Budapesten utaztam az autóbuszon, amikor egyszer csak figyelmes lettem egy beszélgetésre. Nagyon erős férfihang beszélt, és belehallgattam. Egy pap mondta el, hogy egy belügyes hogyan faggatta a hatvanas évek valamelyikében. Azt mondta neki a második kihallgatáson, hogy holnap olyat fog mondani, amitől megsemmisül. Eljött a holnap és azt mondta neki a rendőr, hogy tudják és újsággal megíratják, hogy 100 nője volt. A pap erre megkönnyebbülten felsőhajtott, majd azt mondta: „Ezt senki nem fogja elhinni. Ki az a férfi, akik képes 100 nőt boldoggá tenni?”. Mire a rendőr: „De lelki értelemben.” „Jó, akkor írjon inkább kétezret!” – válaszolta az ártatlanul megvádolt. „Kétezret?” – kérdezett a százados. „Igen – mondata a pap – vasárnaponként nagyjából 2000 nő hallgatja a prédikációimat és mind boldogabban megy haza mint, ahogy jött.”

Ne féljetek!

Ezt a történetet azért meséltem el, mert most egy sorozatot kezdünk meg, melyben a keresztény egyházak és a kommunisták viszonyát mutatjuk be. A sorozat címe azért Perről perre, mert a szocialista állam módszere 46-tól nagyjából 72-ig ugyanaz volt: koncepciós pereket folytattak le vallásukat gyakorló emberek ellen. A vád rendszerint a szocialista államrend megdöntésére való szövetkezés volt és ez egészült ki mindig valami mással. A perek nagytöbbségében katolikusok voltak az elítéltek.

Több hullám

Sokan gondolták, akik Istenben reménykedtek, hogy 1956 után már nem lesznek egyházi perek. De voltak. Volt egy újabb hullám a hatvanas években – és még 72-ben is voltak eljárások. Az ezekben meghurcoltak ugyan jogi elégtételt kaptak a rendszerváltás után, de nem ez a fő jutalmuk. Hogy mi lesz az, amit Istentől kapnak, csak sejteni tudjuk, de egy biztos, mind mártírok voltak…

Fehér vértanúság

Azok a hívő férfiak és nők, akiket sokszor kegyetlen kínzások után hamis vádak beismerésére kényszerítettek, majd börtönben sínylődtek, fehér vértanúk voltak. Nagyon sokat szenvedtek, de éltethette őket, amit Pál apostoltól tanultak. „Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az egyháznak javára.” (Kol1, 24)

A csodák egész sora

A börtönből haza tért laikusok és klerikusok közül nagyon sokan már akkor derűsek és kiegyensúlyozottak voltak, amikor még sejteni sem lehetett, hogy rendszerváltás lesz. Ha egy pszichológus megvizsgálta volna őket, lehetetlennek nevezete volna a szabadultak szellemi állapotát. Ezért bátran állíthatjuk, hogy amikor majd perről perre megismerkedünk a fehér mártírokkal, akkor csodákra választottakról beszélhetünk. Ezért írjuk boldogan ezt a sorozatot.

Írta:
Rákóczi Piroska