Volt nekem egy szerkesztő barátom, aki azzal vigasztalt bennünket a redakcióban, amikor agyunkra ment már az LMBTQ-propaganda, hogy nincs semmi baj, gyerekek, csak kötelező ne legyen. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy túlságosan optimistán nézett a jövőbe. Ma már ő is azzal keresi a kenyerét, hogy azt vizslatja, keltünk-e gyűlöletet teszem azt az azonos nemű párokkal szemben, amikor cikkeinkben, műsorainkban őszintén hangot adunk több millió honfitársunk véleményének, és kikérjük magunknak, hogy minden áron a gyerekeinken akarnak gyakorlatozni a másság lánglelkű prófétái.
De sokkal rémisztőbb, hogy ma már valóban az az érzése az embernek, bizonyos körökben nem elég az elfogadás, kötelező ajnározni is a világ sokszínűségének letéteményeseit. Interjú készült például a Budapestre készülő és kinevezésére váró új cseh nagykövettel. Rögtön az elején, hangsúlyos helyen és terjedelemben azt tartotta a legfontosabbnak a világ elé tárni, mennyire fontosak számára az LMBTQ-közösségek, milyen nagy hangsúlyt helyez majd magyarországi munkája során is az ő problémáikra, hogyan támogatja majd őket. Meg kell hagyni, ejtett azért pár szót a cseh–magyar kapcsolatokról is.
Tömény volt már minden józan gondolkodású ember számára David Pressman amerikai nagykövet gesztusrepertoárja is, hiszen egy háború tőszomszédságában, többféle válsággal fenyegetett időkben kelti rendszeresen azt az érzést, mintha számára nem létezne nagyobb feladat, mint megszerettetni azokkal is az azonos neműek egymás iránti gerjedelmét, akik ettől undorodnak. Most pedig jön cseh kollégája, aki biztos nagyon fel volt háborodva Orbán Viktor azon kijelentésén, miszerint ők átálltak, idézett szavai viszont azt mutatják, megint a magyar kormányfőnek lesz igaza. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az itt állomásozó diplomaták szinte mindegyike kiállt a pride lassan egész évet betöltő eseménysora mellett, nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy diplomáciai körökben kötelező az LMBTQ-propaganda tevékeny támogatása, különben könnyen a homlokán találja a renitens nagykövet a homofób bélyeget.
Azt se feledjük, hogy az Európai Bizottság beperelte hazánkat a gyermekvédelmi törvény miatt, és beavatkozóként az Európai Parlament mellett tizenöt tagország is csatlakozott az ellenünk folytatott lejárató hadjárathoz. Olyan evidenciákat tesznek jogi csűrés-csavarásuk tárgyává, hogy a szülő felelős-e gyermeke szexuális neveléséért, vagy rá kell bíznia egy-két szalajtottra, aki azt sem tudja, fiú vagy lány. Képtelenek megérteni Európa balliberális elitjében, hogy embermilliók toleranciája, elfogadóképessége addig terjed, hogy Isten és a jog előtt az LMBTQ-közösségek tagjai is egyenlőek. Következésképpen sem tettel, sem szóval, sem mulasztással nem sértjük őket, de ezt a viselkedést irányunkban is elvárjuk. Vegyék tudomásul, hogy aki szerint meg kell mutatni a gyerekeknek, hogy másként is lehet szeretni, élni, idejekorán fel kell őket erről világosítani, mert attól nem válik senki meleggé, és nem történik vele semmi, hogy a világot megismeri, az több millió édesanyába és édesapába rúg bele, akik ezt egyáltalán nem akarják, és nem így gondolják. Ezzel pedig olyan negatív érzéseket, már bocsánat, de akaratlan gyűlöletet keltenek bennünk ezek a propagandisták, hogy az nehezen elviselhető a keresztény kultúrkörben.
Ezért a szeretet jegyében legyen köztünk egyetértés: nem kötelező! És ne is legyen!
Forrás:Magyar Nemzet
