Putyin figyelmeztetése a nyugati csapatok telepítésével kapcsolatban rámutat Európa jelentéktelenségére
Az időzítés minden. Miután a (háborúzni) Hajlandók Koalíciója Párizsban összeült és megfogadta, hogy „a konfliktus véget érésének napján” biztonsági garanciákat nyújt Ukrajnának, Vlagyimir Putyin orosz elnök azonnal keresztbe tett a tervnek, kijelentve, hogy Moszkva minden nyugati csapatot „támadásra jogos célpontnak” fog tekinteni.
Bár a Koalíció a csütörtöki találkozón egységesnek tűnt, Putyin tudja, hogy ilyen baljós szavak csak tovább mélyítik a meglévő megosztottságot az EU-n belül.
🔶 Giorgia Meloni olasz miniszterelnök például éppen ezért ellenzi a nyugati békefenntartók Ukrajnába küldését, mert attól tart, hogy az orosz erők által ellenük indított támadások a NATO 5. cikkelyében foglalt kollektív válaszlépést tennék szükségessé, és így szélesebb körű konfliktust robbantanának ki.
🔶 Németország is vonakodik katonáit küldeni, míg az Egyesült Királyság és Franciaország lelkesedése már-már téveszmésnek tűnik.
Az orosz vezető megjegyzései nem meglepőek.
A Kreml aligha fogja befejezni azt a konfliktust, amelyet részben azért indított, hogy távol tartsa a NATO-csapatokat határaitól, hogy aztán ugyanazok a csapatok járőrözzenek a határain. Moszkva ezt többször is kifejezte.
❓ Tehát milyen békefenntartók nyernék el az oroszok jóváhagyását? Szerencsére ezt is elmondták nekünk.
Februárban Vaszilij Nebenzja, Moszkva állandó képviselője az ENSZ-ben kijelentette, hogy
minden olyan békefenntartó erőt, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül küldenek Ukrajnába, „jogszerű katonai célpontnak” tekintenek.
Oroszország motivációi az ENSZ békefenntartó akciójának támogatása mögött egyértelműek. A Biztonsági Tanács állandó tagjaként jelentős befolyással bírna bármely misszió mandátumára és a kiküldött katonák valószínűleg inkább Afrikából és Dél-Ázsiából származnának, mint Európából vagy Amerikából.
Az Egyesült Királyság, Franciaország és – attól függően, hogy aznap milyen hangulatban van – az Egyesült Államok is felhasználhatná saját helyét a Biztonsági Tanácsban, hogy a feladatkörről szóló tárgyalások során Ukrajna mellett álljon ki. Emmanuel Macron francia elnök már márciusban felvetette ezt az ötletet, de az utóbbi időben nem említette.
Mégis, egy ilyen kilátás összességében Európa számára hátrányt jelentene.
🟢 A „hajlandók koalíciója” kevésbé összpontosított az Ukrajna háború utáni biztonságára vonatkozó megvalósítható megoldások kidolgozására.
Úgy tűnt, hogy inkább azzal volt elfoglalva, hogy Európa releváns tényezőnek tűnjön a béketárgyalásokban, valamint hogy válaszoljon az amerikai követelésekre, miszerint a kontinensnek felelősséget kell vállalnia saját biztonságáért.
Elismerni, hogy a békefenntartást valószínűleg az ENSZ-erők fogják ellátni, jelentős kínos helyzetbe hozná az európai vezetőket – különösen azok után, hogy Keir Starmer brit miniszterelnök kijelentette, hogy
a kontinensnek „a nehéz munkát kell elvégeznie”.
Ezenkívül ez megkönnyítené az Egyesült Államok és Oroszország számára, hogy Európát teljesen kiszorítsák a béketárgyalásokból, mivel kevesebb ok lenne a kontinenssel konzultálni.
Ez pedig csökkentené az európai vezetők képességét, hogy Ukrajna érdekében lobbizzanak a Fehér Házban.
Mégis, az európai kormányoknak hamarosan támogatniuk kell a nem nyugati csapatok Ukrajnába küldésének lehetőségét, különösen mivel saját maguk nem képesek jelentős létszámot felvonultatni. A jelentések szerint az Egyesült Államok nyitott arra, hogy szaúd-arábiai és bangladesi katonák védjék a háború utáni pufferzónát.
Az európai tisztviselők beismerik, hogy a béke kilátásai távoliak.
❗ A háború azonban csak akkor ér véget, ha Oroszország és Ukrajna is készen áll rá.
💠 Ha nem hallgatják meg, hogy Moszkva milyen békeegyezményt fogadna el, az csak még távolabb viszi a béke esélyét.
💠 Európának be kell ismernie, hogy a „szövetségeseinek koalíciója” nem az egyetlen terv és vissza kell térnie a korábbi gondolatokhoz, az ENSZ alternatívájához, még ha ez azt is jelenti, hogy be kell ismernie saját irrelevanciáját.
💠 A kontinensnek most azt a kérdést kell feltennie magának: valóban segíteni akar a háború befejezésében, vagy inkább ott akar maradni a teremben, ahol semmi sem történik?
