Tizenhét ország részvételével kezdődött meg Olaszországban a NATO éves nukleáris hadgyakorlata. Moszkva szerint az ilyen manőverek nem segítik az európai feszültség csökkentését, míg az észak-atlanti szövetség és több tagállama a hiteles elrettentés fenntartásának szükségességével indokolja a műveletet. Eközben Litvániában már az atomfegyverek telepítését tiltó alkotmányos rendelkezés eltörlését készítik elő, az Egyesült Államok és Oroszország között pedig február óta nincs hatályban átfogó stratégiai nukleáris fegyverzetkorlátozási egyezmény.

Október 13-án megkezdődött a NATO Steadfast Noon elnevezésű éves nukleáris elrettentési hadgyakorlata, amelyet idén Olaszországban tartanak. A tervek szerint október 23-ig tartó manővereken 17 tagállam vesz részt, szemben a tavalyi 14-gyel. A gyakorlat átfogó mérete azonban a NATO szerint nem változott jelentősen.

A műveletek során több tucat harci és támogató repülőgép, köztük nukleáris fegyverek hordozására is alkalmas típusok vesznek részt a különböző feladatok végrehajtásában. Valódi nukleáris fegyvereket nem használnak, a katonák elsősorban a bevetési eljárásokat, a logisztikai támogatást, a kommunikációt és a szövetséges erők együttműködését gyakorolják.

A Steadfast Noon a NATO évek óta rendszeresen megtartott hadgyakorlata, az idei esemény azonban a korábbinál feszültebb európai biztonságpolitikai környezetben zajlik.

Moszkva bizalmatlan

Oroszország brüsszeli diplomáciai képviselete már október 9-én reagált a NATO bejelentésére. Az orosz nagykövetség közölte, hogy tudomásul veszi a szövetség tájékoztatását, miszerint a hadgyakorlat rendszeres jellegű, és nem jelent fenyegetést Oroszországra.

Moszkva ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a manővereket olyan helyzetben rendezik meg, amikor a NATO Oroszországot tekinti az euroatlanti biztonság legjelentősebb fenyegetésének.

A diplomáciai képviselet szerint ilyen körülmények között a nukleáris gyakorlat nem járul hozzá a kontinensen kialakult feszültség mérsékléséhez, hanem a NATO azon nukleáris politikájának részét képezi, amelyet Oroszország régóta ellenez.

Az orosz fél jelezte azt is, hogy figyelemmel követi a hadgyakorlat eseményeit.

Moszkva aggodalmai nem kizárólag az olaszországi manőverekhez kapcsolódnak. Az orosz vezetés rendszeresen kifogásolja az amerikai nukleáris fegyverek európai állomásoztatását, valamint azt, hogy az Egyesült Államokkal közösen egyes NATO-tagállamok légiereje is részt vesz a nukleáris elrettentési feladatokban.

Oroszország saját nukleáris elrettentési rendszerét eközben szintén fejleszti, és Belaruszban is állomásoztat taktikai nukleáris fegyvereket. A két fél katonai tervezésében tehát egyaránt meghatározó szerepet játszik a nukleáris képességek fenntartása.

A NATO szerint az elrettentés őrzi meg a békét

A NATO vezetése másként értelmezi a Steadfast Noon jelentőségét.

Mark Rutte főtitkár szerint a hadgyakorlat célja annak biztosítása, hogy a szövetség nukleáris elrettentő képessége hiteles, biztonságos és hatékony maradjon. Álláspontja szerint ez a béke megőrzését, a katonai kényszerítés megakadályozását és az esetleges agresszió elrettentését szolgálja.

A szövetség hangsúlyozta, hogy az eseményt hosszú idővel korábban tervezték meg, nem kötődik közvetlenül a jelenlegi nemzetközi válságokhoz, és nem irányul egyetlen konkrét ország ellen sem.

Nassima Barrows, a NATO nukleáris politikáért felelős igazgatója külön is igyekezett megnyugtatni Moszkvát. Szerinte a gyakorlat rendszeressége és előre bejelentett jellege éppen a félreértések és a téves katonai helyzetértékelések elkerülését segíti.

A NATO ugyanakkor saját biztonsági dokumentumaiban Oroszországot nevezi a szövetség biztonságára jelentett legjelentősebb közvetlen fenyegetésnek. Ezt elsősorban az Ukrajna elleni háborúval, az orosz nukleáris képességek fejlesztésével és a Moszkvának tulajdonított európai hibrid műveletekkel indokolja.

A katonai szövetség álláspontja szerint a felkészültség demonstrálása nem az eszkaláció, hanem annak megelőzése érdekében szükséges.

Olaszország, Németország és Finnország is megszólalt

A gyakorlat házigazdája, Olaszország szintén hangsúlyozta az esemény rendszeres jellegét.

Guido Crosetto olasz védelmi miniszter október 12-én emlékeztetett arra, hogy országa korábban már hat alkalommal rendezte meg a Steadfast Noon hadgyakorlatot, különböző politikai összetételű kormányok idején. Közölte, hogy kész a parlament előtt is beszámolni a műveletekről, és hangsúlyozta: a gyakorlaton nem alkalmaznak valódi nukleáris fegyvereket.

