Mit csinál majd nyolcszázezer súlyosan traumatizált, felfegyverzett ukrán katona, akinek egyik napról a másikra nem fizetik a zsoldját? Mi van, ha csak százezren elindulnak nyugat felé? – teszi fel a kérdést Horváth József, a szuverenitásvédelmi kutatóintézet vezetője.
Az Európai Unió vezető politikusai – például Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – az utóbbi időben többször is kijelentették, hogy Ukrajna EU-csatlakozásának folyamatát fel kell gyorsítani, és az ország akár már öt éven belül az unió tagja lehet. Az orosz-ukrán háború egyelőre nem ért véget, még tűzszünetet sem kötöttek, de Ukrajna egyébként sem lenne képes a csatlakozás feltételeit teljesíteni, hiszen szinte minden téren jobban el van maradva, mint pár tagjelölt ország, amely évek, évtizedek óta vár a felvételre. Ennek fényében mennyire lehet komolyan venni az ilyen kijelentéseket? Van bármi realitása Ukrajna EU-csatlakozásának?
Sajnos azt kell mondanom, hogy van. A németek, a franciák, a britek és valamilyen szinten a lengyelek is elszántak ebben a kérdésben. Létrejött az „elszántak koalíciója”, és ezek az országok nem csak abban értenek egyet, hogy Ukrajnát az „utolsó ukránig” támogatni kell az oroszok elleni háborúban, hanem a tekintetben is, hogy fel kell venni őket az unióba. Ebből a szempontból Brüsszelben és a maghatározó nyugati államokban a politikai elit úgy tűnik, hogy a kétszer kettő józanságával szembe menve is át akarja erőltetni azt, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen, és ezzel mintegy kifizetni azt, hogy ők egy virtuális orosz fenyegetéssel szemben „megvédik majd Európát”.
Az Európai Unió alapító szerződései lehetővé teszik egyáltalán, hogy egy háborúban álló országot felvegyen a tagjai közé?
Nem vagyok jogász, de azt tudom, hogy erre még sosem volt példa. Olyan sem létezik, létezett eddig, hogy felgyorsítják az uniós csatlakozás folyamatát. Az unió vezetése azonban igyekszik a szabályoktól függetlenül precedenst teremteni. Eddig is jó pár olyan területen beavatkoztak a nemzetállamok életébe, amelyhez nem volt joguk, mégis elkezdték megteremteni azokat az egyedi klauzúrákat, amelyeken keresztül később úgy tesznek, mintha az adott lépés teljesen természetes lenne. Még egy dolog van, amiről nem beszélnek Brüsszelben: ez egy csomag, és ebben a csomagban nem csak Ukrajna van benne, hanem Moldova is. Moldova felvételével egy újabb – bár jelenleg alvó – konfliktust importálna az EU, hiszen az ország egy része, Transznyisztria, orosz szakadárok által felügyelt terület.
Amennyiben az Európai Unió a békekötés előtt felveszi Ukrajnát, azzal – legalábbis jogi értelemben – maga is hadviselő féllé válik? Értelmezhető ez egyáltalán egy elméletileg gazdasági közösségként létrejött szövetség esetén?
Amennyiben cinikus akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ilyen bagatellnek tűnő részletekkel az uniós politikusok nem foglalkoznak. Ahogy azzal sem, hogy az utóbbi hónapokban milyen fejlemények történtek a hadszíntéren, és milyen teljesítménye volt az orosz hadseregnek. Márciusban az nagyjából kétszáz, áprilisban már közel négyszázat, májusban pedig ötszáz négyzetkilométert foglaltak el. Egyértelmű, hogy amennyiben ez így folytatódik, katasztrofális helyzet alakul ki fronton és a hátországban is hiszen mindeközben Ukrajna bejelentette, hogy fizetésképtelen.
Egyelőre senki sem tudja, hogy mikor lesz tűzszünet és béke Ukrajna és Oroszország között. Ön szerint a közeljövőben van erre esély?
Az idő szerintem túllépett ezen a kérdésen, ugyanis az ukrán titkosszolgálat épp a közelmúltban okozott nagyon fájdalmas veszteséget az orosz stratégiai bombázórepülőgépek felrobbantásával, ezért jelen pillanatban a tűzszünetnek semmi esélyét nem látom. Már csak azért sem, mert úgy tűnik, a jelenlegi ukrán vezetés nem érdekelt a tűzszünet megkötésében, hiszen akkor választásokat kellene tartani, amelyeken Zelenszkijnek semmi esélye nem lenne. Ergo ők felültek a brüsszeli vonatra, mert tudják, hogy addig vannak hatalmon, amíg az unió ad nekik pénzt, és addig ezt a háborút folytatni akarják.
