Egy 45 éves beregszászi magyar férfi az ukrán kényszersorozás egyik tragikus áldozatává vált. A katonák brutálisan bántalmazták Sebestyén József, amit videóra is vettek, majd a férfi három hét múlva belehalt sérüléseibe. A férfi nővére szerint a toborzók tette megbocsáthatatlan, és a család még mindig a gyász sokkjában van.

Ahogy a Magyar Nemzeten is beszámoltunk róla, egy beregszászi magyar férfi, a 45 éves Sebestyén József belehalt az ukrán toborzók brutalitásába. Józsefet ukrán katonák hurcolták el és verték meg brutálisan. Ukrajnai beszámolók szerint, a Területi Toborzóközponthoz (TCK) tartozó katonák a kényszersorozás során gyakran alkalmaznak testi kényszert és a hivatalos eljárásrendnek sok esetben nyoma sincs – ahogy a Sebestyén Józseffel készült videóban is lászik. Sebestyén Józsefet nem vitték el az illetékes sorozóirodába, ahol hivatalos egészségügyi vizsgálatnak kellett volna alávetni – ahogyan azt a jogszabályok előírják. Ehelyett egy erdei területre hurcolták, ahol sárban kellett másznia. A helyszínen készült videófelvételen látható, ahogy az ukrán emberrablók kínozták és trágár szavakkal illették a kárpátaljai magyar férfit.

Sebestyén József elmondta, mi történt

Korábban lapunk is részletesen beszámolt arról, hogy Sebestyén Józsefet az ukrán hatóságok súlyosan bántalmazták, írásos nyilatkozatban számolt be az őt ért sérelmekről:

Sok más emberrel együtt egy erdőbe vittek, ott verni kezdtek. Az ütések főként a fejre és testre irányultak. Azt mondták, ha nem írok alá valamit, »nullára« visznek. Nagyon fájt, nem tudtam mozogni. Néhány katona a sárba dobott, hogy aludjak ott. Másnap reggel a kapuhoz vittek, azt mondták: »tűnj haza«. Gyalog hazamentem Beregszászra. Nem tudom, miért, de pszichiátriára kerültem, ahol kihívták a rendőrséget

– írta. A férfi szülei végig mellette voltak a kórházban. József egészségi állapota – a kezelések ellenére – egyre rosszabb lett, június 21. és 25. között már öntudatlan volt, olykor beszélni is alig tudott. 

József nővére elmondta, mik voltak a férfi utolsó szavai

Július 6-án, élete utolsó napján, József valamelyest összeszedte az erejét. Evett, és a mosdóba is kiment, aztán hirtelen összeomlott. Az édesapja rosszat sejtett, ezért bement fia kórtermébe, de József akkor már fuldokolt. Amikor meglátta az édesapját, annyit mondott:

Jaj, apu, segíts, meghalok!

A család rohant segítségért, de mire megérkezett az orvos a kórterembe, már késő volt. A család még sokkhatás alatt áll, ezért József testvére, Márta csak annyit mondott:

Képtelen vagyok megbocsátani az öcsém gyilkosainak. Ezt a Jóistenre bízom!

A kényszersorozás borzalmai valósak

Egy Beregszászról származó férfi elmondta, hogy amit Magyarországon lehet hallani az ukrajnai kényszersorozásokról és a toborzói brutalitásról, az cseppet sem túlzás.

Mesélt róla, hogy mindennaposak az atrocitások Ukrajnában. Elmondta azt is, hogy Beregszász egy magyar város, úgymond „egy kisebbség többségben lakta” városról beszélünk. Az ukrán állam ezért kevésbé is támogatja, mivel hogy kisebbségi várost nem nagyon szeretnek támogatni. A kényszertoborzásokról pedig borzasztó dolgokat mesélt.