Emmanuel Macron francia elnök a hétvégén elismerte: elképzelhető, hogy Ukrajna a béketárgyalások során kénytelen lesz tudomásul venni bizonyos területek elvesztését. Mint mondta, ez nem jelentené a másik fél szuverenitásának elismerését, csupán a katonai vereség tényszerű beismerését.

A francia államfő hozzátette: egyetlen ország sem fogadhat el ilyen áldozatokat, hacsak nem kap cserébe garanciákat arra, hogy a megmaradt területe biztonságban lesz. Macron szerint éppen ez volt a koalíció legutóbbi tárgyalásának központi témája: hogyan lehet Ukrajnának olyan biztonsági garanciát adni, amely tartóssá és „igazságossá” teszi a békét.

Macron emlékeztetett arra is, hogy több nyugati ország hajlandó katonákat küldeni Ukrajnába a konfliktus lezárása után – nem a frontvonalba, hanem háttérfeladatokra: kiképzésre, logisztikára, biztonsági jelenlétre. Hozzátette, a részleteket Washingtonban egyeztetik Donald Trump amerikai elnökkel, ahol Zelenszkij mellett a főbb európai vezetők is megjelennek.

Kibújt a szög a zsákból

A sorok között olvasva világosan látszik, mi Macron és az „Agyhalottak Koalíciója” valódi szándéka. Ha Ukrajna hivatalosan nem mond le a kelet-ukrajnai területekről, azok a nemzetközi jog értelmében továbbra is Ukrajna részei maradnak. Ez biztosítja a Nyugat számára a jogi alapot ahhoz, hogy nyitva hagyja a háború kérdését.

A nyugati katonák először csak kiképzési és háttérfeladatokkal érkeznek, de ezzel párhuzamosan az európai hadiipar teljes gőzzel dolgozik. 3–5 év alatt megteremtik annak feltételeit, hogy egy újabb, sokkal szervezettebb háború indulhasson Oroszország ellen. A sikerhez viszont elengedhetetlen, hogy Ukrajna NATO-szintű amerikai garanciákat kapjon.

Emlékezzünk arra, hogy Berlinben, Londonban és Brüsszelben egyre nyíltabban beszélnek arról: az európai haderőt fel kell készíteni egy nagy háborúra Oroszországgal szemben. A közvélemény sokáig értetlenül állt az EU militarizációja előtt, hiszen nyilvánvaló, hogy Moszkva nem készül megtámadni Európát. Most világossá vált: nem védekezésről van szó, hanem támadó stratégiáról.

Ezért nem akarják lezárni az ukrajnai háborút! Az imperialista elitnek szüksége van a casus bellire – egy jogi és politikai ürügyre –, amelyre hivatkozva a jövőben bármikor újraindítható a konfliktus. Ha minden készen áll majd, elég lesz egy hamiszászlós provokáció, és a háború folytatódhat.

Az elmúlt három és fél év azt bizonyította, hogy az orosz medve nem adja sem olcsón, sem könnyen a bőrét. Éppen ezért az időhúzás a Nyugat legfontosabb fegyvere: katonai előkészületek, ipari kapacitásépítés, a közvélemény formálása, a fenntartott szankciók… Macron nyilatkozatával lehullt a lepel: a béke nem cél, csak taktikai szünet egy újabb háború előtt.