Egyedülálló és hiánypótló konferenciát szervezett a Védett Társadalom Alapítvány, amelyen – csatlakozva számos közelmúltbeli kezdeményezéshez –, együttgondolkodásra kérte és közös cselekvésre ösztönözte az élet- és gyermekvédelem területén tevékenykedő magyar civil szervezeteket és személyeket. A délelőtti, életvédelmi modulok ismertetése után a délutáni, gyermekvédelmi részről számolunk be, amely három előadást és két, Antal-Ferencz Ildikó újságíró által moderált kerekasztal-beszélgetést foglalt magában, többek között Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal és Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutatóval.

KItaláljuk vagy MEGtaláljuk magunkat – a tét az identitás

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita a tőle megszokott lendületes és nehéz téma ellenére is vidám, könnyed stílusban beszélt arról, hogy még egy háborús helyzetnél is nagyobb veszélyt jelentenek a kívülről irányított emberek, hiszen “szellemileg irányítva válunk csavargóvá”. Mint mondta, az önazonosság kialakulásának és megszilárdulásának három szintje van: a mag-identitás (éntudat-önértékelés), a nemi identitás (fiú vagyok-e vagy lány) és a személyes eszmény (ki vagyok én). Mint mondta, mindenkiben benne van a vágy arra, akivé szeretne válni, ezt kell megtalálni és erre kell igent mondani, mert ez az “én legboldogabb formája”. Nagy szabadságunk van ebben, amellyel jól kell tudni élni, és amellyel bizony sokan visszaélnek – figyelmeztetett.

Ezek után részletesen kifejtette az említett identitási szintek kialakulásának folyamatát, és a felmerülő zavarok, hiányok következményeit. Például, a mag-indentitás alakulása 0-3 éves korra tehető, az anya-gyermek kötődés, azaz az ősbizalom kialakulása határozza meg; ennek feltétele pedig az osztatlan figyelem és a ráhangolódás. Ha az ún. jól-lét időszakában olyan pozitív tapasztalat éri a gyermeket abban, hogy léte önmagában értékes, akkor az begyökerezik – az önértékelés ugyanis tükörből épül, vagyis kell egy másik ember, aki kinézi ezt belőlünk. A biológiai nem – amely a születés előtt eldől – kialakulása a magidentitás “testet öltésével” történik meg, s ma már azt is tudjuk, hogy minden nem versenyhelyzetben, hanem kiválasztással, egymásra hangolódással (a petesejt választja ki a számára legmegfelelőbb hímivarsejtet) történik. A természettel szembemenni nem jó ötlet, az 1%-os rendellenességet nem érdemes összekeverni a renddel – figyelmeztetett. A nemi identitás alakulása 1-1,5 éves korban kezdődik, amikor a gyerek ráeszmél, majd rátapad a vele azonos nemű szülőre és elkezdi őt utánozni – s mindez folytatódik az óvodás-kisiskolás ún. látens szakaszban; tanulás, érzelmi és szerepazonosulás, mesék, filmek, képek, tapasztalatok révén. A serdülőkorban még mindig “puha” nemi identitásról beszélünk, amikor a kamasz azt erotizálja ami benne idegen, általános zavartságérzés, élménykényszer, lázadás, figyelemfelkeltés jellemzi. A fiatal felnőtt nemi identitásának alakulását tehát a nevelés és a környezet egyaránt komolyan befolyásolja – foglalta össze.

Előadása második felében az apa/anya-kapcsolatban szerzett sérülések (megélt kötődési sérülések, illetve kielégítetlen érzelmi szükségletek) következményeiről beszélt, amelyek a saját nemük felé terelhetik a fiatalokat, s amelyek ellen ki kell építeni a „védelem bástyáit” – mint például a dolgok néven nevezését (ne engedjük szótáraink átírását), az életkornak megfelelő szexuális jellegű tájékoztatást, az azonos nemű szülőhöz való kötődés és a női-férfi természetes nemi identitás erősítését, a korai szexuális tapasztalatok késleltetését, valamint az olyan igazságok kimondását, minthogy férfinak és nőnek születtünk, illetve nem létezik homoszexuális gén; a nemükre nem jellemző érdeklődést mutató gyermekekre pedig fokozottan és egyénileg oda kell figyelni. Előadását most is munkásságának mottójával zárta: a nevelés az élet szolgálata.

