Nemrég zajlott a CPAC Hungary, a világ legjelentősebb konzervatív rendezvénye, melyet csaknem öt évtizedes történetében először rendeztek Európában, ráadásul Magyarországon. Megjelent a konzervatív politikai és médiavilág számos nagyágyúja, a vezérszónok pedig Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke volt. A megszólalók közül sokan méltatták országunk természeti és épített szépségeit, és többen a XXI. század (ideológiai) szabadságharcosainak nevezték a magyarokat.

Az American Conservative Union (Amerikai Konzervatív Unió) Conservative Political Action Conference nevű (Konzervatív Politikai Akciókonferencia) rendezvényének magyar társrendezője az Alapjogokért Központ volt. Az egyházi vezetők áldása, továbbá Szánthó Miklósnak, az Alapjogokért Központ főigazgatójának és Matt Schlapp-nek, az Amerikai Konzervatív Unió elnökének köszöntője után Tucker Carlson következett. A legnépszerűbb amerikai konzervatív tévés újságíró videóüzenete fejezte ki őszinte sajnálatát, hogy nem tudott eljönni ebbe a „szabad, tisztességes és gyönyörű országba, amely óvja a saját népét, családjait és természeti szépségét”.

Orbán Viktor miniszterelnök köszöntötte a konferencia résztvevőit, külön kiemelve a volt cseh elnököt, Václav Klaust, mint „Európa intellektuálisan legbátrabb emberét, aki még mindig a legfiatalabb és legfrissebb köztünk“. A magyar kormányfő beszélt arról, hogy 2002-ben, a választási vereség után a Fidesz-KDNP nem törődött bele a helyzetbe, nyolc éven át „tégláról téglára harcoltak és építkeztek“, népmozgalmat és szellemi ellenállást szerveztek, majd 2010-ben visszatértek. „A recept elkészült; a progresszív dominancia ellenszerét kikísérleteztük akár egy laboratóriumban, de már levetettük a köpenyt, beadtuk a negyedik dózist, a beteg teljesen meggyógyult” – mondta, majd hozzátette: a recept nyílt felhasználású s épp úgy 12 pontból áll, mint a ’48-as magyar szabadságharcosoké.  „Legjobban úgy járulhatok hozzá a rendezvényhez, ha elmondom, hogyan győztük le többször is a kommunistákat és a liberálisokat, s miként vált Magyarország a konzervatív és keresztény értékek bástyájává” – mondta a kormányfő, majd felsorolta a tizenkét pontot. Első pont: a saját szabályaink szerint kell játszani, azaz nem szabad elfogadni a mások által kínált utat, mert „aki az ellenfelei szabályai szerint játszik, az veszíteni fog”. Második pont: nemzeti konzervativizmus a belpolitikában, azaz „gyámolítani kell az egyházakat és támogatni a családokat, hiszen belőlük épül fel a nemzetünk”.

Szerinte a progresszívek Achilles-sarka az, hogy vágyálmaikat akarják a társadalomra kényszeríteni, de „ez a veszély számunkra esély, hiszen az emberek a fő témákban nem szeretik a lázálmokat, s nekünk a választók oldalán kell maradni”. Harmadik pont: nemzeti érdek a külpolitikában, azaz a nemzet az első, érdekalapú külpolitikára van szükség, ami sokszor nem könnyű. Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban kijelentette: Magyarország elítéli az agresszort és segíti a megtámadottat, „de Magyarországot a NATO és a magyar honvédség védi meg, és nem Ukrajna”. Negyedik pont: legyen médiánk, hiszen „az eredményeket csak akkor tudjuk bemutatni, ha van hol, mert a modern nyugati média a baloldali állásponthoz igazodik, és már az egyetemeken is ezt tanítják”. A kormányfő szerint a republikánus médiumok nem veszik fel a versenyt a demokratákéval, „egyedül Tucker Carlson barátom veszi fel a harcot”. Ötödik pont: le kell leplezni az ellenfeleink szándékát. Orbán szerint a média szükséges, de nem elégséges, tabudöntögetőnek kell lenni, s már azelőtt napvilágra hozni, mire készül a baloldal, mielőtt megtennék. A legnagyobb tabudöntögetőnek Donald Trumpot nevezte, magyar példaként pedig a gyermekvédelmi törvényt és népszavazást hozta fel. Hatodik pont a gazdaság. A miniszterelnök így fogalmazott: a baloldal elvont eszmék szerint akarja működtetni a gazdaságot, de ez csapda, azt kell tenni, ami a választópolgárok többségének hasznos. Mint korábban többször is elhangzott tőle: „Velünk azok is jól járnak, akik nem ránk szavaztak, velük azok is rosszul, járnak, akik rájuk szavaztak”, majd hozzátette: az emberek előre akarnak jutni az életben, s ha egy kormány ezt nem tudja szállítani, akkor bukásra van ítélve.

Hetedik pont: ne szoruljunk ki a szélre, hiszen „az emberek egyik szélsőségből sem kérnek”. Nyolcadik pont: mindennap olvassunk, mert „a bonyolult dolgok megértésére és átadására a könyv a legjobb eszköz”.

