Pió atya, a 20. század legismertebb olasz szentje, aki kapucinus szerzetes volt, egyszer egy olyan kijelentést tett, ami minden magyar embert érint. Ezt mondta:

„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.”

Ennek a kijelentésnek több értelmezése lehet, de a legvalószínűbb az, hogy egy olyan magyar szent fog születni, aki az egész emberiség sorsára lesz nagyon jó hatással. Vannak, akik azt is gondolják, hogy az összes magyar szent „előfutára” ennek a nagyhatású embernek. De van a szentek között kicsi és nagy? Egyáltalán: kik a szentek?

A szentekről

Nagyon nehéz egy nem szentnek elképzelni egy szentet. Élnek kortárs katolikus költők, akik arra az igazságra építik verseiket, hogy minden szent és a Biblia minden szent szereplője éppen olyan ember, mint mi vagyunk. Ezt főleg azért teszik így, mert a sekrestyelíra írói a szenteket aszkétikus életet élő, szigorú, a föld fölött lebegő emberekként mutatták be.

Ez egy hitbéli hatás-ellenhatás jelenség, amin nincs mit csodálkozni, de azért nem árt tisztában lenni vele. De ha sem nem hétköznapiak, sem nem emberfelettiek, akkor milyenek a szentek?

A szenteket Isten választja, a szentté válás nem saját teljesítmény eredménye. A szentek saját döntéseiket hozzák, áldozatokat hoznak. A szentek gyakran megtérésük előtt is összhangban cselekednek Isten tervével. Megtérésük után pedig minden vállalkozásuk Isten akaratából való. Másba bele sem fognak.

A szentek értünk vannak

A szentek a többiek lelki üdvéért cselekvő emberek. Olyan tükrök, amelyek Isten fényét közvetítik nekünk. Hogyan? Egy börtönből vett hasonlattal tudom bemutatni ezt a jelenséget.

A rabok sokszor járhatnak iskolába. Aki haladni akar, az éjjel tanul. Úgy tudja megtenni a cellában, hogy a börtön körüli vakító fénnyel égő lámpák fényét egy tükörrel a könyve fölé irányítja. A szentek hasonló módon közvetítik Isten kegyelmét az emberi szívhez.

Egyetemesen nemzeti

A szentek küldetése általában egyetemes. Assisi Szent Ferenc feladata is az volt, hogy építse fel Krisztus Egyházát. Minden szent minden tette az egész egyházra kihat. Mégis tudjuk, hogy szinte minden nemzetnek van egy nagy térítő szentje Európában. Az országoknak is van védőszentje. Miért?

Nem lehet ez másképp, mintsem, hogy Isten tervében benne van, hogy egyháza sokszínű kultúrák teremtésében vállaljon részt. Ahogy az emberben haláláig a test és lélek elválaszthatatlan, úgy a társadalomban az egy anyanyelvet beszélők közös világértelmezése sem választható el a vallásuktól.

Itt van egy fontos pont, amiért a szenteket Isten küldi hozzánk: a szentek másnak látják a világot. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a Mester a vámos Mátéban az apostolt látta, úgy látnak bennünket. És ez nagyon jó nekünk. De mit látott Szent Márton a magyarokról?

Szent Márton magyar?

Ha szorosan vesszük, akkor Szent Márton nem magyar szent, mivel római katona volt, majd püspök lett a mai Franciaország területén. Ugyanakkor Szent Márton Pannóniában született, ami ma Magyarország területe.

Ezért is mondhatjuk magyarországi szentnek, de mivel európai volt, s mivel a magyarság tágabb léttere Európa, ezért állíthatjuk azt is, hogy a pap, aki még katona korában megfelezte köpenyét egy vacogó nincstelennel, hozzánk is közel áll. Olyan mértékben fontos volt számára a többiek üdvössége, hogy biztos, hogy szülőföldjének minden lakójáért is aggódott. Ezek a lakók pedig, mi, magyarok vagyunk.

Szent Márton és a rablók

Állításom arról, hogy Szent Márton aggódott minden földi halandó égi üdvösségéért, nem általánosságban vett igazság. Egy alkalommal, mikor már püspök volt, rablók támadták meg az úton. Mindenét elvették, s látták rajta, hogy nem fél, de mégis szinte sír. Az egyik rabló megkérdezte, hogy miért.

„Azért – válaszolta a szent – mert arra gondolok, hogy hogy fog Maga így üdvözülni.”

Ez egy olyan történet, ami bárkivel, aki hisz, megtörténhet, de a szentek életében vannak csodák. Azt is mondhatnánk, hogy akivel nagy csoda történik, az biztosan szent.

Béke és háború

Szent Márton 341-ben Galliában volt katona, de akkor már megtért keresztény. Egy napon maga az uralkodó bíztatta harcra katonáit, mert a barbárok csatára készültek. Márton viszont azt mondta, hogy ő nem harcolhat, mert keresztény. Ekkor az uralkodó gyávasággal vádolta meg. Erre azt válaszolta, hogy akkor ő fegyvertelenül megy az ütközetbe.

Ezt bizonyára meg is tette volna, de még a csata előtt a frank uralkodó békét kért és kapott. Sokan mondták kortársai közül is, hogy ez csoda.

Háborúk ma is vannak. Van-e egy 21. századi szentünk, akinek lelki ereje megálljt tud parancsolni az öldöklésnek?

Rákóczi Piroska