A gender, transzgender-ideológia nyomában

Dr. Ujlaki-Győri Anna elárulta, hogy két témában szokott előadásokat tartani: pornó és gender-transzgender ideológia; ezúttal az utóbbit elemezte rendkívül érdekfeszítő és hiánypótlóan átfogó előadásában, ahol először olyan mai jelenségeket villantott fel, mint például a konverziós terápiák fokozatos betiltása (az azt folytató szakemberek börtönbüntetése Kanadában öt év, Franciaországban két év), a Disney vállalat gyermektartalmak LMBTQ-irányvonalúvá formálása és legújabb mesefilmjének homoszexuális csókjelenete, a Discovery streaming szolgáltatásának legújabb Drag Generation című műsora; majd hazai eseményként megemlítette a Magyar Pszichiátriai Társaság tudománytalan állításokat tartalmazó állásfoglalását és az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának arra reagáló állásfoglalását. Ezután bemutatta a gender-elmélet kialakulásának folyamatát: a test és lélek elválasztásától, a biológiai kötöttségek ignorálásától és az emberi természet tagadásától a konstrucionalizmuson, a feminizmus második-harmadik hullámán és a posztmodern relativizmuson át a nemi szerepek megkérdőjelezéséig, az alternatív nemi irányultságok (homoszexualitás), az alternatív nemi szerepek (transzgender, queer) előtérbe kerüléséig, valamint a gender, s legvégül a biológiai nemiség non-bináris (spektrum) jellegének hangsúlyozásáig.

Az előadó beszélt a transzgenderizmusról, amely során a rossz testbe születettség (hamis) jelenségét a mainstream 10 év alatt megkérdőjelezhetetlen igazsággá tette, miközben továbbra is rengeteg a szakmai kérdés a nemi diszfória kialakulása és kezelése körül, amit jellemzően öndiagnózissal állapítanak meg, azaz nincs egy diagnosztikai rendszer, ami alapján a szakember azt megállapíthatná, mégis a terápiában megerősítik a pácienst a nemi identitászavarában (és közben betiltanak minden nemi identitászavart megkérdőjelező terápiás tevékenységet), miközben köztudott, hogy a nemi diszfóriával küzdő fiatalok 80-95%-ának magától rendeződik (rendeződne) a helyzete. Az átalakulási folyamat fázisainak (szociális alakítás után pubertás-blokkolók, majd ellentétes nemi hormonok szedése; utóbbiak egy életre sterilizálják az illetőt) és trendjeinek (korábban főleg kisfiúknál volt megfigyelhető, ma már tömeges a tinilányoknál is, s ebben nagy szerepe van a közmédiának és az intenzív érzékenyítésnek, melynek eszközei a pénz, a lobbi, a normalizálás és érzékenyítés) ismertetése után – Szabados Ádám protestáns teológus munkájára hivatkozva – bemutatta a gender-és transzgender ideológiának több száz éve megágyazó meghatározó eszméket is. Ezek: a humanizmus és a természet-szabadság harca; Darwin és a természet folyamatos változása; Marx és társadalom átformálása; Nietzsche és a posztmodern igazságnélküliség; Freud és a vágyak elfojtása; Reich és a szexuális forradalom; Sartre és az egzisztencializmus, valamint a feminizmus második és harmadik hulláma (de Beauvoir és Buthler). Szólt Money, a gender fogalom 1955-ös bevezetőjének hírhedt ikerkísérletéről is, és kifejtette: mindezek hatására a közgondolkodás mára gyökeresen megváltozott, a meleg- és transzjogok immár emberi jogi kérdésekké formálódtak, s ugyanaz az amerikai elnök, amely 2008-ban a házasságot még egy férfi és egy nő kapcsolatának tartotta, öt év múlva már elfogadta a melegházasságot, a család fogalmába pedig a tengerentúlon ma már beleértik a poliamor és a transzházasságokat is. Magyarországon ma még preventíven foglalkozhatunk a melegházasság, a nemi identitás-zavar kezelésének kérdésével – zárta beszédét, kérve a közönséget: képviseljék az igazságot szeretetben, amíg lehet, hiszen az szabaddá tesz.