A kilencedik pont: legyen hited, mert „a hit hiánya veszélyes: aki nem hiszi, hogy lesz egyszer végelszámolás, azt gondolja, bármit megtehet”. Bátorítsuk erre a fiatal konzervatív politikai növendékeket – szólított fel, elárulva, hogy eleinte neki sem volt fontos, de megtanulta: „ha nem hiszünk, nem maradunk meg”. Tizedik pont: keress barátokat. Orbán Viktor szerint miközben ellenfeleink végtelenül egységesek, a konzervatívok a legkisebb témán is képesek összeveszni egymással, így nem csoda, hogy az ellenség bekeríti őket. „Fontosak a szellemi nüanszok, de ha nyerni akarunk, akkor a közös pontokat kell keresni, nem a különbségeket”– magyarázta, és példaként említette, hogy bár az illegális migrációval kapcsolatban Magyarország nem ért egyet Vatikánnal, mégis a legfontosabb szövetségesünk több kérdésben. Tizenegyedik pont: építs közösségeket, ugyanis „nincsen konzervatív politika működő közösségek nélkül; minél magányosabbak az emberek, annál többen szavaznak a baloldalra”. Tizenkettedik pont: építs intézményeket, mert ezekre van szükség a sikeres politikához, hiszen „az intézmények velünk maradnak, míg a politikusok jönnek-mennek”. Mint mondta: az egész világ hatalmasat változott, s míg korábban a kommunisták keletről érkeztek, „soha nem gondoltuk volna, hogy Nyugatról térhetnek vissza”, s nem kívülről, hanem belülről veszélyeztetnek, hiszen ugyanazok az arctalan, ideológiailag képzett emberek ülnek Washingtonban és Brüsszelben is, akik „el akarják törölni a nyugati életformát”. Fel kell vennünk a harcot, de csak együtt és szervezetten lehetünk sikeresek – hangsúlyozta, utalva arra, hogy 2024 sorsdöntő év lesz: választások lesznek az Egyesült Államokban, parlamenti választások Európában. „Csak meló van és csinálni kell” – búcsúzott a kormányfő.

Eduardo Bolsonaro videóüzenetében elmondta: „a CPAC azért fontos, mert a konzervatívoknak nincs sok médiája, vita-helye, és ez egy remek lehetőség arra, hogy bázisa legyen vitáknak arról, hol tartanak a konzervatívok, felidézzük a múltat és hagyományainkat, és előre nézzünk”. Mint mondta, Magyarországon, Brazíliában és néhány más országban kiemelten erősek a konzervatívok, de az igazságot mindenkinek, mindenhol el kell mondanunk, mert „ott, ahol erre van lehetőségünk, minden vitát megnyerünk”.

A csütörtöki „Istenben bízunk” blokk első, és talán a CPAC legnagyobb hatású felszólalója volt Vaclav Klaus, Csehország volt elnöke és miniszterelnöke, aki az ukrán háborút teljességgel igazságtalannak nevezte, amely hatalmas, felfoghatatlan károkat okoz, az etatizmus és az állami beavatkozás előretörését és a piac háttérbe szorulását hozza, ezért, mint mondta, a konzervatívoknak háborúellenesnek kell lenniük. A magyar országgyűlési választások eredményét nagyon pozitívnak nevezte, szerinte Magyarország mutatja, hogy a konzervatív győzelem még lehetséges, és ez inspirálja az összes többi országot. Kifejtette: a jelenlegi, többé-kevésbé szocialista világ egy anarchisztikus woke-progresszióval, arrogáns eltörlési kultúrával és a genderforradalom bűntetteivel párosul, s ez épp az ellentéte annak a világnak, amit ő korábban építeni akart. Úgy vélte, a CPAC Hungary rendezvényen hallott beszédek optimisták, de nem szabad naivnak lenni. Feltette a költői kérdést: mindez azért történt-e, mert a konzervatív eszmék kiüresedtek, alkalmazhatatlanok és ezért meg kell újítanunk őket vagy csak vissza kell térni hozzájuk; majd így válaszolt: elég visszatérni hozzájuk, de szerinte ez már önmagában is forradalmi lépés lesz, s nem csak azért, mert ellenségeink nagyon erősek, hanem azért is, mert a konzervatív oldalon is sok a probléma és a következetlenség.

