A szentek messzebbre látnak. Messzebbre látnak az üdvtörténetben. Viszont saját koruk és társadalmuk szerkezetében élnek. Cselekedeteiket így érdemes megvizsgálni. És még valamit: a hitelességet.
Szívből keresztény magyar király
Szent István a Krédó minden szavát elfogadta. Hitte, hogy Jézus a Megváltó, és hogy minden próféta szavával a Szentlélek szólt. És hitt az apostoli Anyaszentegyházban is. Ezeket azért mondtam el, mert van egy meglátásom azzal az általánosan elfogadott állásponttal kapcsolatban, hogy Géza fejedelem fia, Vajk azért lett keresztény, mert a magyarság csak így tudott beilleszkedni a középkori Európába. Ezt a tényt én vitatom. Szent István azért hozott olyan törvényeket, melyek kötelezővé tették a vasárnap megszentelését, mert kezében királyi hatalom, és szívében egy szent hite volt.
Nyilvánvaló, hogy bölcs vezetőként látta, hogy egy nem keresztény nép Európában halálra van ítélve, de életében és döntéseiben nem ez vezette csupán. A célja az volt, hogy népe ne csak megmaradjon, hanem meg is szentelődjön. Ebben komoly ellenállásba ütközött közeli és távoli rokonai körében, de a magyar népből sokan nem kényszerből kezdtek Krisztust követő életet élni, hanem meggyőződésből.
A király, aki nem menekült a döntése elől
Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy Koppány legyőzése után Koppány tetemét fölnégyeltette és 4 vár kapujára kitűzette. Vazult megvakíttatta és fülébe forró ólmot öntetett. Mai szemmel, hogyan tehetett ilyet egy szent? Mai szemmel ezek borzalmas cselekedetek. Hogy jön ez a szeretethez? Szent István biztos, hogy nagyon tudott szeretni, de tudta azt is, hogy felelőssége nem
csak kora magyarságáé, hanem ki tudja hány ezer év magyarságáé. Ismerte saját kortársai gondolkozásmódját, és nem volt ideje arra, hogy szelíd és meggyőző módon rajzolja át népe hitét. Mivel látta, hogy 300-500-1500 év múlva milyen szerepek várnak a magyarokra, megértette, hogy ezekre a feladatokra akkor és neki kell elindítani a felkészítést. És azzal is tisztában volt, hogy az
ellenerők kizárólag a harcból, a fegyveres fölényből értenek. Ez volt a politikai realitás. Ebben kellett kemény döntéseket hoznia Szent István Királynak, a Szenvedő Szolga követőjének. Megtette.
A király, aki beépítette és nem beolvasztotta nemzetét Európába
A magyarok apostola azonban arra vigyázott, hogy népe ne olvadjon be Európa más népeibe. Vigyázott arra is, hogy keresztes háborút senki se indíthasson a magyarok ellen, ezzel az álcával ne törhessen senki a magyarok kipusztítására. Óriási volt a feladat. Ehhez egy szent kellett. És mi magyarok megkaptuk ezt a szentet. Ha bizonyítani akarjuk, hogy megérdemeltük őt, akkor nekünk is ellene kell mondanunk a kereszténységet éppen valamiféle általános emberinek vagy európainak nevező értékekkel támadó mozgalmaknak. És ha ezt megtesszük, István király közben fog járni értünk.
