A Szocialista Párt politikusa által vezetett párizsi önkormányzat felfüggesztette a kimagasló eredményeket produkáló katolikus Stanislas Középiskola finanszírozását. Kifogásolják, hogy ott, állításuk szerint, „kötelezőek a hittanórák”. Egy szélsőbaloldali képviselő buzdítására az intézményi vizsgálatok számának évi 10-ről 1000-re emelésével igyekeznek ellehetetleníteni a franciaországi egyházi iskolák működését.

„Túlságosan hasonlít a vallási oktatásra” – a legnagyobb francia magán oktatási intézmény, a párizsi Stanislas Középiskola „keresztény kultúrát oktató programja” kapcsán többek között ezt a hivatalosan megfogalmazott panaszt kell kezelnie, megválaszolnia az iskola vezetésének.

Ndiaye: Hol a sokszínűség?

A tét nem elhanyagolható: a szocialista Anne Hidalgio által vezetett párizsi önkormányzat tavaly novemberben felfüggesztette az iskola finanszírozását. A hivatal által megfogalmazott „ajánlásokat” az intézmény teljesítette, ám a fent említett

vád, „a keresztény kultúra oktatásának kötelezővé tétele”

kapcsán viszont a baloldali párizsi vezetés nem látja kielégítőnek a helyzetet.

„Márpedig mi nem fogjuk elkezdeni a katolikus intézmények kereszténytelenítését!” – jelentette ki a Le Figarónak adott interjújában Guillaume Prévost, a katolikus oktatásügy főtitkára. Azt utóbbi esztendőkben ugyanis módszeres vizsgálatok indultak az egyházi iskolák ellen Franciaországban. Prévost hozzáteszi: az őket elszámoltató hivatalnokok gyakran nem értik, mi a különbség egy (egyébiránt a diákoknak nem kötelező) hittanóra és a keresztény szellemű oktatás között.

A viharfelfők a Macron-párt bizalmi emberének számító, szenegáli származású Pap Ndiaye rövid kulturális miniszteri ciklusától kezdve (2022-2023) gyülekeztek a katolikus oktatás felett. A politikus felvetette „a szerződéses magániskolákban tapasztalható társadalmi sokszínűség” kérdését, míg a számvevőszék 2023-as jelentése kiemelte, hogy a magániskolák gazdasági modelljében 75 százalékos arányt képviselnek a közpénzek, és szóvá tették az állam felügyeleti hiányosságait.

Paul Vannier, a szélsőbaloldali parlamenti párt, az Engedetlen Franciaország (LFI) képviselője 2024-ben lesújtó jelentést írt a szerződéses magániskolákról – amelyek 95 százaléka katolikus –, elítélve az úgymond átláthatatlan és „kontrollálatlan” finanszírozást.

Megszázszorozódott számonkérés

Azonnal ellenőrzéseket indítottak. Ezek a folyamatok 2025-ben felgyorsultak, majd egy 50 esztendővel ezelőtt kezdődő, az 1990-es évekig nyúló szexuális zaklatási ügy, a nemrég a sajtóban felélesztett „Notre-Dame de Bétharram-botrány” leleplezése után extrém mértékben felerősödtek.

A szélsőségesen liberális Élisabeth Borne korábbi oktatási miniszter, későbbi kormányfő korábban nagy ünnepélyességgel ígéretet tett arra, hogy növeli ezen ellenőrzések gyakoriságát. Betartotta a szavát: míg 2023-ban kevesebb mint 10 ellenőrzést tartottak a kiemelkedő színvonalukról és igen magas továbbtanulási mutatóikról híres katolikus magániskoláknál, 2025-re 1000-re ugrott a sima intézményi ellenőrzés helyett rettegést keltő inspekcióknak inkább nevezhető eljárások száma. Az ellenőrzések száma tehát szó szerint a százszorosára nőtt.

Az idei évre kitűzött cél 1300 ellenőrzés, azzal a céllal, hogy 2027-re a szerződéses iskolák 40 százalékát ellenőrizzék, ami 3500 iskolát jelent.

Miközben a katolikus intézmények zaklatására az ürügyet egy számvevőszéki jelentés adta, a tömegessé vált, százszorosára emelt ellenőrzések kapcsán egyelőre nem vetődött fel az adófizetői pénzekből végrehajtott inspekciók brutális költségvonzata.

„Önkényes és szorongást keltő” ellenőrzések

A Le Figaro által megtekintett, az ellenőrök számára kiadott, mintegy százoldalas dokumentumban a minisztérium emlékeztet a „vallási oktatás és az olyan tevékenységek, mint a mise vagy a vallási ünnepségek, önkéntes jellegének” betartására.

A Macron-éra kormányainak szemléletére jellemző Édouard Geffray oktatási miniszter novemberi állásfoglalása: a politikus határozottan kiállt

a tanórai időszak alatti imádkozás tilalma

(tehát, hogy tanórák alatt ne lehessen imádkozni), valamint az új

szexuális nevelési programok alkalmazásának kötelezővé tétele mellett, beleértve a katolikus oktatást is.

