Kedves Éva!

Láttam ma a Facebookon, hogy hogyan reagáltál arra a hírre, hogy a hétvégén az egyik kórházban nem lehetséges a szülés. Azt kérdezted kommentedben, hogy ugye, azért a szívhangot meghallgatják.

Tudom Éva, hogy szeretsz engem. Én is szeretlek. Nem vagyunk egy világnézeten. Nem is foglak győzködni arról, hogy az ember Isten képmása, rajongva szeretett teremtménye. Tudom, te nem hiszel Istenben. De el szeretnék mondani egy történetet neked a gyermekemről. Ennél meggyőzőbb istenérvem nincs a számodra.

1996 márciusában lelkileg adoptáltam egy általam ismeretlen magzatot. Ez azt jelentette, hogy minden nap imádkoztam érte. Akik erről a lehetőségről beszéltek nekem, két nagyon fontos dolgot rögzítettek. Az egyik, hogy bár én nem tudom, hogy kinek az életben maradásáért könyörgök, Isten tudja. A másik, hogy Isten csodát tesz abban a családban, ahol valaki vállalja a lelki örökbefogadást.

1996 augusztus közepén megerőszakoltak. Amikor októberben az orvos kijelentette, hogy állapotos vagyok olyan boldogság töltött el, mint még addig soha. Ez azonban addig tartott, amíg ki nem léptem a rendelő ajtaján. Ekkor fölsajdult bennem, hogy édesanyám ezért bántani fog.

A közvetlen környezetemből szinte mindenki azt mondta, hogy ennek a babának nem szabad megszületnie. Az Alfa Szövetség azonban mindenben segített, különösen sokat Gerencsér Dóra. A barátaim közül is sokan segítettek, de így is nagyon keményen kellett harcolnom a babám életéért.

1997 májusában megszületett Klári. Császármetszéssel jött a világra. Édesanyámnak mutatta meg a nővér először. És az én nem várt gyermekem, mit tett? A nővérke ezt kérdezte: Tetszett látni, mosolygott? Édesanyámra mosolygott. Ettől fogva elfogadta negyedik unokáját is.

Mit gondolsz Éva, kiért imádkoztam annyit? Ki volt az a vészhelyzetben lévő magzat, akinek az életéért annyit fohászkodtam? A saját gyerekem.

És hogy jön ez a szívhanghoz? A keresztények és ateisták között régóta megy a kommunikációs háború a magzati életről és a nők jogairól. Felesleges nekem bármit hozzátenni ehhez a vitához. Csak arra kérlek, hogy egyszer gondolj bele, mekkora annak a valószínűsége, hogy egy lelki adoptáló nőt megerőszakolnak, és egy élet megfogan a méhében. Számomra az első pillanattól világos volt, hogy meg fogom szülni Klárit. És hallottam a szívhangját. És ez segített. Nem lehet nem szeretni egy kiszolgáltatott embert, akinek ver a szíve.

Szeretettel:

Piroska