Manfred Weber az Európai Néppárt európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője. Ez a legnagyobb képviselőcsoport az EP-ben, de közel sincs az abszolút többséghez. Az EP eleve nem egy hatalmi szerv, senkinek szuverenitása nem ered onnan, az Európai Bizottságé és annak elnökéé bizonyosan nem. Habár lopakodva, az EP egyre nagyobb hatalmat szerzett meg, pontosabban a benne a többséget adó két pártcsalád a néppártiak és a szocdemek. Manfred Weber ennek a koalíciónak a tetejéről osztja az észt és akar Európa vezetője lenni.
A baloldalnak ez a szocdem formája éppen teljes eltűnésben van, tehát elég hosszú ideje az EPP fújja a passzátszelet az EP-ben, a legteljesebb sötét alkukat kötve a különböző liberális és baloldali progresszív csoportokkal. Ez azért lehetséges, mert az európai szavazópolgárok között már évtizedes divat, hogy a kontinens legostobább pszichopatáit szavazzák be az EP-be. Manfred Weber ennek a hullámnak a tetején akar Európa (még csak nem is az EU) istencsászára lenni. Német, vagyis bajor a szerencsétlen, már majdnem osztrák ugyebár, az a lelki típus, aki 1933 végén vacillált volna azon, hogy az SS-ben vagy az SA-ban csináljon-e karriert. Manfred interjút adott a Bildnek a napokban. Ez nem egy bonyolult újság, magyarul a Tisza-szavazók szellemi szintjére szabottnak mondhatjuk.
Manfred Weber olyan európai haderőt akar, amelyet nem korlátoz tagállami vétó
Az EU megosztott, tehetetlennek tűnik, mintha csak a pálya szélén állna. Ez az a szerep, amelyet az EU-tól elvár? – kérdezte az újság és Weber ezt válaszolta erre:
Nem töltjük be azt a szerepet, amelyet én szeretnék. Először is, a korunk nagy kérdéseiben – vagyis Putyin, Kína vagy gazdasági kérdések – még mindig nem beszélünk elég egységesen. És bosszant, hogy ezekben a kérdésekben továbbra is minden állásfoglaláshoz egyhangúlag kell dönteni. Ezért függünk Viktor Orbántól, aki sajnos tetszése szerint rángat bennünket, és újra és újra blokkol minket. Másodszor: gazdaságilag egységesek vagyunk az euróval és a belső piaccal. Katonailag azonban nem. Katonailag gyengék vagyunk. Az amerikaiaktól függünk, és ezt Trump jelenleg kihasználja, például a vámok kérdésében. Ezért van szükségünk az európai védelmi pillérre, hogy szuverén módon garantálhassuk biztonságunkat.
Az közismert, hogy Webernek komoly Orbán becsípődése van, hiszen “doktorminiszterelnökúr” intézte el, hogy a Weberhez hasonlóan német és agresszív nőszemély legyen az Európai Bizottság elnöke helyette. Nem jókedvéből tette ezt, ez volt a választék, vagy Angéla ostoba barinője, az Ursula, vagy az addigra már rendesen elhitleresedett Manfréd.
Amíg az EU elfogadhatóan működött nagyjából a tízes évek elejéig, valóban nem tűnt olyan rossz ötletnek egy olyan európai katonai erő, amely a kontinens határain kialakuló konfliktusokat az amerikaiak nélkül is tudja kezelni egy bizonyos határig. Csak azt felejtettük el, hogy az EU rendkívül nagy mennyiségben tartalmaz németeket, akiknek az a mániájuk, hogy az európai népeket segédcsapatként használva megtámadnak olyan birodalmakat vagy szövetségi rendszereket amelyek aztán nyomira verik őket velünk együtt. Függetlenül attól, hogy az USA-nak mekkora szerepe van az orosz-ukrán háború kirobbantásában, most jelenleg ott tartunk, hogy a németek, angolok, franciák akarnak háborúzni az oroszokkal. És Manfredék ezt nem is titkolják egyébként, nyíltan készülnek egy Oroszország elleni háborúra, mert az oroszok meg akarnak támadni minket. Amikor Manfred európai szuverenitásról beszél, akkor arra gondol, hogy a segédnépek csapatai a német hadsereg alárendeltségében vesznek részt abban a hadjáratban, amelynek keretében a németek megbosszulják az 1942 és 1945 között történteket. Csak szólok, hogyha megszűnik a tagállami vétó, akkor a németek a kényszerrel létrehozott európai védelmi erőt ott vetik ahol ők akarják.
Bizony feleim, a németek fognak sorozni nálunk is, ha Manfred terve valóra válik. Miután némi adminisztratív különbséggel ez kétszer megtörtént nálunk már az előző évszázadban, szerintem nem kellene azzal áltatnunk magunkat, hogy a németek megváltoztak. Sok minden nem változott, a geopolitikai viszonyok például nem, és a németek sem lettek kedvesebbek. Én még ismertem a dédnagyanyám testvérét, aki az első világháborúban harcolt, találkoztam olyan paraszt bácsival 1983-ban, akinek a kezét ’18-ban lőtték el. Nagyapám meg megjárta a Don-kanyart. Nem voltak ezek a háborúk olyan régen. Az ilyen Manfred-félék csinálták azokat is, Adolf nem történelmi anomália, hanem a német elmebaj egy általános manifesztációja. Manfred is csak egy átlagos német diktátorcsíra, aki bármire képes.
A cikk elején felvéstem, hogy mennyi joga is van arra, hogy Európa sorsát formálja. Csak a németek szavaztak rá, a pártjának alig több mind kéthetede van az EP-ben, csak egy frakcióvezető, aki kikopott a német belpolitikából. Semmilyen jogforrás nem ad neki hatalmat felettünk, mégis úgy viselkedik, mintha parancsolhatna nekünk. Német.
Abban a genderkárosultaknak igaza van, hogy Németországban három nem van. Abban az országban ugyanis mind a nők, mint a férfiak el tudnak hitleresedni. A harmadik nem ott a “hitler”, arra fluid egy csomó német. Manfrednak a tranzíciója már megvolt, a Hitler bajusz már ott serken a szakálla alatt. Manfred karriercélja nyilván az, hogy az eljövendő Európai Birodalom vezetője legyen, ha lehet, akkor istencsászári minőségében. Az ilyesmihez persze győztes háború kell, amit Manfred egy európai haderővel akar megvívni az oroszok ellen. Ő maga mondja, hogy csak Orbán Viktor vétója áll a nagyívű tervei útjában, amelyek még Kína megrendszabályozását is tartalmazzák. A kis realista.