„Visszaélésszerű, önkényes és szorongást keltő” ellenőrzési módszerek, „parancsok”, amelyek célja „a katolikus identitás minden megnyilvánulásának semlegesítése”, „általános gyanakvás” az „intézmények kifejezetten keresztény jellegű működése” iránt – így jellemezte ezeket az ellenőrzéseket múlt decemberben, a keresztény szellemben oktató intézményekre irányuló inspekciók újabb hulláma után Guillaume Prévost.

Kiemeli: ezek az ellenőrzések az „általános gyanakvás” szellemében folynak. Tavaly például a Stanislas magániskola ellen folytattak eljárást az intézmény úgymond homofób és rasszista jellege miatt; több száz tanú meghallgatása után az oktatási minisztérium viszont arra jutott, hogy ezek a vádak nem megalapozottak.

Keresztény utalásokra vadászva

A főtitkár az oktatási miniszternek 14 oldalas jelentésben számolt be az általa kifogásolt ellenőrzésekről. A Le Figaro által is áttekintett dokumentum mintegy 20 katolikus iskola vezetőinek és oktatóinak beszámolóit tartalmazza. A jelentés elítéli egyes ellenőrök tolakodó és nem megfelelő viselkedését a diákokkal szemben: átkutatták az iskolatáskáikat, felnőtt jelenléte és a szülők értesítése nélkül hallgatták ki őket.

A tanárokat pedig kihallgatást idéző, provokatív stílusban számoltatták el, kitérve arra, hogy vannak-e muszlim diákjai, miért öltözködnek a diákjaik „ugyanúgy”, és hogy mi a helyzet a tanulók nemi identitásával kapcsolatban. Arra is kíváncsiak voltak, részt vesznek-e a tanárok a vasárnapi miséken. Valószínűleg beépített informátoraik is lehettek a kérdezőknek, mert olyan esetekre is kitértek, hogy a tanár miért nem adott nullást (egyest – a szerk.) egy, az ellenőrök szerint „csaló diáknak”.

A slágertéma pedig természetesen az volt, hogy igyekeztek kiemelni az állítólag fejkendőjük levételére kényszerített muszlim diákok „diszkriminációját”, miközben „a kereszt ott lóg a falon”.

A miniszternek címzett jelentés rámutat: az ellenőrök valóságos hajszát folytatnak a „keresztény utalások” ellen az írott oktatási projektekben és iskolai terekben egyaránt. A többek között a trockista vezetésű LFI párt képviselője által is indított hajsza szellemiségére jellemző, hogy a katolikus iskolák elleni hadjáratot az összes hivatalos iratban a „sajátos jellegű” iskolákkal szemben folytatják, véletlenül sem nevezve „keresztény jellegűnek” ezeket az intézményeket.

Kevés a száz százalék  

Modellértékűnek nevezhető a 2025 márciusában végrehajtott ellenőrzés az egyik, kiemelkedően színvonalas katolikus szellemű magániskolában – derül ki a Le Figaro cikkéből. Az országosan mindent rangsort vezető párizsi Stanislas iskola után az „Észak Stanislasának” nevezett középiskolát a normál inspekció során kiérkező három ellenőr helyett tizenkettő „rohanta le”.

Nem elhanyagolható szempont, hogy az ország muszlimok által kevésbé lakott, a keresztény-konzervatív értékrendet határozottabban őrző szegmenséről beszélünk. (Ahogy az sem a véletlen műve, hogy a keresztényellenes fellépés mögött az a munkavállalók köreiben támogatását szinte teljesen elvesztő szélsőbaloldali tömörülés, az LFI áll, amely nyíltan a bevándorló hátterű vagy akár az iszlamista szavazók voksaira játszik – a szerk.)

Az intézményvezető, Anthony Bardoux még így is optimistán fogadta őket. Ahogy fogalmaz, „örömmel mutattam be az elvégzett munkát: 100 százalékos a felsőoktatási felvételi arány, nyüzsögnek a kitüntetéssel és magas kitüntetéssel érettségizők. Diákjaink egyharmada sikeresen folytatja tanulmányait az orvostudományi karokon.” Ám az ellenőrök „elmagyarázták nekem, hogy mi semmilyen hozzáadott értéket nem képviselünk! Ha a diákjaink sikeresek, ez azért van, mert a szüleiknek sok a pénzük. Mi pedig túlterheljük a diákokat, és rosszul bánunk velük!” – meséli.

„A fejünket akarják!”

Az ellenőrzés során Bardoux-nak emellett egy valóságos „pánikrohamot” is kellett kezelnie a szülők körében, akik a felbukkant nagyszámú hivatalnokhad láttán „először azt hitték, hogy ez egy rendőrségi ellenőrzés és egy új Bétharram-ügy”. (Tehát, hogy valamiféle szexuális zaklatási botrány történt – a szerk.)

Ez az ellenőrzés „szabad kezet ad ezeknek a vadnyugati seriffeknek! Nem legyünk naivak. A fejünket akarják!” – fakad ki egy másik intézményvezető.

A pedagógusok, az intézményvezetők és a diákok, a szülők szerevezett, tudatos megfélemlítése tükrében nem tűnik alaptalannak ez a félelem.