Lengyelországon keresztül menekülő elkövető, ukrajnai indítóbuli, a felelősség tologatása, morgolódó Németország. Pár héttel azt követően, hogy Orbán Viktor tusványosi beszédében felhívta a figyelmet az Északi Áramlat kapcsán zajló vizsgálatok abszurditására, máris elkezdett tisztulni a kép. A legújabb magyarázatok szerint az ukrán vezetés képtelen volt uralni a saját katonai egységeit, a következmények pedig Németország Ukrajna-politikáját is alapjaiban befolyásolhatják.

„Azt, hogy szó nélkül hagyjuk az Északi Áramlat fölrobbantását, hogy maga Németország szó nélkül hagyja a saját tulajdonában álló vagyontárgyával szemben – nyilvánvalóan az amerikaiak irányításával – végrehajtott terrorcselekményt, és erről egy hangot nem mondunk, nem vizsgáljuk, nem akarjuk tisztázni, nem akarjuk jogilag fölvetni, éppen úgy, mint Angela Merkel lehallgatásánál sem cselekedtünk helyesen, amit Dánia segítségével hajtottak végre, szóval ez nem más, mint a behódolás aktusa.” A fenti mondat Orbán Viktortól hangzott el július 27-én, Tusnádfürdőn. 

Érdekes, hogy mindössze néhány héttel később úgy tűnik, a tisztázási folyamatok mégis elindultak, vélhetően nem függetlenül a magyar miniszterelnök világszerte élénk visszhangot kiváltott beszédétől.

A Wall Street Journal most terjedelmes cikkben tárta fel az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantását. A legújabb „félhivatalos” értelmezés szerint a robbantást ukrán katonák követték el 300 ezer dolláros „magánfinanszírozással”, méghozzá annak ellenére, hogy a holland, a német és az amerikai titkosszolgálatok is előre tudtak a Zelenszkij ukrán elnök által is elfogadott tervekről. 

Az amerikai lap szerint volt is próbálkozás a CIA részéről a robbantás elkerülésére, és Zelenszkij is meggondolta magát, majd kiadta a művelet leállítását célzó utasítást, jóllehet, ha minden igaz, csak szóban. Az ukrán hadsereg akkori vezetője, a jelenleg Ukrajna londoni nagyköveteként szolgáló Valerij Zaluzsnij ugyanakkor a legújabb narratíva szerint nem fogadta el főnöke utasítását. 

Zaluzsnij ugyanakkor tagadta és színtiszta provokációnak nevezte a lap kérdésére az érintettségéről szóló híreket. Az újság megjegyzi azt is, hogy az oroszok szerint a német vizsgálatok eredményei „a Grimm mesék szintjén lévő” kitalációk.

A Wall Street Journal írása szerint egy 2022-es „győzelmi buliban” merült fel először néhány ukrán katona részéről a gázvezeték felrobbantásának terve. A későbbi elkövetők egyike nem is rejtette véka alá, hogy a cél nem kizárólag az orosz pénzszerzés nehezítése volt, hanem az is, hogy így egyfajta monopóliumként csak Ukrajnán keresztül lenne lehetséges a vezetékes orosz gázszállítás Nyugat – így hazánk – irányába. Ebben az értelmezésben tehát mégis lehet az oroszokkal üzletelni, de csak az ukránok részvételével.

Szintén figyelemre méltó, hogy az amerikai újság cikke szerint az immár két éve zajló német vizsgálatok során számos bizonyítékot gyűjtöttek be az ukrán akcióról, így például e-maileket, mobil- és szatelliten zajló telefonos kommunikációk adatait, vagy éppen ujjlenyomatokat és DNS-mintákat.

Szintén érdekes fejlemény, hogy lengyel médiumok szerint a robbantásban érintett egyik ukrán állampolgár a Varsó közelében található Pruszków településen élt, a sajtó egy része meg is találta őt ott. A német hatóságok a lengyel kabinet segítségét is kérték az ügyben, de a liberális Die Zeit című lap szerint a Tusk-kormány még maga sem tud döntést hozni a kérdést illetően, mivel sokan a gázvezeték felrobbantását hősies tettnek tartják Lengyelországban. Az ukrán Vlagyimir S. időközben a lengyel–ukrán határon keresztül elhagyta az országot, mivel a nemzetközi elfogatóparancs ellenére a lengyel határvédelem nem tartóztatta fel őt.

Mindeközben a Wall Street Journal megállapítja, hogy a német vizsgálati eredmények negatívan hathatnak Kijev és Berlin viszonyára, pedig utóbbi „biztosította a pénzügyi és katonai segítség nagy részét” Ukrajna számára. Emiatt akadnak is olyan német politikusok, akik nagyvonalúan eltekintenének az ukrán érintettség további firtatásától, hogy ne kerüljön veszélybe Ukrajna háborús támogatása a hazai közvéleményben. Egy név nélkül nyilatkozó német tisztviselő egyenesen arra utalt az amerikai lapnak, hogy a robbantás olyan szintű támadás, amely elegendő lenne a NATO kollektív védelmi klauzulájának életbe léptetésére. Csakhogy mindezt egy olyan országgal szemben kellene meglépni, „amelyet masszív fegyverszállítmányokkal és sok milliárddal támogatunk”.

A Wall Street Journal is felhívja a figyelmet arra a nyilvánvaló tényre, hogy az európai gázárak az egekbe szöktek a robbantást követően. Végső soron – bárki is követte el az akciót – annak árát részben a magyarok fizették meg.