Ránk virradt az Új év, némi pezsgőzéssel, lencsével, malaccal és durrogtatással beköszöntött 2025. Még alig csengtek le bennem a bécsi ünnepi koncert Johann Strauss melódiái, máris lecsapott rám a hír: Svédország farkasvadászatba kezd, hogy felére csökkentse a veszélyeztetett állományt. Beérett hát a mesterterv, Ursula győzött az ordasok ellen vívott harcában. Az Európai Bizottság főnöknője megtorolta kedvenc pónilova elvesztését: nyomására az európai vadon élő állatok, valamint növények, továbbá a természetes élőhelyek védelméről szóló berni egyezmény tagjai megszavazták, hogy a farkasok státusát szigorúan védett fajról csak védetté minősítsék. Ez a változás 2025. március 7-én lép hatályba, de a svéd kormány máris zöld jelzést adott öt teljes család leölésére. Rögzítsük: az Európai Unió nyolcadik legerősebb országa, amely az egyesülés GDP-jének 3,2%-át termeli, mint egy éltanuló, azonnal beállt a főnéni mögé. A jávorszarvasok, végtelen tágasságú erdők hazája sietve csökkenti a 375 egyedből álló állományt. Még annak árán is, hogy a természetvédő szakemberek szerint, a korábbi túlvadászat miatt a populáció törékeny.
Szép dolog a szorgalom, kivívja az elismerést -csak erre gondolhatunk, amikor végig nézzük egy kicsit Skandinávia egyik gyöngyszemének hozzáállását az európai ügyekhez. A korábban magát függetlennek valló, ámde befogadó, polgárainak gazdag jólétet, szociális hálót produkáló ország a vágy tárgya volt hosszú évtizedekig szerte Európában. Régen jártam ott, de ma is emlékszem a bőségre, a tisztaságra, szervezettségre, a télen fűtött utcákra. Megbízható, kiegyensúlyozott rend uralta az életet, az üzletek kínálata meg olyan gazdag volt, hogy a keleteurópai ember, szó szerint elszédült a választéktól. Svédország elsőként a migráció elfogadásában jeleskedett, ma már ott tart, hogy tavaly júniusban csatlakozott az Európai Ügyészséghez, az EPOO-hoz is. Elhitte a Bizottság illetékesének nyilatkozatát, miszerint „Mindenki érdeke, hogy az EU golyóállóvá váljon a korrupcióval és a csalással szemben. Egyetlen eurót sem lehet bűnözők kezére juttatni.” Kedvencünk, a korábban értékekért és átláthatóságért felelős alelnök Vera Jourova nyilvánult meg eképpen és nem szakadt le az ég. Csak egy kicsivel később, amikor, a svéd csatlakozást fontos lépésnek nevező szintén korábbi igazságügyi biztos, Didier Reynders pénzmosási ügyében indult rendőrségi vizsgálat a múlt év végén. A teljesség igénye nélkül, azért csak eszembe jut az éltanuló stréber hozzáállás ellenünk. A brüsszeli kórus egyik legharsányabb szólistájaként gyalázták Magyarországot, ahogy csak a csövön kifért. Miért is? Mert az európai fősodortól eltérő véleménye van migrációról, békéről, miegyébről és akkor Brüsszel parancsa szerint minden eszköz megengedett nekik. Ne felejtsük el azt sem, hogy az orosz-ukrán háború kitörése után Svédország azonnal feladta függetlenségét és sietve jelentkezett a NATO-ba. Némi huzavona után, 2024 elején fel is vették a katonai szövetségbe és ma már eszelősen toporzékolva készül a háborúra.
Múlt év decemberének végén adta hírül, orosz forrásokra hivatkozva az Associated Press, hogy svéd temetkezési egyesületek földterületek szerzésébe kezdtek, hogy a közelgő világégés halottjainak helyet biztosítsanak. A svéd média arról számolt be, hogy a hatóságok, akár félmillió áldozatra is felkészültek, hátha háború lesz. Mintha reménykednének benne, olyan ez, mint a Stockholm szindróma. Régen,1973-ban esett meg a bizarr túszdráma, amikor a fővárosban egy /egyes hírek szerint két/ szökött fegyenc belépett a Sveriges Kreditbanken épületébe és négy túszt ejtett. A 130 óráig tartó rettenetben a foglyul ejtettek szinte megszerették az elkövetőt és inkább a rendőröktől tartottak. Még az is lehet, hogy a svéd vezetés is így érez, amikor az Európai Unió parancsait magára veszi és vezetőire amolyan „vészistenként” tekint. Svédországnak van hivatalos mottója: „För Sverige i tiden, azaz Svédországért – a kor szellemében”. Ez lehet a titok, a megoldás kulcsa. Az egykori jóléti állam, miként Nyugat-európai szomszédjai is, amolyan „kisgömböcként” nem ismert mértéket, jól meghízott, mindenkit lenyelt és most a szétpukkadás határán áll. Sok jó után rossz szokott jönni-állítja a magyar mondás és lehet benne valami. A korszellem már eltagadja a karácsonyt, a svéd identitást, ellenben létezik már migránsbűnözés és tüntetőgeneráció. Annak azért örülhetünk, hogy mostanában nem kell hallgatnunk a híres ifjú svéd sztár dörgedelmes, trágár szózatait. Greta Thunberg odébb állt, nem fogadja őt minden héten valamelyik államfő, vagy az ENSZ Főtitkára. Az iskola kerülése sem kerül mostanában szóba, a hölgy egyetemre jár és újabban palesztin zászló lengedez a nyakán. Aki figyel, az azért meghallhatja a legfrissebb, kikezdhetetlen megállapítását, miszerint Palesztinára gondolva „nincs klímaigazság megszállt területen”. Szabad a megfejtés, ez lehet a napi kvíz. Még az is lehet, hogy Svédországban hamarosan a butaságnak is szobrot emelnek
Szerző: Kiss Gyöngyi