Ideológia versus tudomány

A kerekasztal-beszélgetés első részében a tudomány képviselőit ért nemzetközi és hazai támadásokról volt szó, a másodikban az oktatás és a szülők elérése terén zajló gender-érzékenyítésről. Prof. Dr. Bagdy Emőke  klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta arról mesélt, hogy bár nagyon rosszul estek neki a Meseország mindenkié című könyv kapcsán megfogalmazott szakmai állásfoglalása miatti támadások, különösen a fejlődéspszichológiát tőle tanuló tanítványai ellene szóló aláírásgyűjtése, és általánosságban nagyon zavarja a Magyarországot is elérő szakmai megalkuvás folyamatosan növekvő szintje, de az ideológiai harcok helyett ő inkább a jövő építésére szeretne koncentrálni. Ezzel kapcsolatban elárulta: egy ideje azon dolgozik, hogy létrejöjjön egy “a világ állásától függetlenül kialakított, keresztény lábon álló, megfelelő nevelési elvekkel és szemlélettel, a nemi identitás kérdésére nem beszűkített, nem szélsőségesen átszexualizált, hanem a normalitás medrébe terelt, azaz tudományos eredményekre és gyermeknevelési tapasztalatokra alapozott” továbbképzés pedagógusok és szülők számára, amely elképzelése szerint a mai legégetőbb problémákra reagálna holisztikus szemlélettel – ezért nagyon örült, amikor a beszélgetésen is résztvevő Szekeres Éva pedagógus megkereste őt emiatt és közösen elkezdtek szövetségeseket gyűjteni az ügy érdekében. Mint mondta, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, Prof. dr. Trócsányi László elvileg támogatja az ötletet, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora Fekete Károly püspök úr viszont konkrétan, írásban már felkérte őt, hogy mindezt létrehozza, de mivel ehhez ő kevésnek érzi egyedül magát, ezúton is felajánlja tudását, idejét, hogy bármilyen szerepben ebben részt vegyen – gesztusát a résztvevők tapssal üdvözölték.

Későbbi megszólalásában felhívta a figyelmet a tiniket célzó online tartalmak, a média és a kortársak rendkívül erős hatására; valamint arra, hogy pszichológus és pszichiáter kollégái feladva szakmaiságukat, meghajolnak egy felsőbb ideológiai parancs előtt, ezért ahelyett, hogy az okokat kutatva kiderítenék a nemi diszfóriás esetek valós mozgatórugóit és visszavezetnék a gyerekeket a biológiai nemükhöz, megerősítik őket zavaraikban. Hozzátette: teszik mindezt úgy, hogy tudják, mert tanulták (csak legfeljebb a szülők nincsenek tisztában vele), hogy tízéves korig ún. önismereti zárlat van: nincs saját véleménye magáról, azt kizárólag a számára fontos, ún. tekintélyszemélyek visszajelzéseiből rakja össze, ezért is képtelen magáról (beleértve a nemiségét) felelősen dönteni, hiszen egyszerűen még nem tart ott fejlődéspszichológiailag. Számomra bűncselekmény, ha egy szakember nem a szakmaetikai kódexet követi és nem a kliens érdekeit tartja szem előtt, hiszen például gyakran előfordul, hogy a gyerekek nemváltással csak több figyelmet próbálnak elérni a kortársaik között – hangsúlyozta. Nyissuk ki a teret, ahol a gyermekeinknek szüksége van támogatásunkra – szólított fel, hozzátéve: ebben csak egy vonal a genderkérdés, hiszen a nemi identitás összetevője egy sokkal nagyobb gyermeknevelési „csomagnak”, ezért a gyermekeinket érintő veszélyeket és megoldásokat egy tágabb perspektívában kell végiggondolkodni és nem hagyni, hogy „a gender-propaganda felfaljon minket”.

Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa egy Magyarországra is beszivárgott amerikai tudományos vitán keresztül mutatta be azt a jelenséget, amikor mindent, ami a progresszíveknek nem tetszik, áltudománynak minősítenek: például megkövetelik, hogy egy tudományos munka lektorált folyóiratban jelenjen meg, de ha az eredmény nem tetszik, akkor közlik, hogy az illető módszertana nem volt megfelelő, vagy az illető áltudós, esetleg a lektorálási folyamat volt hibás. Említett egy tudóst, aki szerintük megsértette a szociológia “szent projektjét”, miszerint ők egy egyenlőbb és szabadabb társadalomért dolgoznak, azaz nem pusztán objektív tudósok, hanem politikai céljaik vannak, amiket persze nem vallanak be. Sokatmondó, hogy a viszonylag konzervatív közgazdaságtudományban 3:1-hez, a mérsékeltnek mondható politikatudományban 5:1, az egyértelműen progresszívnak tartott antropológia-szociológia-pszichológia terén pedig 20:1-hez a baloldali tudósok túlsúlya. Ez az a tudományos közeg, amiben dolgoznak azok is, akik mindezzel szembemennek, s bár nálunk nem ennyire súlyos a helyzet, de mivel minden pénz Nyugatról jön, és mindenki aki érvényesülni akar oda megy ki, ha nem felel meg ennek a narratívának, hátrányt szenved – magyarázta, majd moderátori kérdésre megerősítette: Angliából „vizsgálódni” készülnek a magyar reparatív terápiákkal kapcsolatban.

Dr. Hal Melinda klinikai szakpszichológus, közgazdász, a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja, az MCC Mindset Pszichológia Iskola Test és Lélek Műhelyének műhelyvezetője szerint elképesztően gyorsan jutott el a társadalom után a tudományig a genderideológia mögött álló lobbi által gerjesztett konfliktus (zaklatás). Felhívta a figyelmet arra, hogy miközben a biostatisztika objektív, az abból levont következtetések már nem feltétlenül azok, és sok esetben az utóbbiba csúszik be az a bizonyos hiba/üzenet, amelyet ugyan valóban alátámaszt a statisztika, de az túlmutat rajta. Ezért a szakértő legnagyobb problémát abban látja, hogy az ún. tudományos transzfer (amikor megpróbálják a társadalom számára elérhetővé és érthetővé tenni a tudományos eredmények), már kizárólag a következtetéseken alapszik. Másik problémaként említette, hogy bizonyos országokban ezt a témát már kutatni sem lehet, gyakorlatilag egyetlen gender-kutatás sem kap etikai engedélyt, így a lehetőségét is elveszik annak, hogy olyan adatbázisokat újra elemezzenek akár teljesen új módszerekkel is, amelyek korábban nem feltétlenül voltak jól elemezve. Mint mondta, teljesen etikátlan folyamat zajlik a tudományos világban, s ha az etikusságot nem tartjuk meg, “fluid” kereteket közé kerül a tudomány (is), amit szerinte egyébként el is vár ez a fajta ideológia és nyomás. Szólt arról is, hogy ahelyett, hogy sarokba szorítva próbálunk reagálni és rendszerint az utolsó utáni pillanatban kondítjuk meg a vészcsengőt, arra kellene törekednünk, hogy megfordítsuk a folyamatot, és társadalmi szinten mi lépjünk előbb. A ma jellemző késői reakció szerinte célja is a társadalmi gondolkodás átformálásához szükséges (de a tudománynak és hatékony intervencióknak teret nem adó) időhúzásra játszó ideológiai nyomásgyakorlásnak. Ennek eredményeként például a konverziós terápiák helyett pszichoterapeutaként sok országban legfeljebb támogatni tudják a klienseket, nem szabad vele konfrontálódniuk, nem végezhetnek hatékony terápiákat.