Meglátása szerint a konzervatív gondolkodók passzívak maradtak a kommunizmus bukása után, naivan elfogadták Fukuyama nézeteit, és ok nélkül hittek benne, hogy eszméik nyerhetnek úgy, hogy nem hirdetik őket. Mint mondta, a csatát a gondolatok és az intézetek terén is elvesztettük, főleg Európában, majd nyolc pontban felsorolta, szerinte ez hogyan történt: az emberi jogok jelszava alatt és a polgárjogok neve alatt a szabadság visszaszorult, a helyét jogok vették át; a pozitív jogok eszméje polgári vallás lett; elterjedt az „NGO-izmus”: a meg nem választott,  nyomásgyakorló csoportok nyernek a parlamenti demokrácia helyett; agresszív környezetvédelem nyomja el a józan észt és a konzervatív gazdasági gondolkodást; a nemzetállam hívei többé-kevésbé feladták a harcot; a nyugati társadalom elszakadt kulturális és történelmi gyökereitől; a biológiai törvényszerűségeket tagadják, a genderforradalom átalakította a nőt és férfit; új erkölcs és új viselkedés veszi át a konzervatív értékek helyét. Következésképpen, a nemzetállam már nem alkotója a nemzetközi ügyeknek, hanem európai intézmények dolgoznak az uniformitás elérésén, hogy az európai embert homo sorosensusszá, Soros-emberré alakítsák. Ezek után felszólította a hallgatóságot a védekezésre, arra hivatkozva, hogy a Nyugatot meg kell védeni szellemi ellenfeleitől. Inaktivitásunk a nyugati civilizáció végét jelentheti; nem szabad elkövetni még egyszer azt a hibát, amit a rendszerváltások után követtünk el – állította az egykori államfő, aki szerint nem csak ő érzi azt, hogy fordulóponton állunk, sokan gondolják azt, hogy aktívan kell képviselnünk elődeinktől örökölt eszméinket: Végül kifejezte abbéli reményét, hogy a konferencia is ennek a változásnak lehet a kezdete.

Mike Waltz kongresszusi képviselő videóüzenetében elárulta: 21 évig volt ún. zöldsapkás (különleges alakulatnál szolgáló) katona, s most kongresszusi képviselő. Korábban több kommunista rendszer ellen is fegyverrel harcolt, járt többek között Kínában, Oroszországban, Kubában, Venezuelában; most pedig a szabadságharcot Washingtonban folytatja azzal, hogy elkötelezetten ellenáll az ideológiai agymosásnak. Emlékeztetett: több mint százmillió áldozata volt a kommunista önkényuralmi rendszereknek; több mint bármely más elnyomó rendszernek. Eközben kevesen tudják, hogy a mai fiatalok 30%-a kedvezően gondolkodik a kommunizmusról, mert megvezették őket, nincsenek ilyen irányú tapasztalataik. Ezért ő támogatja azt a törvénytervezetet, mely a kommunizmus embertelenségeit bevezetné az iskolai tananyagba, mert szerinte „nagyon tiszta megértés kell minderről”.

A blokk utolsó részében panelbeszélgetést hallgathattunk Kovács Istvánnak, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatójának moderálásában, vendégei Jerzy Kwasniewski, az Ordo Iuris elnöke, Alvino-Mario Fantini, a The European Conservative főszerkesztője és Eugene Kontorovich, a Kohelet Policy Forum igazgatója voltak. Kwasniewski Budapestet a konzervatív újjászületés fővárosának nevezte, Fantini elárulta: második otthonának tekinti, Kontorovich pedig kiemelte, hogy Izrael sokat tanul Magyarországtól és szerinte nem véletlen, hogy itt zajlik az első európai CPAC, hisz Magyarország a kommunizmus elleni küzdelem egyik élharcosa.

Fantini szerint az igazi választóvonal a konzervatívok és a progresszívek között a transzcendensben való hit; Kontorovich szerint a baloldali ideológiák csak pótvallások. Kwasniewski szerint az istenhit a szabadság és méltóság forrása, ez „stabilizálja létünket és biztonságunkat, és aki ezeket nem fogadja el, az más forrást keres”, ami jellemzően ember alkotta, így akár meg is változtatható – szerinte ez a fő különbség a konzervatívok és a balliberálisok között. Fantini szembeállította az autoriter és totalitárius rendszereket, szerinte az előbbit „nem szeretjük, de idővel demokráciává fejlődhetnek”; Kwasniewski megjegyezte: milyen jó, hogy erről itt gondolkodhatunk, hiszen 40-50 évig ideológia-vezérelt rendszerben éltünk, s abban a családon belüli erőszak fő oka az alkohol volt, azóta viszont az Isztambuli Egyezmény ezt a kérdést is gender-alapúvá változtatta. Fantini szerint az ideológiai megközelítés egyik oldalról sem helyes, és ma már a multikulturalizmus és a multilateralizmus is ideológiává, azaz imádat tárgyává vált, amiről azt hiszik, hogy megoldják a világ problémáit. Az egyetemek és a média ideológia-vezéreltségével kapcsolatban egyetértettek abban, hogy semlegesnek és függetlenek kellene lenniük. Fantini szerint a lehető legnagyobb teret kellene adni a vitáknak, tabu témákat is érinteni, és hiánypótló feltáró munkát kellene végezni arról, hogy honnan származnak és hova tűnnek el az úgynevezett „sötét pénzek” a baloldalon. Kwasniewski megerősítette: a bizalom Istenben egyben azt is jelenti, hogy hiszünk a kutatás és a gondolkodás szabadságában.

Antal-Ferencz Ildikó,

szabadúszó újságíró

(Kiemelt képünkön Szánthó Miklós)