Ukrajnában a háború már nemcsak a fronton pusztít, hanem a mindennapi életben is otthagyja rémisztő nyomát. Ukrajna lakossága súlyos árat fizet: mínusz húszfokos hideg, elhúzódó áramszünetek, energiaválság, egyre brutálisabb kényszersorozás, szétszakított családok határozzák meg a mindennapokat. Az emberek metróállomásokon és fűtetlen lakásokban próbálnak túlélni, miközben a félelem és a bizonytalanság állandósul. Míg a civilek a fronton vagy saját otthonaikban halnak meg, addig a háború folytatása Kijev és Brüsszel politikai érdeke marad.

Ukrajnában az elhúzódó háború következményei egyre súlyosabban jelennek meg a mindennapokban. Az ország számos régiójában, köztük Kijevben is, mélyül az energiaválság: gyakoriak a napi 15–20 órás áramszünetek, a fűtés- és vízkimaradások, miközben rendkívüli hideg uralkodik. Az orosz támadások több energetikai létesítményt megrongáltak, ami tovább nehezíti az ellátás helyreállítását. A javításokat lassítja a mozgósítás miatti munkaerőhiány is.

Sokan kényszermegoldásokkal próbálnak túlélni: az emberek kabátban és hálózsákban alszanak, gáztűzhellyel melegítenek, ivóvizet boltokból vásárolnak. 

A hatóságok ideiglenes menedékhelyeket és úgynevezett „ellenállási pontokat” hoztak létre, ahol meleget és alapvető ellátást biztosítanak. 

A mindennapokat egyszerre jellemzi a bizonytalanság és az egymás iránti szolidaritás.

A válság leginkább a legkiszolgáltatottabbakat sújtja. Beszámolók szerint egyes családok irodákban keresnek menedéket a hideg elől, mások naponta akkumulátorral járják a várost, hogy áramot találjanak életfenntartó készülékekhez. Idős emberek meleg vizes palackokkal próbálják átvészelni az éjszakákat, sokan pedig attól tartanak, hogy nem élik túl a telet. 

A hidegnek már halálos áldozatai is vannak.

Közben a harcok sem csillapodnak. Harkivban egy orosz támadásban több ember életét vesztette és megsérült, Kijevet pedig ismét rakéták és drónok érték el. A főváros lakói gyakran a metróállomásokon töltik az éjszakát. 

Családok, gyerekek és idősek hálózsákokkal, takarókkal és matracokkal húzódnak a föld alá, miközben a felszínen támadások zajlanak és mínuszokba süllyed a hőmérséklet.

A háború a katonákat is súlyosan megviseli. A fizikai sebek mellett mind gyakoribbak a tartós pszichés következmények. A harctéren megélt események örök traumát okoznak. 

Eközben az ukrán hadsereg komoly létszámhiánnyal küzd, sokan igyekeznek elkerülni a sorozást, miközben a dezertálók száma már százezres nagyságrendet ér el.

 Az erőszakos kényszersorozásról rendszeresen kerülnek elő felvételek: a beszámolók szerint előfordul, hogy toborzótisztek fegyvertelen civilekre is tüzet nyitnak, gyakran az utcáról vagy a munkahelyükről hurcolják el az embereket.

Mivel a hadra fogható férfiak többsége már korábban bevonult, egyre nagyobb arányban vetnek be idősebb katonákat és 18–24 év közötti fiatalokat a legintenzívebb harcokban, miközben sokan illegális úton próbálják elhagyni az országot.

Európában egyre több vezető üt meg nyíltan háborús hangnemet, Brüsszelben pedig mind gyakrabban vetődik fel egy esetleges katonai fellépés lehetősége. A béketárgyalások háttérbe szorulnak, miközben előtérbe kerül a fegyverkezés, a mozgósítás és a katonai készültség fokozása, az európai lakosság érdekei pedig egyre kevésbé jelennek meg a döntéshozatalban. 

Aki gyenge, annak nem lesz békéje, csak veresége

 – hangoztatta Von der Leyen egy korábbi beszédében, világossá téve, hogy szerinte a békéhez nem tárgyalás, hanem további fegyverszállítások és a konfliktus eszkalációja vezet.

Eközben Brüsszel sorra jelenti be az újabb támogatásokat Ukrajna számára, amelyek terheit Európa viseli, miközben Volodimir Zelenszkij a hatalma megtartása érdekében folyamatosan fenyegetőzik, egyre több országot igyekszik bevonni a háborúba, és újabb követeléseket támaszt szövetségeseivel szemben.