A szakember elárulta azt is, hogy az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja (melynek ő is tagja) ún. ellen-állásfoglalása után ő is nagyon komoly zaklatásokat kapott, kollégák részéről is, de ettől függetlenül nem hátrál(nak) meg. Óriási előrelépésnek tartja, hogy a tudomány nevében sokan merték kritizálni az eredeti MPT-állásfoglalást és támogatták az ellen-állásfoglalást, melynek eredményeként lehetett beszélgetni a témáról, és egy olyan záradék került az eredeti állásfoglalásba, melynek célja a közvélemény vagy a média nyomása alól a tudományos térbe visszaterelni a vitát. Ismertette, hogy az MPT által kiadott Psychiatria Hungarica című lap közölni fog egy tudományos vitát, azaz több álláspontot, szerzőt és lektort a témában. Mint mondta, a kérdésben a kollégákat is szükséges edukálni, ugyanakkor elismerte: a tudományos vitát ezzel nem fogják tudni lezárni, az mindaddig itt lesz velünk, amíg azok a tudományos eredmények nem tudnak megérkezni, amelyek egyértelműsítik a nyitott kérdéseket, ezek azonban szerinte az említettek miatt egyelőre nem várhatóak; de addig is, a tudományos transzparencia biztosításával tudnak vitázni és továbblépni, például a kliensek hatékony intervenciójának kérdésében.

Szekeres Katalin pedagógus, aki testvérével együtt részt vett a az ELTE Tanító és Óvóképző által meghirdetett “Szexuális nevelés születéstől serdülőkorig” online és ingyenes kurzuson; melynek tapasztalatait egy kilenc részes sorozatban és a “Van másik út” című gyermekvédelmi sorozat részeként egy videobeszélgetésben osztották meg a Védett Társadalom Alapítvány (VDTA) blogján, amelyből kiderül, hogy miként próbálják bevinni a gender-ideológiát a pedagógusokon és a szülőkön keresztül az oktatásba és a mindennapi életbe. Mint mondta, az önellentmondásokkal és csúsztatásokkal teli kurzusnak vitathatóak a céljai és a tematikája, amelyben folyamatosan keveredik a normális és abnormális (például része a különböző, egyenértékűnek tartott szexuális orientációk bemutatása, a család fogalmának relativizálása, a nemi sztereotípiák és gender-nonkomform gyerekek kiemelése, a nemváltás valódi okainak és problémáinak elhallgatása, az ajánlott irodalom súlyos egyoldalúsága, a meghirdetett szakmai semlegesség és politikamentesség hiánya), ezért a képzést összességében 1/3 részben jó, 2/3 részben elfogadhatatlan tartják, így a közoktatásban nincs helye. (Megjegyzés: a VDTA és a CitizenGo most közös kampányban kéri, hogy ne indítsák újra ezt a kurzust.)

Faragó Renáta, a CitizenGo kampányfelelőse arról beszélt, hogy milyen belső és külső nyomás nehezedik Magyarországra az élet- és családellenes lobbik tekintetében, illetve milyen kísérletek történtek a gender-ideológia óvodás-iskolás tananyagokba helyezésére. Felszólalása során említette a Labrisz Egyesület “Még mindig tabu?” című 48 oldalas tanári kézikönyvét is (amely órai ötleteket, képzésre alkalmas feladatokat tartalmaz a középiskolai pedagógusok számára és amely keresztény-ellenes, illetve a családi életre nevelés kerettantervét nyíltan heteroszexistának, homofóbnak és transzfóbnak tartja), az egyre felkapottabb transznemű vloggereket (akiknek százezres nézettségűek a videóik vannak, amelyek nem teljesen spontán üzenetek fiataloktól fiataloknak, hanem az LMBTQ-lobbi által megtervezett és kitalált tartalmak), a Szabó Ervin Könyvtárban megtalálható „Micsoda család” című lapozókönyvet (amelyben azonos nemű szülőkről is szó van), a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által működtetett Yelon nevű szexedukációs oldalt (amelyen olyan állítások olvashatók: „a nemi identitásunk a legkevésbé sem a biológiai nemünkkel áll összefüggésben”,„elsősorban nem az számít, hogy kinek milyen nemi szervei vannak, hanem az, hogy minek érzi magát”).