Ön szerint amennyiben az orosz fél az említett ütemben halad előre, változtat a hozzáállásán az ukrán vezetés?
Ez esetben mindegy, mert összeomlik Ukrajna. Amennyiben a fronton minden így megy tovább, az ukránok számára hosszú távon fenntarthatatlan helyzet alakul ki. Amennyiben közben csatlakoznának az Európai Unióhoz, azt az orosz fél vélhetően egy agresszív üzenetként értékelné. A mi fenyegetettségünk pedig nagyságrenddel megnőne.
Magyarországra nézve milyen hatással lenne Ukrajna EU-csatlakozása?
Az ukrán kommunikáció az elmúlt évben kis túlzással másról sem szólt, mint hogy Magyarország nem szállít nekik fegyvereket, és ezért nem tudnak győzni. Mind a katonák, mind a hátországban élő civilek fejében azt a képet alakították ki, hogy mi akadályozzuk meg az ukrán győzelmet. Az mindegy, hogy közben humanitárius segítséget nyújtunk, üzemanyaggal, élelmiszerrel, gyógyszerekkel, elektromos energiával támogatjuk őket. ez nem áll össze a fejekben. Márpedig semmi esélyük, hogy fegyverrel vagy bárhogy másképp visszaszerezzék az oroszok által elfoglalt területeket, ezért a dühük esetleg felénk is fordulhat.
Mit reagálnának az oroszok, ha Ukrajna a jelen helyzetben csatlakozna és miben lenne más, ha a békekötést követően?
Még az is lehet, hogy az oroszok csak kérnének egy kávét. Tegyük fel, hogy megkötik a tűzszüneti megállapodást, elkezdődik – gyorsított ütemben – Ukrajna csatlakozása. Eközben ott van nyolcszázezer súlyosan traumatizált, felfegyverzett ukrán katona, akinek egyik napról a másikra nem fizetik a zsoldját. Lehet, hogy akkor nem az oroszoktól kell félnie Európának, mert hogyha csak százezren indulnak el nyugatra, hogy a jólétét megteremtse, olyan biztonsági fenyegetéssel szembesül, amelyet nem tudni, hogy képes lesz-e kezelni.
A miniszterelnök a napokban kijelentette, hogy az ukrán titkosszolgálat aktívan dolgozik, hogy Magyarországot lejárassa. Mennyire kell komolyan venni ezt a fenyegetést?
Az elmúlt napok, hetek magyarországi hírei azt támasztják alá, hogy az ukrán titkosszolgálat aktivitását nagyon komolyan kell venni. Az eddig részükről Magyarországon látott dezinformációs, destabilizációs törekvések, és nemrég Oroszországban végrehajtott akció is jelzik, hogy nőtt a fenyegetettségünk. Magyarországot egyfajta ellenségként rajzolták fel az ország nyugati horizontjára. Ennek fényében nem zárhatjuk ki azt sem, hogy olyasmi akciót hajtanak végre, amit az orosz stratégiai bombázókkal szemben másfél év előkészítés után sikerrel kiviteleztek. Ezt a hosszú és profi előkészítést tekintve nekünk is nagyon résen kell lennünk a következő hónapokban.
Ukrajna meg merné lépni ezt egy NATO-tagország ellen?
Lord Palmerston híres mondatát parafrazeálva azt tudom mondani, hogy Ukrajnának nincsenek barátai, Ukrajnának érdekei vannak. Igen, szerintem meg mernék tenni, és még azt is el tudom képzelni, hogy több NATO-tagállam kárörvendve nézné.
Maradjunk annál, hogy Ukrajna „mindössze” a magyarok lejáratására törekszik. Mi lenne ezzel a céljuk?
Az egyszerű válasz, hogy Magyarországot meg akarják büntetni, a részletesebb pedig, hogy szeretnének egy olyan kormányt hatalomban tudni, ami szembe fordulnak a jelenlegi békepárti, szuverenista politikával, és az unió nemzetállami kereteit szétfeszítő szövetségi rendszert hoznának létre, mert ebben látnák a lehetőséget, hogy megtörjék a velük szembeni ellenállást.
