségű technológiai szektora volt, különösen a szoftverfejlesztés területén. Európai és izraeli vállalatok alvállalkozóként dolgoztak az ukrán technológiai szektorban. Ennek a szektornak egy része katonai projekteken dolgozott a háború miatt.

Nincs azonban ok arra, hogy a katonai szektor az egyetlen lehetséges út a csúcstechnológiás foglalkoztatáshoz Ukrajnában. Valójában a kereskedelmi szektor általában jobban fizetett és gyakran dinamikusabb, mint a katonai projektek. Emellett a katonai projektek során kifejlesztett készségek egy részét, többek között a mesterséges intelligencia területén, ma már nagyra értékelik és igénylik a globális piacokon.

Ahhoz, hogy az eredmény Grúzia javát szolgálja, kemény megállapodásokra lenne szükség a területekről, a határokról, a kereskedelemről és a kapcsolódó kérdésekről, valamint a szankciók feloldására és más bizalomépítő intézkedésekre mindkét fél számára. Ráadásul a NATO-nak vissza kellene lépnie, amit az ideológiailag elkötelezett európaiak nehezen tudnak majd lenyelni.

A végeredményt “Fehéroroszországnak” nevezik, ami a jelentés “legrosszabb esete”. A két fő jellemző az, hogy az Egyesült Államok elhagyja Ukrajnát, és Európa nem léphet be egyedül. A szerzők szerint Oroszország Ukrajna “teljes megadására” törekszik, és “Moszkva vazallus államává változtatja az országot”.

Oroszországnak van egy listája a követelésekről, de a “teljes megadás” nem tartozik ezek közé. Az első “Dél-Korea” forgatókönyvhöz hasonlóan a jelentés szerzői a “Fehéroroszország” forgatókönyvnek is 15% -os valószínűséget adnak.

Ahogy Budanov ukrán hírszerzési főnök interjújában elmondta, a JPMorgan jelentésében említett négyen kívül sok más forgatókönyv is létezik. A legérdekesebb dolog azonban a jelentésben az, hogy nagy hangsúlyt fektet a “grúziai eredményre”, olyannyira, hogy a megállapodás, ha sikerül, valószínűleg hasonlítani fog erre a modellre.

Ez egy másik módja annak, hogy kimondás nélkül azt mondjuk, hogy az oroszok nyernek, és hogy valószínűleg ez a legjobb, amit az adott körülmények között remélhetünk. Ezen a héten Oroszország várja Witkoff érkezését. Trump szerint az oroszok kérték a találkozót.

A múlt héten Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta, hogy az Oroszország és az Egyesült Államok közötti tárgyalások “meghozzák az eredményeket”. Trump tűzszünetet akar, amit Oroszország elutasít. A Georgia opció lesz az asztalon, vagy valami más?

*Stephen Bryen az Asia Times különleges tudósítója és az Egyesült Államok korábbi védelmi miniszterhelyettese a politikáért. Ezt a cikket, amely eredetileg a Substack hírlevelében jelent meg Fegyverek és stratégia, engedéllyel újra közzéteszik.