Szekeres Éva pedagógus utalt Prof. Dr. Bagdy Emőke előremutató gondolataira és a vele elkezdett közös munkára, s ennek kapcsán kiemelte: a megtévesztettekkel kell párbeszédet folytatni, viszont azokkal nem érdemes, akik úgy gondolják, hogy “akinél a hatalom, annál az igazság”, és ezért teljesen igazságtalanul és tudománytanul támadják a másként gondolkodókat, “mi pedig védekezünk és magyarázzuk a kitűnő bizonyítványunkat, miközben nekünk hozzájuk hasonlóan, proaktívan, akár támadóan, de nem aljas módon kellene működni, és létrehozni egy olyan képzést, amelyben a gender-téma a megfelelő helyére kerül”. Mint mondta, ennek részei lennének többek között a korlátlan és ellenőrizetlen internet-használat (net-függőség), az online pornó (beleértve a szextinget, internetes pedofíliát), az online és valós életbeli zaklatás (beleértve a szexuális bántalmazást) valamint a növekvő serdülőkori alkohol, szer- és nikotin használat terjedése, illetve az (ön)veszélyes szexuális viselkedés következményei (beleértve az abortusz kérdését).

Van másik út – gendermentes felvilágosítás

A kerekasztal-beszélgetés során (melynek résztvevői szintén a VDTA blogon futó Van másik út című sorozat korábbi/leendő résztvevői voltak), megismerhettünk számos keresztény szemléletű családi életre nevelés illetve szexuálpedagógiai programot és azok legfontosabb, közös jellemzőit. Puskás Balázs gyermekvédelmi felelős, a Szent István Intézet vezető kutatója, aki Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes, a Boldogabb Családokért Családi Életre Nevelés (CSÉN) szakmai felelősét is képviselve beszélt a CSÉN-program céljairól, valamint az Átfogó Szexuális Nevelés (ÁSZN) eltérő céljairól: mint az általa írt kritikai tanulmányban megfogalmazta, az egyén tudáshoz való joga immár megelőzi a szexuális jólét és egészségmegőrzést. Makkné Kende Adrienn, a HDC Hungary magyarországi koordinátora, a TestTeo csapat tagjaként a II. János Pál pápa test teológiáján alapuló, Christopher West által írt könyvet feldolgozó, elsősorban lelkigyakorlatokon, de akár iskolákban is ismertetett TestTeo tananyag, illetve az egyes iskolákban elérhető, a gyermeket önbecsülésre, értékességre, szeretetre tanító Emberi Méltóság Tananyag kapcsán a másoknak való odaajándékozás öröméről beszélt.

