A tervezet ugyanis például a vészhelyzeti forgatókönyveik kötelező felülvizsgálata során az országhatárokon átnyúló ellátási láncok azonosítását követeli meg a nemzetállamoktól,

továbbá három tagállami illetékes hatóság (az egyik ugye garantáltan megvan: a német) kezdeményezésére is uniós riasztást rendelhet el a földgázra.

Legalább ilyen fontos észrevenni a brüsszeli hatáskör-növelést is a tervezet mögött. Amennyiben az ellátás biztonságával kapcsolatos uniós riasztást ad ki Brüsszel – akár saját jogon, akár az előbb említett módon három tagállami hatóság megkeresésére – úgy a háló összerándul, és a finom törekvés, az ajánló jellegű szabály a tagállami gázfogyasztás 15%-os csökkentésére hirtelen az egész EU-ban kötelező paranccsá válik. Ez elképesztő húzás, hiszen az ellátás-biztonság szavatolása, ami egy világos nemzetállami feladat és hatáskör, lényegében egyik pillanatról a másikra felülíródik egyetlen varázsszóra, ami ez a bizonyos „uniós riasztás”. Itt ugyanis

Brüsszel mondaná meg, hogy hogyan fogyasszunk, mennyi gázt használhatunk, független attól, hogy mi a valós fogyasztási igényünk, de függetlenül attól is, hogy mekkora fogyasztásra van forrásunk, kapacitásunk a tárolóinkban csak azért, mert másoknak nincsen elég gázuk, talán mert nem is akartak.

Mindez az EU működéséről szóló szerződés (EUMSz) szerint megosztott hatáskörbe tartozó energiapolitika eltérítése a tagállamok irányából Brüsszel felé, vagyis a nemzeti szuverenitás halála már önmagában is, hát még ha eredményében végül a nemzetállamok eltérő földgázkészleteinek a kiegyenlítését is eredményezi, márpedig ez a valódi és mögöttes célja ennek a dárdahegy-jogszabálynak.

– Manfred Weber korábban arról beszélt, hogy „kötelező érvényű energiaszolidaritást vár a tagállamoktól. Ez lehetett a katalizátora annak, hogy az Európai Bizottság ilyesfajta szabályozással próbálkozzon meg, vagy csupán fel akarták mérni vele, hogy mekkora az ellenállás?

– Már a felvetés is elképesztő, amit Weber bedobott. Ennek megfelelően nagy ellenállást is váltott ki a tagállamok részéről, azonban az előbb bemutatott dárdahegy-jogszabály már szélesíti a teret és készíti a helyet egy ilyen kötelező érvényű szolidaritásnak, gázkészlet-elvonásnak, miközben a nemzetállami cselekvési szabadságot már most, első lépésben el is vonná. Mindebben egy következő fokozatot az jelentene – és ez a tagállami ellenállás végső kikapcsolása lenne – ha az egyhangúság szükségessége helyett, ez ugye köznapi nyelvben a vétó lehetősége, elég lenne a többségi döntéshozatal. Márpedig már ezt is hallani Brüsszelből, vagyis

tényleg elindult az EU az együttműködés, vagyis az unió irányából az impériummá válás felé, méghozzá abból is a rosszabbik fajtából.

– Jogi szempontból mennyire értelmezhető és megvalósítható a bizottsági javaslat? Van joga ahhoz az Európai Bizottságnak, hogy megcsapolja a magyar gázkészleteket?

– Jogászkodásnak tűnik, de nagyon komoly jogbiztonsági aggályom, hogy a Bizottság erre a most bemutatott tervezetre a jogalapját az EUMSz azon cikkében találja meg, ami úgy fogalmaz, hogy súlyos nehézségekkel járó gazdasági helyzet esetén jogosult a Tanács különleges intézkedésekről dönteni (122. cikk). Igen ám, de ugyanez a cikk hozzáteszi, hogy csak a Szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül teheti ezt. Az EU működését rögzítő Szerződésekben előírt egyéb eljárásoknak, sőt maguknak a Szerződéseknek az értelme éppen nem az önkényes, tagállamokkal szembeni, a szubszidiaritást és a kompromisszumkeresést kikerülő központi brüsszeli döntés lehetővé tétele, amire ez a friss tervezet törekszik! A tanácsi rendelet ráadásul műfajánál fogva közvetlen hatállyal és közvetlen alkalmazhatósággal is rendelkezne, ami azt jelenti, hogy nem csupán nem igényli a nemzetállami implementációt, de saját maga eltakarítja az útjából az esetleges ellentétes nemzetállami jogszabályokat, rendelkezéseket. Ez a legerősebb jogi eszköze az EU-nak, amit bevetni készül, és nem véletlen.

– Magyarország nem égett szankciós hevületben, így számunkra továbbra is zavartalanul szállít a Gazprom. A mostani bizottsági javaslat értelmében Brüsszel megtehetné, hogy elvegye a hazánkhoz hasonlóan felelős energiapolitikát folytató országok készleteit?