Németország három Tornado harci repülőgépet küldött Olaszországba a bücheli légibázisról. Berlin részvétele az úgynevezett nukleáris megosztási rendszerhez kapcsolódik, amelyben egyes európai NATO-tagállamok megfelelően felkészített repülőgépekkel és személyzettel járulnak hozzá az amerikai nukleáris elrettentéshez. A fegyverek békeidőben amerikai ellenőrzés alatt maradnak.

Finnország idén törzstisztekkel vesz részt a hadgyakorlaton, szemben a tavalyi évvel, amikor harci repülőgépeket is küldött.

Antti Häkkänen finn védelmi miniszter szerint a nukleáris elrettentés hitelessége Finnország biztonságának is alapvető eleme. Helsinki ugyanakkor minden alkalommal külön mérlegeli részvételének formáját, és idén a törzstiszti közreműködést tartotta megfelelőnek.

Finnország szeptemberben a francia kezdeményezésű európai nukleáris elrettentési együttműködéshez is csatlakozott, de jelezte, hogy békeidőben nem kíván atomfegyvereket befogadni saját területére.

Litvánia már az alkotmányát is módosítaná

A nukleáris elrettentés körüli vita egyik legérdekesebb fejleménye Litvániában történt.

A litván parlament október 6-án első szavazáson támogatta annak az alkotmányos tilalomnak az eltörlését, amely megakadályozza tömegpusztító fegyverek és külföldi katonai bázisok telepítését az ország területére.

A litván védelmi minisztérium szerint a változtatás célja, hogy Vilnius szükség esetén a NATO teljes elrettentési eszköztárára támaszkodhasson.

Az alkotmánymódosítás azonban még nem lépett hatályba. A végső szavazást 2027. január 12-re tervezik, és egy esetleges módosítás sem jelentené automatikusan amerikai atomfegyverek litvániai telepítését.

Oroszország szempontjából mindenesetre érzékeny kérdésről van szó, hiszen Litvánia közvetlenül határos a kalinyingrádi orosz exklávéval.

A francia és brit nukleáris elrettentés helyzete szintén változik. Párizs továbbra is önálló nukleáris döntéshozatalt tart fenn, és nem vesz részt a NATO nukleáris tervezőcsoportjában. Emmanuel Macron ugyanakkor márciusban kezdeményezte a francia elrettentés európai dimenziójának erősítését, amelynek keretében Németországgal is szorosabb együttműködés indult.

Lejárt az utolsó nagy amerikai–orosz egyezmény

Az európai nukleáris biztonság szempontjából azonban a hadgyakorlatnál is jelentősebb fejlemény, hogy 2026. február 5-én lejárt az Egyesült Államok és Oroszország közötti Új START-egyezmény.

A megállapodás többek között 1550-ben korlátozta a két ország egyenként telepített stratégiai nukleáris robbanófejeinek számát, és felső határt szabott a stratégiai hordozóeszközöknek is. A szerződés ellenőrzési rendszere már korábban meggyengült, a lejáratával azonban a jogilag kötelező korlátozások is megszűntek.

Vlagyimir Putyin 2025 szeptemberében azt javasolta, hogy Moszkva és Washington további egy évig önkéntesen tartsa tiszteletben a szerződés központi mennyiségi korlátait, amennyiben a másik fél is így jár el.

Donald Trump kormányzata ezzel szemben egy szélesebb fegyverzetkorlátozási rendszer kialakítását szorgalmazza, amelybe Kínát is bevonná. A Fehér Ház szeptember végén, Trump és Hszi Csin-ping találkozóját követően ismét megerősítette ezt a célkitűzést.

Peking egyelőre elutasítja, hogy a jóval nagyobb amerikai és orosz nukleáris arzenállal azonos korlátozásokat vállaljon.

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) 2026-os becslése szerint Oroszország mintegy 5420, az Egyesült Államok 5042, Kína pedig 620 nukleáris robbanófejjel rendelkezik, a leszerelésre váró készleteket is beleszámítva.

Moszkva ugyanakkor azt is szeretné, ha egy jövőbeli biztonsági megállapodás figyelembe venné Franciaország és Nagy-Britannia nukleáris képességeit. A nyugati szövetségesek szerint ezek önálló, az amerikai és orosz arzenálnál lényegesen kisebb erők, ezért kezelésük nem azonos a két legnagyobb nukleáris hatalom közötti korlátozások kérdésével.

Az elrettentés és az eszkaláció közötti határ

A Steadfast Noon körüli vita jól mutatja, mennyire eltérően értelmezi ugyanazokat a katonai lépéseket Oroszország és a NATO.

Moszkva a nukleáris képességek demonstrálásában a bizalmatlanság és a katonai nyomásgyakorlás erősödését látja, míg a NATO szerint éppen a hiteles elrettentés csökkenti egy közvetlen katonai összecsapás valószínűségét.

Mindeközben a fegyverzetkorlátozás korábbi intézményes keretei meggyengültek, az atomfegyverrel rendelkező országok többsége pedig korszerűsíti nukleáris arzenálját.

A SIPRI szerint a világ kilenc nukleáris hatalma 2026 elején összesen mintegy 12 187 robbanófejjel rendelkezett, és a katonailag felhasználható készletek ismét növekedtek.