A tizenegy gyermekes Muzslai Gábor és Etelka, a 2=1 Családsegítő és Házasmisszió Magyarország Alapítvány vezetői a keresztény alapú szexuális nevelés holisztikus szemléletéről fejtették ki véleményüket (melynek lényege, hogy az ember fizikai, szellemi és lelki lény, a szexualitás pedig az élet fontos, de csak egy része), ismertetve a Feketén-fehéren című könyvüket, amely segítséget nyúlt a szülőknek a gyermekek szexuális neveléséről a születéstől kezdve a felnőtté válásig, ezért témái nemcsak a szexualitásra vonatkoznak, hanem érintenek olyan látszólag távolabbi kérdésköröket is, mint például gyermek-szülő kapcsolat, az apai jelenlét, szoptatás, pornó, internetfüggőség, a családi összetartozás titkai, a jó vitatkozás és a határállítás szabályai. Sótonyiné Prevoz Cili, a Teenstar Magyarország Egyesület elnöke a szülők elsődleges nevelői szerepének (f)elismeréséről, az együttműködés, a szexuálpedagógiai programokba való bevonásuk fontosságát emelte ki, valamint azt, hogy nagyon fontos a programokat mindig az adott célcsoportra (helyszín, korosztály, aktuális problémák) szabni, és hozzájuk interaktívan, az oktatók saját élményeinek őszinte megosztását is feltételező, élménypedagógia megközelítéssel, valós problémakezelési technikákat is tanítva közeledni.

Dr. Márkus Bernadett cikluskövetés-oktató megerősítette, hogy a hit (keresztény értékek) és a tudomány egymást nem kizárja, hanem támogatja szexuális nevelés terén is, példaként bemutatva a Katolikus Szeretetszolgálat Természetes gyermekáldás című projektjének honlapját, a cikluskovetes.hu-t, amely a Magyarországon személyes oktatással elsajátítható termékenységtudatos cikluskövetési módszerek (Billings, Creighton, FEMM Health és Sensiplan) és az abban képzett oktatók, valamint az ún. helyreállító vagy oki orvoslást (NaPro Technológia, FEMM Health és NeoFertility) alkalmazó orvosok „gyűjtőhelye”. Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora elárulta: nekik először azt a kérdést kellett megválaszolniuk, hogy kell-e hatnia egy főiskolai intézménynek a tágabb társadalmi környezetre, és miután igent mondtak rá („ki kell lépnünk és Isten arcát meg kell mutatnunk mindenkinek, nemcsak a hívőknek”), elindítottak egy nyitott akadémiai rendszerű előadássorozatot TestTeo konferencia címmel, majd egy TestTeo posztgraduális továbbképzést, jelenleg pedig több katolikus felsőoktatási intézménnyel azon dolgoznak, hogy 2022-ben elinduljon a CSÉN posztgraduális képzés, keresztény életre nevelés és családi életre nevelés modulokkal.

A moderátor azon utolsó kérdésére, hogyan lehetne ezeket a programokat közismertebbé és általánosan elérhetővé tenni, további együttműködéseket létrehozni és országos képzési programo(ka)t kidolgozni, közösen szerveződve létrehozni, a résztvevők a következő javaslatokat fogalmazták meg: ki kell használni ezt a „kegyelmi időszakot”, kilépni a keresztény körökből, közös stratégiát kidolgozni és abból további együttműködéseket létrehozni, személyes tapasztalatokat és saját példákat megosztani, a pedagógusokat és szülőket támogatni és képezni, összekapcsolódni az egészségüggyel, önkénteseket toborozni-képezni.

Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája

Az utolsó előadást Dr. Németh Henrik, a Védett Társadalom Alapítvány Védett Iskolahálózat vezetője tartotta, amelyben az általános negatív tendenciákkal (nem megfelelő egészségi állapot, iskolában töltött túl sok idő, a gyakori fizikai és mentális erőszak) szemben pozitív példaként mutatta be a gödi Búzaszem Iskolát, ahol mindennapos a szilárd emberi, nemi és nemzeti identitást adó néptánc, éneklés és hangszerhasználat, ahol rendszeresen imádkoznak és gyakran ünnepelnek, és ahol a nyolcadik osztályos kompetenciamérésen 2017-ben az országos átlagot jóval meghaladták.

Végül az elsüllyedt Titanic példájára utalva arra biztatott mindenkit: ne a meglévő mentőcsónakok körül tolongjanak, hanem építsenek újabb mentőcsónakokat.

Antal-Ferencz Ildikó,

szabadúszó újságíró

(Képek forrása: Batthyány Lajos Alapítvány)