– Pontosítanék: mindenkinek zavartalanul szállít a Gazprom, aki legalább utólag azért kifizetgeti neki a már elfogyasztott gázt. Így újraindult az Északi Áramlat 1-en is a gáz annak ellenére, hogy az EU említett rendelet-tervezete azzal indít a preambulumában, hogy az oroszok fegyverként használják az ellátást, vagy hogy az oroszokat a végtelenségig hergelő Robert Habeck németországi alkancellár végig azt állította, hogy nem fogják újraindítani az ellátást az európai szankciók miatt Kanadában rekedt turbina miatt jogilag teljesen indokoltan vis maiort jelentő oroszok, akik ráadásul jóhiszeműen a kötelező éves rendes karbantartást is a kényszerű leállás idejére ütemezték. Újraindították, mi pedig a Török Áramlaton folyamatosan kapjuk a gázt. Nem is szeretnénk odaadni senkinek, a brüsszeli rendelet-tervezet viszont pontosan ebbe az irányba terelgetné a tagállamokat, közben elvonva a nemzetállami szuverenitást.

– A gáztározók korábbi visszavétele állami tulajdonba mennyiben segít a jelenlegi helyzetben? Mi a helyzet azokban az országokban, ahol magáncégek birtokolják a tározókat?

– Gyakorlatilag az állami tulajdonú gáztárolók nélkül nem szavatolható az ellátás-biztonság. Pontosan a most magunk mögött hagyott tél mutatta ezt meg, hiszen például a tisztán kereskedelmi, magántulajdonban álló németországi gáztárolókat éppen azért nem töltötték fel megfelelően, mert az üzemeltetőiket nem az érdekelte, hogy lesz-e gáz a lakosságnak meg az iparnak, hanem a profit. Azt nézték, hogy mikor vehetnek olcsón és adhatnak drágán, mivel pedig nem lehetett olcsón venni, nem is vettek.

Na pontosan ilyenkor jön az állam, ahol a piac kudarcot vall: az energiaszektor pedig tele van ilyen piaci kudarcokkal.

– Németh Szilárd bejelentette a rezsicsökkentés átalakításának részleteit. Az látszik a számokból, hogy nem a piaci árakat eresztik rá lakosságra, mekkora így a védelem?

– Ahhoz, hogy a jelen extrém világpiaci árak és ellátás-biztonsági kockázatok idején a rezsicsökkentés, ez az Európában unikális hatósági árvédelem az egyetemes szolgáltatáson belül fenntartható maradjon, sajnos hozzá kellett nyúlni a jogosultság határaihoz. Teljesen elfogulatlanul, szakmai alapon is azt mondhatjuk viszont, hogy

a lehetőségek tekintetében a jogalkotó elment a falig. A lakosság háromnegyede eleve semmilyen változást nem fog érzékelni a havi számlákban, Európa legalacsonyabb rezsijét fizetve továbbra is.

A többiek tekintetében én most úgy szoktam fogalmazni, hogy az ismert Mátyás király mese okos lányos megoldásához hasonlóan, aki ugye ruhában is volt meg nem is, a jogalkotó most hatósági árat is ad, meg nem is. Ez az ún. „lakossági piaci ár”, ami a lakosság negyedét fogja érinteni augusztus 1-től, már valóban nem a hatósági ársapka, ami a lakosság háromnegyedéé. Viszont az energiahivatal beszerzési árak összevetésével maga állapítja meg és vizsgálja felül időszakonként, nem szolgáltatva ki a vad világpiaci áraknak a fogyasztókat. Ez az okos lányos „lakossági piaci ár” 120 forint köbméterenként gáz esetében, miközben a valódi versenypiaci ár már most 747, és csak emelkedik. Ugyanígy a villanynál 70,1 Ft kilowattóránként a lakossági piaci ár, miközben a valós versenypiaci ár 268,9! Ez óriási segítség, tulajdonképpen egy második védőháló, ami egy okos lányos dacolás a versenypiac mellett elkötelezett és a mindenható piaci árak szentsége felett őrködő Brüsszellel is, hiszen nem egy az egyben hatósági ársapkázás történik, hanem egy rafinált megoldás.

– Az átlagfogyasztás felett is kedvezményes lakossági árat vezet be a kormány. Megmarad a gázfogyasztásnál a nagycsaládos kedvezmény, és egy új kedvezményt is bevezetnek az egy gázmérővel rendelkező társasházak számára. Mekkora segítséget jelenthet ez a családoknak, illetve a társasházak tekintetében a lakóknak kell-e a közös költség drasztikus emelkedésével számolniuk?

– A megtakarítások háztartásonként, vagy a jog nyelvén felhasználási helyenként éves szinten mintegy 2 millió 175 ezer forintot jelentenek! Ez nem bűvészkedés meg számmisztika, hanem a valóság, látjuk ugyanis, hogy az egyes rövidlátó körökben mindenhatónak tekintett globális szabadpiac árai mik.

Földgáz tekintetében ez a megtakarítás felhasználási helyenként évente 1 millió 587 ezer forint, a villanynál 587 ezer forint. Ezek hatalmas számok!